Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-192

16 192. országos ülés 19 rnatlanságunkat semmiféle számadatokkal sem vagyunk képesek megokolni. (Igaz ! Ugy van !) Ezeket voltam bátor, t. képviselőház, előadni, nagyon bocsánatukat kérve azért, kogy ilyen hosszú fejtegetésekkel vettem igénybe a t. ház idejét; de én erre vonatkozólag azt tartom, a mit egy izben a franczia parlamentben egy Dupin nevű képviselő mondott, hogy millió kárhoztatás, millió rosszalás sem képes pótolni egy sou deficitet sem, és épen azért nem oly czélból hoztam fel ezeket, hogy kritikát mondjak, hanem hogy látva és tapasztalva mindezeket egy elmúlt kormány eljárásában, a nélkül, hogy intenzive bármiféle bírálatot gyakorolnánk is annak elj felett, vonjuk le mindebből a következtetéseket és gondoskodjunk arról, hogy olyan számviteli törvény alkottassák, a mely lehetővé tegye, hogy a törvényhozás tisztában legyen az állam jövedelmeivel és kiadásaival, tisztában legyen annak vagyonával, vagyonkezelésével és jövedelmezőségével, hogy igy végre gyakorolhassa azt az ingerenoziát, a melyet az állam háztartásának vitelére eddig nem gyakorolt, mert az, a mit e tekintetben eddig a zárszámadások tárgyalásánál a magyar országgyűlés tett, az, bocsánatot kérek, üres komédia, teljesen tartalmatlan eljárás volt, a melynek semmiféle komoly jelentőség nem tulaj donitható. (Igaz! Ugy van!) Ezek után, t. képviselőház, bátor vagyok a bizottság jelentéseit és indítványait tudomásulvétel végett elfogadásra ajánlani. (Elénk helyeslés. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Elnök Rakovszky István.) 1 Julius 5-én, pénteken. ezek a számadások kellő alaposságú megvitatásban részesülni nem fognak. Annál sajnálatosabbnak tartom ezt, mert azt hiszem, hogy épen a most elhangzott, igen érdekes és szép fejtegetések után, a melyeket az előadó úrtól hallottunk, (Éljenzés.) egészen világos a t. ház előtt, hogy a zárszámadások legalább olyan fontossággal és jelentőséggel birnak, (Igaz ! ügy van !) mint a költségvetés és az egész világon csak nálunk van az, hogy a mig a költségvetésekre heteket fordítanak, addig a zárszámadásokat az eddigi gyakorlat szerint rövid félóra alatt egy sablonos jelentés alapján szokták elintézni, (ügy van !) Ez olyan dolog, mint hogy ha valaki átadna egy barátjának vagy ismerősének százezer forintot és azt mondaná : vegyen azon birtokot, fizesse ki adósságait, rendezze .be lakását, intézze el az ő anyagi ügyeit és azután sohasem kérné tőle számon ezt a százezer forintot. Ha egyszer tenné ezt valaki, azt lehetne mondani, hogy az illető megbízott olyan bizalomra érdemes, hogy a megbízó nem akarja megszámoltatni; de ha ezt következetesen, minden esztendőben száz meg százezer forintokkal újra tenné, akkor bizony azt könnyelmű embernek tartanák és feltennék róla, hogy a saját ügyeit helyesen vezetni nem képes. (Ügy van! a baloldalon.) Ha ez magánember részéről történik a saját vagyonával, akkor ez csak könnyelműség és meggondolatlanság. De ha ez az állam vagyonával, ha ezer milliókkal történik, akkor lelkiismeretlenség és kötelességszegés. És ez a lelkiismeretlenség és kötelességszegés következetesen elkövettetett eddig a szabadelvű rendszerben. ( Ugy van !) Merem állítani, hogy az állam számadásai eddig egyáltalán semmiféle vizsgálatban és ellenőrzésben nem részesültek. A gyakorlat az volt, hogy a zárszámadási bizottságba megválasztották a leghívebb, legmegbízhatóbb és legkevésbbé hozzáértő mameluk urakat, (Derültség.) a kikről egész bizonyosak voltak, hogy semmiféle kifogást a világ minden kincseért emelni nem fognak. Még ezzel sem elégedtek meg, hanem azok az illető urak is a számvevőszéknek sablonos jelentéseit vették elő, azokat aláirtak és azután bemutatták a háznak. Azt sem lehet mondani, hogy ez valami nagyon következetlen eljárás lett volna az illető kormányok, az illető többség és az illető bizottságok részéről. Ez magából a rendszerből folyt, mert természetes dolognak látszott, hogy azok a bizottsági tagok, a kik a legnagyobb lelkesedéssel és elragadtatással viseltetnek a Tiszák, a Bánffyak iránt, nem igen lesznek hajlandók kifogásolni valót találni sáfárkodásukban. Ennélfogva arra gondoltak, hogy: inkább nem nézzük azokat a jelentéseket, semhogy azután lelkiismeretfurdalást erezzünk, hogy nem végeztük a munkát pontosan, vagy olyan hibákat, a miket tudtunk, elhallgattunk. Ebből kifolyólag mondhatom, hogy a laza ellenőrzés és az ebből következő laza kezelés, a mely a pénzügyek körül eddig folyt, nem kizárólag az illető kormányoknak és nem kizárólag az illető bizottságoknak hibája, Elnök: Az ülést újból megnyitom. Mielőtt azonban a tárgyalásban tovább mennénk, a házszabályok 204. szakasza értelmében egy bejelentést kell tennem a t. háznak. A belügyminiszter ur ugyanis holnap fog válaszolni Brediceanu Koriolánnak 1906 Julius hó 4-én, Lengyel Zoltánnak 1906. évi október hó 24-én, Beniczky Ödön 1906. évi deczember hó 15-én, Brediceanu Koriolán 1907. évi január hó 30-án és Pop Cs. István 1907. évi április hó 17-én előtérj esztett interpelláczióira. (Helyeslés.) Most pedig folytatjuk a tárgyalást. Szó illeti Farkasházy Zsigmond képviselő urat mint a különvélemény előadóját. Farkasházy Zsigmond : T. képviselőház! Ha méltóztatik megengedni, előbb magához a tárgyhoz szólok és az előadásom végén bátor leszek különvéleményemet előtérj eszteni. Elnök: 'fessék. Farkasházy Zsigmond: Sajnálatos véletlen az, t. ház, hogy ezek a zárszámadási jelentések olyan időben kerülnek a ház elé, a mikor egyrészt a vakáczió küszöbén állunk, másrészt az ülésszak berekesztése előtt lévén, és a megelőző parlamenti izgalmak folytán bizonyos kimerültség vévén erőt a t. képviselőház tagjain, attól lehet tartani, hogy