Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-182

87 Vannak nemcsak az ottlévő magyar hivatalnokok gyermekeivel, hanem horvát szülők gyermekeivel is, kik odacsalogattatnak, — uraim, mikor Horvátországban az ember ezt a vasutat látja s mikor felszáll rája s Horvátországon átutazik, akkor mindezt látva, szégyentől nem tudja, hogyan üljön, mert hallj a és látj a, hogy az ő nyelve miként szorul háttérbe és hogy az miként forgattatik ki valósából. Kopriviniezából csináltak Kapronczát, Krisevcziból Köröst! Az idegenek, mikor utaznak, és a magyarokat és a magyar iskolákat látják, hogy a felhívások csak magyarul történnek és csak magyarul folyik a beszéd ; mikor a magyar felirásokat látják, azt gondolják, hogy nem Horvátországban, hanem hogy egy leigázott tartományban vannak. Ez magyar szövetségeseink részéről rajtunk, horvátokon elkövetett nagy igazságtalanságot képez, oly annyira, hogy az ég alatt ennél nagyobb igazságtalanságot elképzelni nem is lehet, mert ilyen módon az megvonja tőlünk nemcsak a mi országunkban, hanem az idegen világ előtt is a külön nemzet jellegét, holott az saját területtel bir, politikai nemzetet képez és saját horvát nyelvével bir. De, uraim, hát térjünk át most magára a törvényjavaslatra, mely szoros kapcsolatban van azzal, a mit eddigelé mondtam. Én ezt a törvényjavaslatot semmiképen sem fogadhatom el, hanem azt el kell Ítélnem. A mint eddigelé Ítéltem el azt, ugy azt most is elitélem, éppen a miatt a nagy igazságtalanság miatt, mely a horvát nemzeten a vasutaknál ejtetik, mert mit mond ez a vészteljes törvényjavaslat % A maga szakaszában, a mely sorban most az ötödik, ez a törvényjavaslat azt mondja, hogy a vasutak szolgálatába csak oly személyek vétetnek fel, kik magyar állampolgárok és a magyar nyelvet birják. Mit jelent ez \ Ez azt jelenti, hogy a vasutakon, melyek a horvát királyság területén vonulnak el, más alkalmazottak, mint csak azok, a kik a magyar nyelvet birják, nem lehetnek. Mi következik ebből % Ebből az következik, hogy az a magyarosítás és az az igazságtalanság, melyet én itt, képviselő uraim, körülményesen és szemlélhető módon mutattam ki, meg fog erősbödni és még állandóabban és minden oldalulag keresztülvitetni. Vegyük azt az esetet, a mint ezt a miniszterelnök ur Ígérte meg, hogy a horvát vonalakon a magyar felírások le fognak vétetni, hogy az állomásokon mindenhol horvát felírások fognak feltétetni, hogy horvát hivatalnokok fognak alkalmaztatni, egyszóval hogy a horvátországi vasúti vonalakon nagy változások fognak létesíttetni. De, uraim, ha mindezek után a változások után a törvényjavaslatnak ez az 5. §-a, a mely azt mondja, hogy ezeken a vasutakon csak az alkalmazandó, a ki tud magyarul, megmarad, mi történhetik akkor ? Történni fog az, hogy Horvátországban a vasutak elhorvátositása iránt mi sem fog történhetni, mert ha az alkalmazás feltételéül mint minősítés a magyar nyelv ismerete kívántatik s a horvátok ezt a nyelvet nem birják, megint minden magyar lesz a horvátországi vasutakon. Ebből az okból én nem engedhetem meg, hogy a törvényjavaslatnak az 5. §-a beczikkelyeztessék s ha a jelen kormány, nem tudom milyen tekintetekből, hogy a horvát nemzet látszólag megnyugtattassék, látszólag bizonyos fokig be is hozza a horvát nyelvet a horvátországi vasutakon, de ha Kossuth és Wekerle után más kormány jön a rúdra, vájjon ez a másik kormány is fogja-e ehhez magát tartani í Nem, hanem a törvényhez fog alkalmazkodni, ő egyszerűen előveszi az 5. §-t, mely itt véleményük szerint be fog czikkelyeztetni s akkor Horvátországban az összes vonalakon irgalom nélkül fogják a magyar nyelv ismeretét követelni s ez szigorúan és minden oldalulag végre fog hajtatni, az összes horvát felirásokat le fogják vétetni, az összes horvát alkalmazottakat, kik a magyar nyelvet nem birják, el fogják bocsátani s ha valaki ezt az eljárását kifogásolni találná, egyszerűen erre a törvényre fognak hivatkozni, a mely előírja, hogy az alkalmazottaknak magyarul tudniok kell. Látják, uraim, hogy mire törekednek ? És épen azért, mert jól laktunk a horvátországi vasutakon elkövetett igazságtalanságokkal, melyeket leirtani, melyek az egyenetlenségnek a fő magvát képezték, és melyek mind azt a szeretetet elenyésztették, a mi ebben a szövetségben a horvátok és a magyarok között volt, épen ezért vagyunk mi ellene ennek a határozmánynak. Ha önök azt óhajtják, hogy a horvátok és magyarok között valami baráti kapocs maradjon fenn, akkor semmiképen sem czikkelyezzék be ezt a szakaszt; de ha hozzá akarnának járulni, én azt ajánlanám, hogy az 5. §-hoz egy oly bekezdés fűzessék hozzá, vagy egy oly uj szakasz vétessék fel, melyben az mondatnék ki: a vasúti szolgálatba csak oly egyén vehető fel, mely horvát-magyar állampolgár s a magyar nyelvet birja, a horvát és sziavon királyságok területén pedig honfiaink alkalmazása és a horvát nyelv használata tekintetében az 1868. évi I. t.-cz. 46. és 57. §-ai mérvadók. Ha ezt behoznák, akkor ez a törvényjavaslat a jognak és az igazságnak, valamint az igazi törvényes állapotnak felelne meg. A mint pedig most áll, ez teljesen törvényellenesen történik s ezzel a törvényjavaslattal épen lerontatik az az alaptörvény, mely a Horvátország és Magyarország közötti jogi viszonyt szabályozza, önök, mint a közös orszöggyűlésnek a képviselői, nincsenek is jogosítva ilyen külön törvényeket hozni és életbeléptetni, melyek az egyezményi alaptörvénynyel ellenkeznek, mert önök ezzel a fennálló rendszer alapját bontják meg, uraim, ez pedig szakítást jelent, ez az államot alapjaiban megdönteni jelent. Én a beszédemben megemlítettem, hogy a horvát királyságon eddigelé milyen nagy igazságtalanság történt épen ezekkel a szerencsétlen vasutakkal, hogy ilyen kifejezéssel kell élnem, mert e miatt átkozza őket az egész nemzet, mert éppen azokkal igyekeznek a magyarok, hogy a mi királyságunkat megmagyarositsák. A mi horvát nemzeti színünk a kék, az önök magyar nemzeti színe pedig