Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-196

196. országos ülés 1907 Julius ll-én, csütörtökön. 131 sággal, máris azt a kedvezményt kapta, hogy hat hónapi kamatmentes hitelt engedélyezett neki a kormány az általa vásárolt sóra nézve. Még pedig fedezet nélkül, alaptőkéje, számszerint 2,400.000 korona erejéig. Azonfelül ugy, hogy az értékpapírokkal fedezi a megvett sónak az árát. Az volt mindössze kikötve ellenszolgáltatásul, hogy ő a vevőknek pedig köteles megfelelő sóhitelt adni. Hogy ez azonban kamatmentes legyen, ez sem volt kikötve, és igy az nem is történt meg. A társulat tehát ajándékba kapta már akkor a magyar kormánytól a megvásárolt só hat havi kamatát, mert annyit engedett fi neki a kormány. De ez még kevés volt, t. ház, 1902-ben következett az ujabb jótétemény. A hat hónapi hitelt a társulatnak kérelmére a pénzügyminiszter még három hónapra meghosszabbította, kilencz hónapra kitolta, és ugyanakkor egyúttal megadta a társulatnak a kizárólagos jogot a só eladására olyformán, hogy kötelezte magát a kincstár, hogy ezen társulaton kivül senki másnak sóhitelt nem engedélyez, a mi azt jelenti hogy senki más Magyarországon a sót el nem adhatja, csak ez a társulat, és a magyar állam összes sóterméke csak e társulat közvetítésével adható el. 1903-ban — és itt el lehet mondani, hogy Nulla dies sine linea, egy esztendő sem volt, a hol ez a társulat az államnak jótéteményét és kedvezését ne élvezte volna — 1903-ban sajátságos módon egyesitették a társulatnak a hitelterminusait. Nevezetesen, a belföldön elárusított sónak 1902-ben kilencz havi hitelterminust állapítottak meg. A külföldre kivitt sóra nézve, a mely jelentéktelenül kevesebb mennyiség a belföldön elárusított sónál, 12 havi hitelt élvezett a társulat. A társulat ekkor folyamodott, hogy egyesítsék ezt a hitelt, hogy egységes hitel lejárata legyen, és akkor azt ugy egyesitették, hogy a belföldi sóra vonatkozó kilencz hónapi hitellejáratot 10 hónapra tolták ki, tehát 1900-tól 1903-ig 6-tól 10 hónapra emelték fel a társulat hiteltartamát. 1904-ben, épen azon esztendőben, a melynek zárszámadását most tárgyaljuk, a sóhitelt, a fedezetlen sóhitelnek összegét 2,400.000 koronáról 5 millió koronára emelte fel a pénzügyminiszter, 1905-ben pedig ezt az 5 milliót ismét 8 millió koronára emelte fel. Ugyancsak 1905. február 22-ikén, a mikor a Tisza-kormány immár szerencsésen átesett a bukás fájdalmain, a mikor az akkori működő miniszterelnök, gr. Tisza István saját kijelentése szerint is a kormány már csak a folyó ügyek intézésére, az ügyek adminisztratív továbbvitelére vállalkozott, ennek a fogalomnak a keretébe beilleszthetőnek vélte a kormány azt, hogy uj abb szerződést kössön ezzel a Magyar Kereskedelmi Részvénytársasággal és immár nemcsak az emberi élvezetre szánt sónak az eladását adja meg monopóliumképen a társaságnak, hanem odaadja neki, t. ház, a marhasó előállításának és elárusitásának a jogát is 10 esztendőre monopóliumképen. Ugyancsak 1905-ben tett azután a Fejérvárykormánynál egy ujabb lépést ez a társulat, az ő jótéteményeinek további kiegészítése iránt. Nevezetesen egy nagyon szellemes kérvényt adott be a Fejérváry-kormányhoz, a melyben ugy okoskodik, hogy nekem most már két szerződésem van. Az egyik szerződés szól az emberi sóról és ez lejár 1910-ben, a másik szerződés vonatkozik a marhasóra, az pedig 1915-ben jár le. Nekem igen kényelmetlen ezt a két külön szerződést igy külön-külön kezelni és mindig evidencziában tartani ezt a két különböző lejáratot. Ez sok zavart és kellemetlenséget okoz, arra kérem tehát a kormányt, hogy egységesítse ezt a két lejáratot, s a helyett, hogy 1910-ben járjon le az emberi sóra és 1915-ben a marhasóra vonatkozó szerződés, mondja ki a kormány, hogy mindkét szerződés 1920-ban jár le. (Derültség.) Ezt persze ő nem nevezi szerződéskitolásnak, meghosszabbításának, hanem röviden csak a szerződés egységesítésének. Mikor a Kereskedelmi Részvénytársaság ezt a kérvényt beadta, egész kétségtelennek találom, hogy telj es reménysége lehetett arra, hogy az akkori kormánytól ennek a kérelemnek a teljesítését meg is fogja kapni, sőt alig hiszem, hogy az akkori kormánynyal való előzetes megegyezés, megállapodás nélkül megtette volna ezt a lépést és beadta volna ezt a kérvényt a Kereskedelmi Részvénytársaság, valószínűleg meg volt ez a megegyezés. Hogy milyen argumentumokkal vette rá erre az ígéretre az akkori kormányt a társulat, nem tudom, erről nem számolhatok; de azt tudom és arról még be kell számolnom, hogy a társulatnak ez a kérelme nem teljesíttetett. Hogy pedig nem teljesíttetett, az t. ház, tudomásom és értesülésem szerint, Popovics államtitkár urnak érdeme, (Helyeslés és éljenzés.) a ki a kérvénynek elintézését egész addig halasztotta, a mig a nemzeti kormány, a Wekerlekormány vette át az ügyek kezelését. A mostani állapot szerint 20 millió koronányi hitelt élvez a Kereskedelmi Részvénytársaság a magyar államtól, 20 millió koronát élvez kamatmentesen egész esztendőn át, tehát 20 millió korona évi kamatját, vagyis 1 millió koronát kap ez a Kereskedelmi Részvénytársaság a magyar államtól a sójövedéki szerződés keretében, csaknem ajándékképen. Ilyen szerződéseket kötöttek az előző kormányok a magyar állam rovására, ilyen szerződéskötésekkel, ilyen módon kezelték a magyar államnak pénzügyeit. Sajátságos és szomorúan érdekes jelenség az, hogy Magyarországon az ipari vállalatok általában a lehető legrosszabbul jövedelmeznek, a lehető legrosszabbul mennek. Magyarországon alig van olyan ipari vállalat, a mely befektetett tőkéjének rendes kamatját meghozza a vállalkozó számára; de vannak bizonyos nemei a vállalatoknak, vannak bizonyos fajtái az ipari és kereskedelmi vállalkozásoknak, a melyek Magyarországon is, a mi mostani nehéz gazdasági viszonyaink között is fényesen jövedelmeznek. Ezek közé a vállalkozások közé tartozik pl. ez a Kereskedelmi Részvénytársaság. És ha ezeknek a vállalkozásoknak természetét megfigyeljük, azt 17*