Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-192

192. országos ülés 1907 Julius 5-én, pénteken. m támpontom sincs erre vonatkozólag, hogy helyes és indokolt volt-e ezeknél a pénzintézeteknél pénzekel elhelyezni. De én azt gondolom, t. képviselő ház, hogy mikor ezer vidéki pénzintézet van és azok közül csak mintegy hat van felsorolva mint olyan, a hol állami pénzek vannak elhelyezve, akkor a törvényhozás komolysága azt követeli, hogy mégis kérjünk egy bizonyos informácziót. . . Farkasházy Zsigmond: Jelentést! Éber Antal eiőadó : . . - egy bizonyos intézkedést a jövőre vonatkozólag, nem arra nézve, hogy a törvényhozás befolyjon egy ilyen csekély jelentőségű adminisztratív kérdés intézésébe, de abban az irányban : hogy legalább a zárszámadások kapcsán világosítsa fel a kormány a törvényhozást az iránt, hogy kinél, miért, milyen kamatozás mellett és milyen czélból helyezett el összegeket ? (Helyeslés.) Mert Végtére is nevetséges dolog, t. ház, ha mi itt a költségvetés megszavazásánál 10—20 ezer koronás tételek felett vitát folytatunk, és ahhoz nem szólunk hozzá, hogy esetleg az átfutó kezelésben egy olyan kamatbeli előnyt juttat a kormány — én nem mondom, hogy juttat, de juttathat — egy-egy intézménynek, akár egy pénzintézetnek, akár magánosoknak, a melynek hordereje és súlya semmiféle arányban azon tételekkel nincs, a melyek felett mint kifejezett kiadási tételek felett mi itt hosszadalmas vitákat folytatunk. De itt van egy más természetű dolog is. Vannak például ily elhelyezések, hogy : a beszterczei magyar királyi erdőigazgatóság kezelése alatt álló fakereskedő részvénytársaság Kolozsvárott, czég állami előlege. Nem tudom, hogy állhat egy erdőigazgatóság kezelése alatt egy ilyen fakereskedő részvénytársaság, de nem is kutatom. Itt szerepel ez 1,417.000 koronával.Utána néztem. A megjegyzés azt mondja, hogy ezen előleg rendezése iránt a földmivelésügyi miniszterrel tárgyalások folynak. 1904-ben ez a tétel gyönyörűen újra ott szerepel, s megint itt van az ártatlan megjegyzés, hogy a tárgyalások folynak a földmivelésügyi miniszterrel. (Derültség balfelől.) 1905-ben nemkülönben szerepel ez a tétel, de ismét nagy hűséggel és konzekvencziával megjegyeztetik, hogy a rendezés iránt a tárgyalások folynak a földmivelésügyi miniszterrel. Hát én nem tudom, mi ez a részvénytársaság, nem tudom micsoda tárgyalások folynak, de, bocsánatot kérek, azt hiszem, a törvényhozás komolyságával nem egyeztethető össze, hogy ugyanarra a tételre nézve az évek hosszú során át ilyen semmitmondó, frázist odalökjünk, és akkor aztán, ha a törvényhozásnak tetszik, beéri ezzel, de azt, hogy miért helyes ez, vagy miért nem helyes, ebből megállapitani nem lehet. Van azután egy tétel : az országos magyar kölcsönös biztositó szövetkezet állami előlege, 200.000 K. 1903-ban még minden megjegyzés nélkül szerepel. 1904-ben ez a szerény jegyzet van odaiktatva : az illető szövetkezet csőd alatt áll. De ez nem zavar tovább abban, hogy a 200.000 korona felvétessék. 1905-ben, a mikor tudomásom szerint kiderült, hogy a szövetkezetnek egy fillér vagyona sincs, a tartozások kiegyenlítésére úgyszólván semmi sem jutott, 1905 végén még mindig csodálatraméltó következetességgel ott szerepel a teljes 200.000 K, azzal az igen hű megjegyzéssel, hogy a szövetkezet csőd alatt áll. És attól tartok, hogy ha ezeket a kérdéseket nem feszegetjük, bizony még évtizedek múlva is ott fog ez szerepelni mindig azzal az ártatlan, de következetes megjegyzéssel, hogy a szövetkezet csőd alatt áll. (Mozgás és derültség.) Bizony Ákos: Nagyon természetes. Az sokáig tart! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Éber Antal előadó : Engedelmet kérek, miért hoztam fel ezeket ? (Zaj. Halljuk !) Nagyon jól tudom,hogy egy állam ügyeinek adminisztrácziójában igenis előfordulnak — és elő is kell hogy forduljanak — oly tételek, előlegezések, kölcsönzések, a melyek végtére a törvényhozás nagjr körének meghallgatására nem lehetnek alkalmasak. Hiszen, hogy csak egyet vegyünk : most fordult elő az ismert eset a kassai takarékpénztárral, melyet a pénzügyminiszter megmentett, igen helyesen és bölcsen, a tönkremenéstől és az azzal járó kiszámíthatatlan következményektől; az Amerikába kivándorolt ezernyi ezer magyarságot a teljes tönkremenéstől mentette meg a miniszter az által, hogy ezen intézetnek az átfutó kezelés terhére nagyobb előlegeket — valószínűleg olcsó kamatláb mellett — engedélyezett. (Helyeslés.) Helyes és bölcs intézkedés az ilyen, és semmi körülmények közt nem szólalnék fel, hogy a pénzügyminiszter ur kezét megkössük, mert semmiféle üzem a világon, legkevésbbé az állami üzem, nem alkalmas arra, hogy minden kicsi adminisztrativ intézkedés a törvényhozás meghallgatásával és közbejöttével foganatosittassék. Csak egyet kérek én, és azt hiszem, ez a törvényhozás funkczionálása komolyságának érdekében áll: hogy a mikor aztán ezek megtörténtek, a mikor a zárszámadás kapcsán ezekről itt jelentés tétetik, akkor igenis méltóztassék a t. kormánynak a törvényhozást felvilágosítani az iránt, hogy az ily átfutó kezelésben miért, mily kamatlábra, mily előnyök mellett, mily jogczimen és mily időre engedélyezte ezeket. Mert hogy a törvényhozás ilyen dolgokat, a milyeneket felolvastam, évről-évre egyszerűen tudomásul vegyen, az teljesen tarthatatlan állapot. Erre tehát szintén vagyok bátor az igen t. pénzügyi kormányzat figyelmét a számviteli törvény reformja szempontjából felhivni. Végül bátorkodom (Halljuk! Halljuk!) még zárszámadásainknak egy másik anyagi részével, a vagyoni leltárral foglalkozni, a mely — méltóztassék elhinni — igazán a furaságok és különösségek bő tárházát foglalja magában. (Halljuk! Halljuk !) T. képviselőház ! Az állami számvitelről szóló törvény kötelességévé teszi az állami számszéknek, hogy vagyonleltárt készítsen. Ez azután mindig