Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-182

86 Novoszeló Mátyás: Uraim, én ezt csak azért emiitettem, hogy kimutassam az összefüggést ezen törvényjavaslat és azon czél között, melyet ezen törvényjavaslat követ. Uraim, midőn erről beszéltem, akkor azokra a sérelmekre gondoltam, a melyeket a magyar testvérek az ő szövetségeseikkel szemben elkövettek és szándékom volt mindezeket a sérelmeket is felsorolni, hogy bemutassam önöknek, mily igazságtalan viszonyban vannak önök velünk szemben. De miután az elnök ur engem figyelmeztetett, el fogom ezt hagyni, csak arra hivom fel figyelmüket, hogy a horvátok annyi sérelmet szenvedtek el az önök részéről, hogy egy egyetemi tanár, Pliverics, egy egész röpiratot irt meg azokról a sérelmekről, melyek a Magyorország és Horvátország közti szövetséget csorbítják. Én ajánlanám önöknek, uraim, vegyék meg ezt a könyvet és hordják mindig magukkal a zsebükben. Nagy Ferencz képviselő ur az ő beszédében azt mondotta nekünk, hogy mi ezt a könyvet mindig magunkkal hordjuk a zsebünkben. Igen, a zsebünkben, de még inkább a szivünkben hordjuk, a mely sir és sajog, a midőn tapasztalja, hogy a mi szövetségeseink mily súlyos sérelmeket követnek el velünk szemben. De, mint mondám, nem akarom ezeket felsorolni, hanem áttérek magára a javaslatra, hogy kimutassam önöknek, hogy ezen törvény javaslat még nagyobb sérelmeket ejt a horvát nemzeten. Uraim, a dieső magyar nemzet képviselői! A vasutak az emberi gyakorlati szellemnek legszebb találmánya és ezt a találmányt az összes államok, Európa és a vüág többi kontinenseinek művelt nemzetei örömmel üdvözölték és elfogadták. Nincs művelt állam, a melyik nem vezette volna be a vasutakat és a melyik azokat különös gonddal és figyelemmel és különös költséggel ki nem építette volna és arra fordítva gondját, hogy az államot minél nagyobb vasúti hálózattal lássa el, Uraim ! Mindenütt, a hol a vasutakat bevezették, azok jólétet teremtettek a nemzetnek. A forgalom nagyban emelkedett, a jólét nagyobbodott és a vasutak ugy a béke, mint a háború időben, óriási előnyökkel járhatnak. A vasutak mindenütt áldást hoztak, csak Horvátországban voltak azok, fájdalom, a mindennapi átok és szidalmazás tárgya. És miért ? Azért, mert Horvátországban ezek a vasutak a magyarosítás és a hazai nép elidegenítésének és idegen nép betelepítésének eszközei. Uraim, ez nagy igazságtalanság. Hogy ez az igazságtalanság önöknek szembetűnőbb legyen, képzeljék el, uraim, egy pillanatra, hogy mi követtük el önökkel szemben azt, a mit önök velünk. Képzeljék el, hogy mi, horvátok, az önök szövetségesei Magyarországon, az összes vonalakon, kezdve Dombóvártól egészen Budaestig, valamint az összes többi vonalakon is rátukmáltuk önökre a horvát nyelvet, mint szolgálati nyelvet és oly alkalmazottakat küldtünk önöknek, a kik nem beszélnek máskép, csak horvátul, ugy hogy az önök embere nem tudná magát megértetni vele, midőn jegyet óhajtana venni. Mit mondanának önök erről? Képzeljék el, hogy mi az összes állomások meUett horvát iskolákat állítottunk fel, a melyeket sok gyermekünk látogat, a melyek külön vonatokkal utaznak ezekre a vidékekre a legkülönbözőbb tájékokról, továbbá, hogy az állomások nevei mind el vannak horvátositva, mit mondanának önök erre. Vájjon képesek lennének-e önök ezt elviselni, tekintet nélkül a törvényre, csupán annak alapján, a mit az önök szive és lelke mond? Vájjon tetszenék-e ez önöknek. Kedves volna ez önöknek, ha a külföldiek átutaznának Magyarországon és látnának csupa horvát hivtalnokokat, csupa horvát neveket hallanák, a mint Magyarországon végig horvátul kiáltoznak. Ha látnák azt, hogy mindenütt horvát iskolák állíttatnak fel. Mit gondolnának ezek az idegenek angolok, francziák stb. önökről? Azt gondolnák, hogy mi horvátok a magyarokat leigázzuk, hogy Magyarország horvát provinczia. DobrovíCS Milán : Hát hogy ha Horvátországban magyarok beszélnének, mit szólnának ahhoz? Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Novoszeló Mátyás: Az azt hinné, hogy mi, horvátok a magyarokat leigáztuk. Ez oly igazságtalanság lenne, hogy a külföld téves véleménynyel Volna önök felől, mindez azon igazságtalanság miatt történnék, a melyet mi önökkel szemben elkövetnénk. Azt hinné, hogy Magyarország horvát gyarmattá lett. Ezt önök, mint magyarok, nem tűrnék el, hanem önök, magyarok talpra álmának, ásót és kapát fognának és kiűznének bennünket Magyarországból. Ásót és kapát fognának és azt mondanák : legyen vége ennek a szövetségnek Horvátországgal, mely rajtunk ily igazságtalanságot követ el. (Zaj.) Kérem, képviselő ur, ne szakítson engem félbe. Egy hang : Halljuk! Novoszeló Mátyás: Ezt, uraim, a mit én most megemlítettem és a mit önök a maguk hazájában, a maguk házában ehtélnének, ezt, t. képviselő uraim, követik el önök velünk szemben a mi hazánkban. Ezt nem kell nekem e magas ház előtt terjedelmesen bizonyítani. Menjenek el valamely alkalommal, utazzanak keresztül Horvátországon, kezdve Eszéktől Zágrábig és Fiúméig, Zimonytól Vinkovczéig stb. és az összes többi vonalakon és látni fogják : mit találnak majd a vasutakon, látni fogják, hogy csupa magyar kalauzok vannak, a kik nem bírják a horvát nyelvet. Kérdezzenek a vonatvezetőktől vagy az állomásfőnököktől valamit horvátul, nem fognak tudni válaszolni. Követeljenek menetjegyeket, nem tudják azokat kiszolgáltatni, sem azok árát megjelölni. Követeljenek erre vagy arra vonatkozólag útbaigazítást, a magyar alkalmazottak a helyett, hogy a népnek megmagyaráznák, a mit tőlük követelnek, ők, mint az uralkodó elem, haragosan és dölyfösen viselkednek. Midőn az ember helységről helységig utazik s látja a magyar iskolákat, melyek telve