Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-192

í\ 192. országos ülés 1907 Julius 5-én, pénteken. olvasásban elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor azt harmadszori olvasásban elfogadottnak jelentem ki. Egyszersmind javaslom, hogy most már a törvényjavaslatot tárgyalás és szives hozzájárulás czéljából tegyük át a főrendiházhoz, (Helyeslés.) Méltóztatik javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen l) Ha igen, akkor ily értelemben mondom ki a határozatot. Következik az állami vasgyárak beruházási költségeinek fedezéséről szóló törvényjavaslat (Írom. 523, 538) harmadszori olvasása. Felkérem gr. Thorotzkai Miklós jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslatot felolvasni. Gr. Thorotzkai Miklós jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök : Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a most felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor azt harmadszori olvasásban elfogadottnak jelentem ki. Egyszersmind javaslom, hogy most már a törvényjavaslatot tárgyalás és szives hozzájárulás czéljából tegyük át a főrendiházhoz. (Helyeslés.) Méltóztatik e javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen!) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. T. ház ! Javaslom, hogy mai ülésünk jegyzőkönyvének a harmadszori olvasásokra vonatkozó részét nyomban hitelesítsük, hogy a főrendiház mentől előbb letárgyalhassa a javaslatokat. (Helyeslés.) Méltóztassék a jegyzőkönyv idevonatkozó részét meghallgatni. Hammersberg Lászlő jegyző (olvassa a jegyzőkönyvnek idevonatkozó részét). Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a mai ülés jegyzőkönyvének most felolvasott részét változatlanul hitelesíteni, igen vagy nem \ (Igen !) Ha igen, akkor a mai ülés j egyzőkönyvének most felolvasott részét hitelesitettnek jelentem ki. Következik a zárszámadás vizsgáló-bizottság jelentése az 1903. évi állami zárszámadásról, (írom. 472) Az előadó urat illeti a szó. Éber Antal előadó : T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk I) A mikor 1901-ben a franezia szenátusban az 1901. évi költségvetést tárgyalták, akkor Calliaux, akkori pénzügyminiszter panaszban tört ki, azt mondván, hogy nálunk a kamarák ugy vannak, hogy mihelyt egj^szer a költségvetés meg van szavazva, azzal többé senki sem törődik. En azt hiszem, t. képviselőház, hogy ha végigtekintjük az állami zárszámadások tárgyalásának módját, ugy, a mint az itt a mi parlamentünkben évek hosszú sora óta folytattatott, akkor lehetetlen nekünk is nem ebben a jmnaszban kitörni, nem konstatálni azt, hogy teljesen illogikus és a tények fontosságának teljesen helytelen appreeziálása volt az, a mely követtetett itt akkor, mikor a törvényhozás, hivatva arra, hogy ellenőrizze egy egész államháztartásnak, egy egész évi gestionak eredményeit, megelégedett azzal, hogy felállt ide egy előadó, a ki egyszerűen reprodukált néhány számadatot, a mely a számvevőszék elnökének jelentésében ugy is benfoglaltatik, ezeknek reprodukcziója után pedig maga az országgyűlés minden megjegyzés és kritika nélkül évek hosszú során át egyszerűen jóváhagyta a zárszámadásokat, és így jóváhagyta azokat az eltéréseket, a melyek a költségvetéssel szemben mutatkoztak. Már pedig, t. képviselőház, ha pl. az 1903. évi zárszámadásokat tekintjük, akkor ezekben a zárszámadásokban és azok végeredményében világos bizonyítékát nyerjük annak, hogy ez az eljárás mennyire helytelen és mennyire nem felel meg az állam valóságos érdekeinek és a törvényhozás kötelességének az államháztartás ellenőrzése körül. (Halljuk ! Halljuk !) Az 1903. évi zárszámadás olyan költségvetésre vonatkozik, a melynek gestiója körülbelül 2200 millió koronára vonatkozik, és ezzel a 2200 millió koronás anyaggal szemben a zárszámadások a következő eltéréseket mutatják. (Halljuk ! Halljuk !) Némely bevételi tételeknél nagyobb volt a bevétel 81 millió koronával, mémely bevételi tételeknél kisebb volt a bevétel 52 millió koronával. (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) Egyes kiadási tételeknél meghaladták a kiadásokat az előirányzattal szemben a tényleges kiadások 55 millió koronával, más kiadási tételeknél alatta maradtak a tényleges kiadások 37 millió koronával. Vagyis látjuk azt, hogy olyan költségvetéssel szemben, a mely 2200 millió korona felett rendelkezik, de a mely 2200 millió korona túlnyomó része maga a normálbudget, a melyet például az angol képviselőház mint invariábilist évről-évre nem is tárgyal, a melynek tehát legfeljebb 20—25 százaléka olyan, a mely egyáltalán változás anyagát képezheti, az olyan zárszámadásokat, a melyek a költségvetéssel szemben összevéve 10 százalékos, több mint 200 millió korona eltérést mutatnak, itt részletes tárg3^alás anyagává senki sem tette. így azután előállt az a képtelennek látszó helyzet, hogy a mig a költségvetést itt évek hosszú során át ugy tárgyalták, hogy a képviselőház tárgyalási idejének majdnem fele részét okkupálta a költségvetésben az előző évvel szemben mutatkozó csekély eltéréseknek tárgyalása, addig a zárszámadásokkal, a melyek tiz százaléknyi eltérést mutatnak a költségvetéstől, senki itt a házban nem foglalkozott. Ha már most méltóztatnak nézni az 1903. évi zárszámadásokat, én az eltéréseknek csak egy fő tételével és a leglényegesebb, mert legaggályosabb részével akarok foglalkozni ; (Halljuk ! Halljuk !) azzal a részével t. i., a mely a túlkiadásokat és az előirányzat nélküli kiadásokat tartalmazza, vagyis azzal az 55 millió koronával, a melylyel az 1903. évben több költetett el, mint a mennyit a költségvetés az illető kormánynak rendelkezésére bocsátott. Megjegyzem a teljes tárgyilagosság kedveért azt, hogy az 55 millió koronának nem lehet a maga teljes egészét olyan előirányzat nélküli vagy túlkiadásoknak minősíteni, a melyekkel