Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-192

Í92. országos ülés 1907 Julius 5-én, pénteken. 15 442 millió korona forgalmi eszköz, 40 millió korona leltári tárgy, tékát romlandó anyagok és tárgyak, ez mind együtt fel van véve 2249 millió koronával, és ebből esak 2 millió koronát írunk le : akkor, engedelmet kérek, nem reális eljárás 25 millió korona beruházást, mint vagyonszaporulatot feltüntetni, mert én, a nélkül, hogy ezeket ismerném, bátran merem állítani, hogy ennek a két milliárdot érő vagyonnak az évi kopása és egyéb fogyatkozásai bőségesen és jóval meghaladják azt a 25 millió koronát. Konstatálható az is, hogy ezenkívül fel vannak véve a zárszámadásokba még külön ingó vagyonrészei az államvasutaknak, a melyekből azután semmiféle leirás nem eszközöltetik, ugy hogy én azt gondolom, hogy az a kamatozási számítás, a mely egyetlen vigaszunkat képezte most abban a tekintetben, hogy igaz, hogy kihasználták a hivatalnokokat, igaz, hogy kihasználták az egész anyagot, de hiszen szépen jövedelmezett az államvasút, mondom, ez a kamatozási számítás nézetem szerint teljes falláczia azért, mert ilyen mérvű leírásokkal szemben legalább is nem szabad a bevételeknek beruházásokra fordított összegét mint vagyonszaporodást, mint a tőke kamatoztatását elszámolni. A mi a többit illeti, itt vannak pl. az állami erdők. A bizottság igyekezett volna magának valami tiszta képet szerezni, hogy a háznak is nyújthasson arról, hogy hogyan jövedelmeznek ezek az állami erdők. De hát minden kísérlet hiábavaló volt, mert, a mikor a. pénztári kezelés alapján akartunk képet alkotni, akkor a földmivelésügyi államtitkár ur, a ki szíves volt ott felvilágosítást adni, igen világosan, teljes tisztasággal kimutatta, hogy ezen az alapon nem lehet az állami erdők jövedelmezőségét kiszámítani, mert hisz ha én egy évben több fát vágok, a másik évben kevesebbet, akkor a szerint az egyik évben több a jövedelem, a másik évben kevesebb, és ez sem azt nem mutatja, hogy. előbb többet jövedelmeztek-e az erdők, sem azt, hogy kevesebbet. (Egy hang balfelől: ÉrtékemelJeedés van!) Rögtön leszek bátor rámutatni arra, hogy hol van itt a hiba. Utánanéztem az idegen állanioknál, hogy ezen kérdéseket hogyan kezehk, és azt láttam, hogy egy számviteli szempontból egyáltalában nem mintaszerűen berendezett államban, pl. Ausztriában, a zárszámadások kapcsán mindig megjelenik az állami erdőkről és birtokokról egy áttekinthető és pontos kimutatás, a hol ki van tüntetve, hogy a bevétel ennyi meg ennyi, a kiadás ennyi, tehát ennyi a felesleg. Már most az anyagi értékszaporodás, vagy csökkenés pl. x korona és ennek a szaldójából mutatják ki azután, hogy mennyi a felesleg. Sőt tovább mennek ; hogy az ellenőrzést ezen adatok tekintetében a törvényhozásnak lehetővé tegyék, birtokonként, nemcsak az erdők, de mezőgazdasági birtokonként is ki van mutatva Ausztriában, hogy mennyi a produktív ingatlanoknak a terjedelme, a hektárszáma, minden egyesre külön, ebből hektáronként mennyi az esetleges felesleg és mennyi a hiány. Ugy hogy a törvényhozás az első pillantásra abban a helyzetben van, hogy meg tudja állapítani, hogy az erdőkből kivágtak ennyi és ennyi fát, hogy ennek a jövedelme megfelel-e az akkori átlagos forgalmi áraknak és hogy azt a bevételt annak tulaj donitsa-e, hogy rendes turnus szerinti üzem folytattatott-e, vagy hogy esetleg az erdők vágatása a rendesnél több volt. Még tökéletesebb e tekintetben a franczia zárszámadás. A franczia 1862. évi május 31-iki t.-cz. kötelességévé teszi a kormánynak, t. ház, hogy a zárszámadások ismertetése kapcsán minden olyan ügyletet, a melyet a kormány köt, és a melynek terjedelme 50.000 frankot meghalad, a legpontosabb részletekben az országgyűlés elé terjeszsszen. Ki kell mutatnia az érdekelt fél nevét, lakhelyét és társadalmi állását, a szerződéseknek lényeges részét, az időtartamukat, a feltételeket és minden jellegzetes intézkedést, a mi azokban a szerződésekben foglaltatik. Én utánanéztem a dolognak és tényleg minden egyes miniszteri zárszámadáshoz egy részletes kimutatás van csatolva ezen ügyletekre vonatkozólag, a melyek a legteljesebb mértékben tájékoztatják a törvényhozást arról, hogy mi történt. A mi pedig az állami erdőket illeti, ott mondhatni, hogy a minucziózitásig menő kimutatás van csatolva a zárszámadásokhoz. Ki van mutatva minden egyes erdőről, hogy mennyi hektár a kiterjedése, mennyi a tiszta bevétel, mennyi a bruttó-bevétel, mennyi köbméter fát vágtak ki az illető erdőből, ugy hogy a kivágatás után meg lehessen állapítani, hogy köbméterenként átlag mennyit értek el ennél az erdőnél, mennyit értek el a másiknál. És az 50.000 koronán felüli ügyletekre vonatkozólag közzé tett kimutatásban mindig hivatkozás van arra, hogy hány fél mennyi erdőrészt vett meg. Teljes és tiszta meggyőződésem a tekintetben t. képviselőház, hogy azt, a mint ma állami erdeink kezelve vannak, a mint azoknak kezelése a mostani földmivelésügyi miniszter ur alatt történik, senki sem kifogásolja, sőt az iránt, hogy a legmesszebbmenő erkölcsi és gazdasági követelményeknek megfelelő ez a kezelés, senkinek kétsége nincsen. De, t. ház, röviddel ezelőtt volt egy földmivelésügyi kormány, a melyről az ellenkező feltevése volt mindenkinek. Lehet, hogy a jövőben ismét jöhet egy ilyen és, bocsánatot kérek, az csak nem férhet össze a törvényhozás komolyságával, hogy arra nézve, hogy az állami vagyonként befektetett száz milliók ugy kezeltetnek, hogy az egész törvényhozásnak, az összes iratok gondos áttanulmányozása után, ne lehessen egyetlen egy tagja, a kinek csak fogalma is volna arról, hogy az állami erdők, az állami jószágok, az államvasutak, a vasgyárak jövedelmeznek-e valamit vagy sem, jól kezeltetnek-e vagy sem, az eladások és bevételek ugy kezeltetnek-e a mint kell, vagy sem. Mert ma e tekintetben csak arra vagyunk utalva, hogy vagy bízunk a miniszterben, mint a hogy ma megbízunk, vagy ha meg nem bízunk a jövőben, bizal-