Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-192

192. országos ülés i9i Szemben az igazolásnak vagy legalább a mentségnek helye ne volna. így az 55 millióból, futólagos számítás szerint is, körülbelül IS millió korona üzemi túlkiadásokra esik, vagyis az állami vasgyárakra, az államvasutakra, a postára stb., a melyeknél a túrkiadások a bevételek megfelelő szaporodásával vannak ellensúlyozva, a melyeknél tebát azonkívül, bogy egy üzem terjedelme előre ki nem számitható, bizonyos mértékben igazoló körülményt képez, hogy ezen bevételek ellensúlyozzák a kiadásoknak emelkedését. Azonban, t. ház, ha a többi tételeket tekintjük, akkor, a mint az a bizottságnak a t. ház elé terjesztett jelentéséből világosan kitűnik, legnagyobb részben oly kiadásokkal állunk szemben, a melyekre vonatkozólag azokkal a törvényes kellékekkel, a melyek alapján az ilyen pót- és rendkívüli hiteleknek itt a zárszámadásoknál való igazolását eszközölni lehetne, egyáltalában nem találkozunk. Mert az 1897 : XX. t.-cz. 16. §-a azt statuálja, hogy ha évközben jelentékeny szükségletek merülnek fel, a melyekről a költségvetési törvényben provízió nem történt, akkor az illető pót- vagy rendkívüli hitelt itt a törvényhozástól törvény alakjában tartozik a kormány kieszközölni, és csak mint kivétel van a törvényben megemlítve az, hogy ha a kiadás elodázhatatlan, vagy oly időben merül fel, a mikor az országgyűlés együtt nem léte miatt ez a törvényhozási intézkedés ki nem eszközölhető, abban az esetben a kormánynak j ogában áll bizonyos törvényes kautélák mellett ezen túlkiadásokat eszközölni és azokat a zárszámadások során igazolni. Hogy ha már most szembe állítottuk a szabályt a kivétellel, akkor méltóztassék megengedni annak a konstatálását, hogy az 1903. évi folyamán pl. az illető kormány egyetlen egy pót- vagy rendkívüli hitelt sem eszközölt ki a törvényhozástól, ellenben az eseteknek egész légiójában, összesen 55 millió koronáig, mindig azt az eljárást követte, a mely az 1907 : XX. t.-cz. 16. §-a alapján csakis mint kivétel volna követhető. Követte ezt az eljárást, t. ház, némely oly esetben, a mikor a kiadás tényleg elodázhatatlan volt, de követte igen sok oly esetben is, a mikor szó sem lehetett arról, hogy elodázhatatlan kiadásokkal állunk szemben ; sőt, t. ház, követte oly esetben is igen gyakran, a mikor egyáltalában, már a költségvetés szerkesztésekor, a köteles gondosság mellett a kiadásoknak olyan mérvét előre kellett látni, sőt némely esetben előre is látta az akkori kormány, és mégis utóbb mint túlkiadásokról számolt el azokról. Ugy hogy, t. képviselőház, tulaj donképen azt az impressziót kell nyernünk, hogy a törvényhozás passzív viselkedését, a melyet a zárszámadási tárgyalásoknál tanúsított, egyenesen kihasználták az előző kormányok arra, hogy az 1897 : XX. t.-cz. 16. §-ában statuált szabálylyal a póthiteleknek a törvényjavaslat utján való kérésével, egyáltalában ne éljenek, hanem a póthitelek elszámolását és tárgyalását mindig a zárszámadások idejére hagyják mert tudták, bogy a zárszámadás tárgyalásakor juiius 5-én, pénteken. 7 senki őket ezért felelősségre nem vonja, senki ezen eltéréseket tárgyalni nem fogja. Ha meg méltóztatik engedni, t. ház, akkor az infrakczióknak ezen igen nagy összegét, a mely nálunk mutatkozik, bátor leszek összehasonlítani egy másik államnak, Francziaországnak költségvetésével, illetőleg az ott mutatkozó eltérésekkel. A hivatalos összeállításból veszem az adatot, t. képviselőház, hogy a franczia budgettel szemben a zárszámadásokban mutatkozó előirányzat nélküli és túlkiadások 29 esztendőn át összegezve, vagyis 1870-től 1898-ig összesen, nem átlagban számítva, kitettek 49,300.000 frankot. Vagyis a franczia három és fél milliárdos budgettel szemben 29 esztendőn keresztül összesen kevesebb volt az előirányzat nélküli és túlkiadás,mint a mennyi nálunk egyetlenegy esztendőben, az 1903-iki évben mutatkozott. (Felkiáltások a haloldalon : Hallatlan !) Már most, t. képviselőház, ha összehasonlítjuk viszont azt, hogy póthiteleket törvényhozási utón milyen mérvben vett igénybe a franczia kormány szemben a mi kormányainkkal, látjuk, hogy 1897. évben 138 milliót, 1898-ban 94 milliót, 1899-ben 111 milliót, 1900-ban 148 millió frankot eszközölt ki a törvényhozástól. Igaz, hogy ez aztán azt eredményezte, hogy eltérés a törvényhozásilag engedélyezett hitelekkel szemben nem mutatkozott, míg ezzel szemben nálunk póthitelt egyáltalában nem eszközöltek ki, a túllépések pedig 55 millió koronára rúgtak. Nem azért hozom ezt fel, t. képviselőház, hogy az előző kormányok eljárásával szemben most utólag kritikát gyakoroljunk, a minek semmiféle gyakorlati jelentősége nem volna, de látva ezt az eltérést a mi eljárásunk és a franczia eljárás közt, szemünkbe ötlik, bogy mi idézi elő ezt az eltérést a kezelésben : vájjon csakis a parlamenteknek a zárszámadások tényállásánál mutatkozó nagyobb figyelmessége, vagy pedig a számviteh kódexekben mutatkozó eltérés í Itt látjuk, hogy bizony azokkal az intézkedésekkel szemben, a melyeket az 1897 : XX. t.-czikk tartalmaz, sokkal praktikusabb, sokkal helyesebb intézkedések szerepelnek a franczia törvényhozásban. A dolog lényege az, hogy a franczia 1876-ik évi augusztus 12-iki törvény megmondja, hogy a pénzügyminiszter tartozik az összes minisztereknek egy hónap alatt mutatkozó pót- vagy rendkívüli hitelszükségleteit a következő hónap elején egy egységes törvényjavaslatban a ház elé terjeszteni és hogy e rendkívüli és sürgős eseteket kivéve, ezen a minden hónapban ismétlődő egységes póthiteljavaslaton kívül mással nem léphet többé a ház elé. Ez természetszerűleg olyan eljárás, a mely lehetővé teszi a költségvetésnek és az államháztartásnak rendezettségét, ugy hogy a mi eljárásunkkal szemben — a bol tényleg előfordul az, hogy mindenféle apróbb póthitelekkel a kormány sokszor zsenirozza magát a ház elé jönni, és ebből a zsénből oda fejlődik a dolog, hogy a jelentékeny kiadásokkal sem jön már a ház elé — a franczia eljárás mindenesetre sokkal korrektebb.