Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-196

132 196. országos ülés 1907 Julius ll-én, csütörtökön. konstatáljuk, hogy Magyarországon csak azok a vállalatok jövedelmeznek és prosperálnak, a melyek az államtól valamely irányban és valamely tekintetben kizárólagossági jogot, monopóliumot élveznek, azt tapasztaljuk, hogy a mely vállalatoknak — és igen sok ilyen vállalat van — valamely közsziikségletet képező, közfogyasztási czikk gyártása vagy árusítása monopóliumszerűleg biztositva van, azok a vállalatok nagy jövedelmekkel dolgoznak, azok a vállalatok magas osztalékot fizetnek a részvényeseknek,mig egyéb vállalatok . . . Endrey Gyula : Az igazgató urak zsebelnek ! Buza Barna: . . . a melyek ilyen monopóliummal nem birnak, alig tudnak boldogulni. Ebből a jelenségből mást kiolvasni nem leket, mint azt, hogy ilyen szerződéseknél, ilyen monopóliumot biztosító megbizásoknál és kedvezményeknél a kormányok mindig könnyelműen és gondatlanul jártak el, hogy mindig nagj^obb kedvezést és előnyöket adtak a szerződő társulatoknak, mint a milyen előnyöket a közönség érdeke indokolt volna, és ezek által a szerződések által lehetővé tették azt, hogy Magyarországon ma igen sok olyan nyerészkedő társulat van, a mely állami szerződések segitségével szerez magának jogtalan hasznot a fogyasztóközönség rovására. (Ugy van! Ugy van!) Minden ország gazdasági életének és gazdasági erejének az a legfőbb óramutatója, az a legfőbb hőmérője, hogy az illető országnak ipari és gazdasági vállalatai milyen prosperitással, milyen jövedelmezőséggel dolgoznak. A mely országban a szabad ij>ari vállalatok jövedelmezni nem tudnak, ellenben a monopólium-vállalatok mind fényesen boldogulnak, az az ország ennek bizonysága szerint gazdaságilag beteg ország és annak az országnak gazdasági életét és pénzügyeit egészségesen, igazságosan, hűségesen nem kezelték azok a kormányok, a melyek ilyen szerződéseket kötöttek. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Buza Barna : A másik kérdés, a mihez egész röviden én is hozzászólni szándékoznám, az, a mivel Hencz Károly t. barátom itt foglalkozott: a Tisza István kormánya által rendelkezési alap czimén az államvasuti pénztárból átvett és felhasznált 200.000 koronának a kérdése. Eleget volt ez már megtárgyalva a sajtóban is, a képviselőházban is, de én azt hiszem, olyan természetű ez az ügy, hogy azt eléggé emlegetni, hogy azt kellőleg megtárgyalni soha sem lehet. Ez a kis ügy, a mely magában véve a zárszámadás egész komplexumához képest jelentéktelennek látszik, a mely összege szerint kicsiny dolog, tükörképét mutatja az egész kormányzatnak, ez a kis ügy tükörképben a kormányzati erkölcsnek hű, bár visszataszító képét tárja az ország belé. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Buza Barna : Egy jelenségre akarok rámutatni, a mely élénken jellemzi a Tisza-kormánynak, az előttünk elmúlt kormányzatnak erkölcseit. Nem tudom, hogyan és miképen, de az a babona terjedt el az országban, — elterjesztették szándékosan, a kiknek érdekében állott — hogy Tisza maga volt az egyenesség, maga volt a nyíltság és ezen tulajdonságai alapján sokan azt hirdetik még ma is, hogy a legmagyarosabb, a magyar természetnek legmegfelelőbb kormányzat Tisza István kormányzata volt. Hát hogy milyen egyenes, milyen nyilt és milyen őszinte volt az a Tisza István kormányzata, nagyon szépen mutatja meg ennek a 200.000 koronának az ügye. A kormánynak kevés volt a költségvetésileg rendelkezésre bocsátott rendelkezési alap. A költségvetésben megszavazott 400.000 K-ból az ő politikai czéljaira szükséges kiadásait nem tudta fedezni. Mit csinál ilyenkor egy egyenes, egy nyilt, egy őszinte kormány ? Jelentéssel lép a törvényhozás elé, előadja, hogy neki a rendelkezési alap nem megfelelő, hogy az ő czéljaira kevés és vagy a költségvetésben kéri a rendelkezési alap összegének felemelését vagy pedig évközben póthitel alakjában kéri további rendelkezési alap megszavazását. Ez az egyenes, ez a nyilt, ez az őszinte eljárás. E helyett az eljárás helyett pedig az az egyenes, nyilt és őszinte Tisza-kormányzat a csavargások, az alattomoskodás útjára lépett és a rendelkezési alapot titkos, leplezett, alattomos utón növelte meg, a mennyiben abból az államvasuti pénzből, a melyet a törvény szerint a költségvetés szerint neki csak elszámolás kötelezettsége mellett lett volna joga felhasználnia, egyszerűen kiszakított a maga czéljaira 200.000 koronát, hozzácsatolta a rendelkezési alaphoz és elköltötte Isten tudja : mire, Isten tudja: hova. (Zaj. Egy hang a középen : Hieronymi-féle választásra !) Es érdekes, t. képviselőház, hogy a Tiszakormány, az egyenességnek ez a prototípusa, most jezsuita szemforgatással arra a kérdésre, hogy hova költötte ezt a pénzt, azzal felel, hogy erre nem adhat választ, mert esküje tiltja, hogy a rendelkezési alap felhasználását nyilvánosságra hozza, az államvasuti pénzből pedig rendelkezési alapot csinált. Csak azt felejti el megmondani, hogy micsoda eskü alapján csatolta az államvasuti pénzt a rendelkezési alaphoz és micsoda eskü alapján használta fel az államvasutnak elszámolás kötelezettsége alatt rendelkezésére bocsátott pénzét elszámolás nélkül. Ismerjük azt az egyházjogi formulát, hogy ha nem bőjtös eledelt akarnak bőjtössé tenni, az egyházi hatóság egyszerűen rámondja arra a húsételre : fiat piscis, legyen belőle hal! És akkor azt mondják, hogy a hus azon módon hallá válik és böjtben is elfogyasztható. Hencz Károly: Hol tanultál teológiát ? (Derültség.) Buza Barna: Én nem állok jót érte, hogy ez benne van a dogmatikában, de hogy ez a közmondás közszájon forog, abban bizonyos vagyok. így járt el az egyenes, nyilt Tisza-kormány is: az államvasút pénzét nem használhatta fel elszámolás nélkül saját ]3olitikai czéljaira, mert az a költségvetésben meghatározott rendeltetéssel birt, hát rámondta : fiat piscis, legyen belőle rendelkezési alap,