Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.
Ülésnapok - 1906-192
192. országos ülés 190 mikor azok minden meghatalmazás nélkül a közös minisztereknek ki lettek szolgáltatva, még csak delegáeziónális megállapítás sem létezett, mert a delegáczió ezekkel 1904 február 28-ig foglalkozott, mig a kiadások az 1903. év során történtek. (Ugy van ! halról.) Ezeket a. kiadásokat tékát, a melyek rendkivüliek, vagyis nem a természetes szükségletből eredő kiadások, oly időben folyósították, a mikor egyrészt heves kormánybuktató obstrukczió folyt az országgyűlésen, másrészt pedig a delegáoziók erre nézve megállapításokat még nem foganatosítottak, az egész országban pedig olyan volt a hangulat, hogy az illető minisztérium teljesen meg lehetett győződve arról, hogy ezeket a kiadásokat az ország nemcsak nem kivánja, de határozottan ellenzi. Erre az esetre való tekintettel is okvetetlenül szükséges a parlament álláspontjának tisztázása. Ennek szükségességét bizonyítja Popovics államtitkár ur az az általános elmélete és nézete, a melyet méltóztatott kifejteni és a mely szerint előállhatnak olyan helyzetek, a mikor a minisztériumnak egyenesen kötelessége előirányzat nélkül és a parlament hozzájárulása nélkül ilyen rendkívüli összegeket a közös minisztereknek rendelkezésére bocsátani. Nem vonom kétségbe, hogy lehetnek ilyen rendkívüli esetek, illetve lehet egyetlenegy eset: a háború. Ha ilyen eset bekövetkezik, akkor lehet ez kötelessége a kormánynak. De azzal szemben két kautéla mindig fenforog. Az egyik az, hogy akkor a kormány póthitelt kérjen azonnal és nem hiszem, hogy legyen parlament, a mely azt ne adja meg. A másik az, hogy a parlament többségének egyszerű helyeslése biztosithatja azt a kormányt a tekintetben, hogy ezeket a kiadásokat nemcsak joga, de kötelessége is előirányozni. Ezt a lehetőséget azonban kizárólag nemzetközi konfliktus esetében tartom megengedhetőnek. Már pedig a fenforgó esetben, a mikor oly kérdésekről volt szó, a melyekre az ország közvéleménye a legellentétesebb álláspontot foglalta el, a mikor egyáltalában nem lehetett rendkívüli helyzetről beszélni, ebben az esetben ilyen összegeket utalványozni felhatalmazás és delegáeziónális megállapítás nélkül semmi körülmények között nem volt helyes, (ügy van! balról.) De épen ezen felfogással szemben szükséges az, hogy ez a mostam többség, a mely létét túlnyomó részben e költségekkel szemben való ellenszegülésének köszönheti, megállapítsa, hogy nem helyesli és nem akczeptálja azt, mikép az emiitett rendkívüli eset kivételével ilyen kiadások folyósittassanak. (Helyeslés a baloldalon.) Ezeket voltam bátor különvéleményemre nézve megjegyezni és kérem az igen t. kormányt, méltóztassék különvéleményemet elfogadni annál is inkább, mert ennek a határozatnak az elfogadása semmiféle rendkívüli esetben kényszerhelyzetet rá nézve nem fog előidézni, mert hiszen az ilyen esetekben, mikor az állam létérdekéről és biztonKÉPVfí. XAPLÓ. 1906 —1911. XII. KÖTET. Julius 5-én, pénteken. 25 ságáról van szó, a mint az államtitkár ur mondotta, mindenféle szabályt és törvényt félre kell tenni, tehát esetleg ezt a határozatot is félre lehetne tenni. De igenis szükséges, hogy a parlamentnek egy pontosan megállapított határozata szóljon arról, hogy ilyen rendkívüli kiadásoknak rendkívüli helyzetek nélkül való utalványozását nem helyesli. Különvéleményem egyébként igy szól (olvassa): »A képviselőház az előirányzatnélküli közösügyi költségeknek törvényes felhatalmazás nélkül való utalványozását általában törvénytelennek tartja — ez törvényen alapszik és ezt talán senki sem fogja tagadni — és az 1903-ban történt ily természetű utalványozásokat helyteleniti.« Ez tehát még a másik javaslatban foglalt rosszalásnál is sokkal egyhébb és inkább a jövőre vonatkozó álláspontot foglal magában. Remélem, hogy a t. ház indítványomat magáévá teszi. (Helyeslés balról.) Elnök : A miniszterelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök : T. képviselőház ! (Halljuk I Halljuk I) Fel kell szólalnom, minthogy a t. képviselő ur engem is aposztrofált, hivatkozva arra, hogy a zárszámadási bizottságban az ő különvéleménye ellen állást nem foglaltam és ezt ugy tüntette fel, mintha én azt helyeseltem volna. (Derültség a középen és balfelól.) Bocsánatot kérek, szives emlékébe idézem a t. képviselő urnak, hogy ez akkor történt, a midőn ő előadói tisztéről bizonyos differencziák miatt lemondott — ugyebár? (Ugy van! balfelól.) Én akkor abban a reményben voltam, hogy ezen különvélemény a ház elé terjesztetni nem fog és ezért nem foglaltam állást ellene ; de azt magát nemcsak hogy el nem fogadnám, hanem elfogadását egyenesen veszélyesnek tartanám. Nem arról van itt szó, hogy helyeseljük azt hogy előirányzatnélküli kiadások, akár a közös ügyeknél, akár általában előfordulnak ; erről szó sincs. A mi álláspontunk az, hogy itt általános szabályokat erre nézve felállítani nem lehet, hanem a konkrét esetben kell a t. háznak mindenkor elbírálnia azt, hogy helyesek-e vagy helytelenek az előirányzatnélküli kiadások. (Helyeslés.) Mert igen könnyen lehetségesek olyan körülmények, midőn a t. háznak azt kellene mondania, hogy ha nem teljesíttetett valamely kiadás, az volt helytelen, hogy nem teljesíttetett. (Ugy van ! ügy van ! baljelöl.) Azonban egyszerűen általános tiltó szabályokat az ilyen esetekre nézve felállítani nem lehet; ezt törvénytelennek mondani nem lehet. (Mozgás a baloldalon.) Farkasházy Zsigmond : Törvénytelen ! Wekerle Sándor miniszterelnök : Nem törvénytelen, mert a törvény előírja, hogy mit csináljunk, a törvény arra hatalmaz fel, hogy a megajánlott kiadásokat foganatosítsuk, és ha előfordul eset, hogy meg nem ajánlott kiadásokat is kell tenni, erre az esetre előírja a törvény, hogy pót4