Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-192

12 1b2. országos ülés Í907 Julius 5-én, pénteken. igen szép és igen helyes ezélokra, valószínűleg olyanokra, a melyeket akkor a törvényhozás nagy lelkesedéssel tett magáévá. Ezzel szemben már most mi történt ? A bor­vásár létesítésére előirányzott 25.000 K helyett erre a czélra csak 300 K-át adott ki a miniszter, vagyis megtakarított 24.700 K-át a 25.000-ből. A csemegeszőlő értékesítésére preliminált 10.000 K-ból kiadott 6000 K-át. Ellenben vegyes kiadásokra elő volt irányozva 800 K, és ezen a czimen kiadott 12.400 K-át. Hogy miért, azt senki megállapítani nem tudja. Utazások és tanulmányutak költségeire fel volt véve 12.000 K, erre ki lett adva 17.300 K. Vagyis a csemegeszőlő értékesítésének előmozdítására és borvásár létesítésére, különféle népszerű czimekre előirányozunk bizonyos összegeket és felhasználjuk ezeket vegyes kiadásokra és utazási költségekre. A másik ilyen eset, a melyre ráutalni bátor leszek, ebhez egészen hasonló, de talán még pregnánsabb, és ez a következő. (Halljuk! Halljuk !) Élő volt irányozva a gazdasági műszaki hivatal és telepítési szolgálat fejezete alatt a gazdasági munkásházak építésének előmozdítására 100.000 korona. Bizonyára otyan czél, a melynek az elő­mozdítását mindannyian pártoltuk és pártolta az akkori törvényhozás. Százezer korona belyett pedig ki lett adva csak 29.000, vagyis 71.000 K megtakarifctatott. És mire fordították ? Van egy tétel : napidijak, lótartási és irodai átalány, irodai és útiköltségek, a melynél előirányozva volt 34.000 K és ki lett adva 101.000 K. Vagyis a gazda­sági munkásházak építésére felvett összegek napi­dijakra és lótartási átalányokra használtattak fel. De a legpregnánsabb ezen a téren az, a mit az állami erdők kezelésénél tapasztaltunk. (HalljuJc! HalljuJc!) Itt a beruházási tételeknél elő volt irányozva a magánerdők vásárlására 700.000 korona E helyett a 700.000 korona helyett tényleg magán­erdők vásárlására csak 28.000 korona fordíttatott. Ennek daczára azonban nincsen megtakarítás ezen fejezetnél, mert építkezések költségeire elő volt irányozva 149.000 korona és ki lett utalványozva 668.000 korona. De ugy, hogy ebből a 668.000 koro­nából 490.000 korona le lett kötve, azt a miniszter magának jövendő ezélokra rezerválta. Ezzel vilá­gosan meg lett sértve a számviteli törvény 28. §-ának e) jDontja, de világosan meg lett sértve az államháztartás realitásának elve is, mert itt történt és eszközöltetett az, hogy erdők vásárlására meg­szavazott összeget először átutalt a miniszter az építkezési kontóra, de ott sem adta ki azokat, hanem az építkezési kontót fentartotta magának, vagyis állami erdők vásárlására megszavazott össze­geket félretett építkezések teljesítésére. Tisztelettel megjegyzem, — a köteles objek­tivitás szempontjából — hogy azért hoztam fel három esetet épen a földmivelésügyi miniszter tárczájából, mert ennek a tárcsának voltam sze­rencsés az előadója lehetni, ezt dolgoztam és ta­nulmányoztam át a legalaposabban, ez áll tehát a legélénkebben szemeim előtt. Nem azt akarja tehát ez jelenteni, mintha ilyen eltérések csak ennél a tárczánál mutatkoztak volna. Sőt: bőven és nagy számban, még sokkal súlyosabb alakban jelentkeztek ilyen esetek más tárczáknál is. Méltóztatnak ebből látni, t. képviselőház, hogy igazán a budgetszerű kezelés figyelmen kivül hagyásának nem volt semmiféle olyan variánsa, a melyet a legbővebben, a legkiadóbb mértékben nem használt volna ki az akkori kormányzat, a mit igen könnyen tehetett is azért, mert hiszen abban a meggyőződésben volt, hogy ezeket a zár­számadásokat, ezen év zárszámadásait is ugyan­azzal a nagyúri non chalanee-szal fogja majd a képviselőház letárgyalni, a mint azt tette az összes előző éviekkel szemben. Már most, t. képviselőház, áttérve a zárszám­adásoknak egy más tárgyára, bátor leszek rá­mutatni egy olyan dologra, a mely egyik határo­zati javaslatunkban szintén kifejezésre jut. (Hall­juk ! HalljuJc ! balfelől.) Rámutatok ugyanis az u. n. átfutó kezelésre és arra, a mit mi átfutó kezelés alatt értünk. T. képviselőház ! Az átfutó kezelés alatt köny­velik cl és ott vezetik — mint a hogy máskép nem is tehetik — azokat a pénztári tételeket, a melyek az államháztartás magántulajdonként nem érin­tenék, a melyek sem vagyonszaporodást, sem vagyoncsökkenést nem produkálnak, a melyeknek tulaj donképen az a czéljuk, hogy az államnak valamely vagyonalkatrésze más formában pénzzé átváltoztattassék és átfutóon, mint ilyen pénz kezeltessék. Ha már most ebből a szempontból nézzük az átfutó kezelésnek tételeit, akkor, t. képviselőház, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy az átfutó kezelés ugy, a mint van és azokból következtetve, a mik tapasztalhatók — mert sok most már nem konstatálható — nem teljesen és nem kizárólag csak ezt a czélt van hivatva szolgálni. Mindenek­előtt a pénzintézeteknél elhelyezett pénzekről va­gyok bátor néhány szót megjegyezni. (Halljuk ! HalljuJc! balfelől.) Itt látjuk először is azokat a nagy, budapesti jDénzintézeteket, a melyeknél köztudomású és közfelfogás szerint a felesleges és a legközelebbi időben szükséges pénzösszegeket helyezi el a kor­mány. Ehhez semmi külön megjegyzést fűzni nem lehet, bár azt hiszem érdekelné a t. házat tudni, vagy legalább is a jövőre vonatkozólag valami olyan intézkedést statuálni, a mely ezeknek az összegeknek kamatoztatására nézve a nélkül, hogy ebbe a ház maga ingereneziát gyakorolna, legalább egy bizonyos betekintést engedne. De erről nem beszélve, t. ház, felsorolva találok itt a pénzintézetekben elhelyezett össze­geknél valami 6—7 vidéki pénzintézetet is, a melyeknél szintén ilyen pénzek el vannak helyezve, hogy vájjon kamatozás nélkül, vagy kamatozás­sal-e, az innen nem állapitható meg. Zakariás János : Helyes! Éber Antal előadó : Én nem akarok arról beszélni, hogy ez helyes-e vagy sem. Semmiféle

Next

/
Oldalképek
Tartalom