Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-182

85 mindegyiknek, a horvátnak és a magyarnak szem előtt kellene tartania, folyománya az, hogy a horvátok és magyarok már 800 év óta egymással szövetségben éltek, hogy mindig mint két szövetséges tartott ki a külső el'enség elleni védelemben. Természetes.hogy ők ezt a szövetséget mindig azzal a szándékkal és az alatt a feltétel mellett kötötték, hogy ez a közös és kölcsönös védelemben a maguk alkotmányos szabadságát biztositsák és garantálják, természetes, hogy ezen szövetség megkötésénél soha sem mondottak le a maguk önállóságáról és függetlenségéről. T. képviselő urak! Hogy ezen állítás való, azt beigazolta ezen t. házban az ő igen szép és fényes beszédében, a mi hires történetírónk, tanárunk és képviselőnk, Purics József, a midőn gyors szárnyalással végighaladt néhány száz esztendő történetén és idézetekkel és históriai tényekkel igazolta, hogy a horvátok alkotmányos szabadságukat ebben a szövetségben sohasem engedték át a magyaroknak, hogy sohasem mondottak le a maguk jogáról, önállóságáról és függetlenségéről, más szóval : hogy soha sem hajtották fejüket járomba a magyarok előtt. A mint mondám, uraim, ezen szövetség 500 év óta áll fenn és uraim, vájjon máskép gondolkoznak-e önök ma, mint a mikép gondolkoztak az önök és a mi elődeink. Ugyebár önök azt gondolják mo|t, hogy e két nemzet közti szövetségre többé szükség nincs. Sőt az ma is szükséges, mert ugy az egyik, mint a másik nemzetet közös ellenség fenyegeti, fenyegeti az a pángermán áramlat, vagy jobban mondva azon pángermán tenger, a mely elárasztotta Magyarországot, hanem jobban ugy legalább annyira, a mennyire elárasztotta Horvátországot és a délszláv nemzeteket. Hogyan fognak önök, uraim, ellentállni ennek az áramlatnak, ennek a pángermán támadásnak politikai tekintetben. Hogyan fogják önök kibirni közgazdasági téren a versenyt, a melyet felidézett az erős és mindenható német nemzet. Lesz-e önökben egyedül annyi erő, hogy azt visszaverhessék. Nem lesznek önök erre képesek, uraim, a horvát nemzet segitő keze nélkül, Horvátország és az önökkel szövetségben lévő horvát nemzet segitő keze nélkül, önöknek szükségük van ránk, sőt ha világosan akarunk beszélni, önöknek inkább van szükségük miránk, mint nekünk önökre, mert a horvátoknak van tengerük, mig önöknek nincs. Uraim, épen ezen szövetség szükségessége folytán, a melyet az önök oldalán is nagyon is érezni kell, kénytelen vagyok önöknek mindenekfelett ajánlani azt a politikát, mely ezt a szövetséget meg nem szünteti, hanem megerősiti, de mindig azzal a figyelmeztetéssel, képviselő urak, hogy ez a politika, a melyet Horvátországgal szemben folytatni fognak, ne legyen sziv és szeretet nélküli politika, ne legyen igazságtalan politika, mert a hol nincs szeretet és nincs sziv, a hol az igazságtalanság uralkodik, ott nincs barátság, ott nem lehet szövetség sem. Ezért, ha oly erős volna a hangom, hogy ebben a magas házban megrezegnének tőle a falak, én odakiáltanám önöknek, magyaroknak egész lelkemből és szivemből, hogy ne engedjék magukat — a mint ezt eddig tették — elámittatni mindenféle látszólagos előnyöktől és a jövőben ne folytassanak olyan politikát, mely a horvátoknak rossz álmokat okoz. Ne folytassanak olyan politikát, mely a horvátokat, az önök szövetségeseit gyöngíti, mely őket politikailag és gazdaságilag kihasználja, mert ez, a mint ezt bebizonyítottam, nem válik sem a mi, sem az önök előnyére, hanem mindkettőnk hátrányára. Uraim, ha önök folytatnák az eddigi politikát, csorbítanák továbbra is szövetségeseik jogát, ezzel sérelmet okoznának, megszegnék az isteni igazság törvényét, nagy vétket követnének el, mely mint minden más bűn, maga után vonja a súlyos következményeket, a bűnhődést. Uraim! A mikor ezt fejtegettem, akkor higyjék el, arra a politikára gondoltam, mely Magyarország és Horvátország között különösen az utolsó 30 esztendő alatt kifejlődött. Ez, uraim, a bajok, a szomorúságok és a bánatnak politikája volt a horvátok részére, mert sok igazságtalanságot szenvedtek el az ő szövetségeseiktől, a magyaroktól. Ennek a következménye az volt, hogy az a szeretet és hűség, mely máskülönben a horvátok részéről a magyarok iránt őszinte volna, lankadni kezdődött és elhidegülni, sőt már a gyűlölség jelei is mutatkoztak. Súlyosan érezte ezt Horvátországban az uj iránynak az áramlata, a mely arra törekedett, hogy ezeket a régi sebeket, a melyek a horvát és magyar szövetségeseknél érezhetők voltak, meggyógyítsa és ha lehet, azokat elfeledtesse. Ezért elkezdték Horvátországban ismét propagálni azt az eszmét, a mely a régi idők óta fennállott, hogy a horvátok és magyarok mind barátok és jó szomszédok ismét egyesüljenek, a közös ellenség elleni küzdelemben. Mennyi nehézséggel kellett megküzdeni ezen uj politikai irány képviselőinek. Mig a horvátokat újra megnyerték annak a gondolatnak, hogy a szeretet és barátság politikáját megújítsák ! Menynyit fáradtak, hogy a horvátok szivében lerombolják a magyarok elleni gyűlöletnek bástyáit és sziveiket ismét megnyerjék a szövetség iránti szeretetnek ! Mennyi mindent kellett beszélniük, választókerületeikben az ő választóiknak, hogy ezen politika nem lesz a horvátok kárára, mert a szereteten és az igazságon fog alapulni. Ök azt beszélték, hogy a mostam magyarok nem olyanok, mint azok a szabadelvű uralom alatt, hogy a mostani magyarok nem dolgoznak a horvátok vesztére, hogy a mostam magyar képviselők a magyar nemzet szivéből termettek, mely küzd és lelkesedéssel munkálkodik a magyar szabadság érdekében s hogy talán fogják tudni tisztelni más nemzetek küzdelmét a maga szabadságáért. Mindezt elmondták a képviselők az ő választóiknak, csakhogy újra feltámadjon a horvátok lelkében és szivében az a szövetség, mely le volt rombolva, szét volt tépve. Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. (Helyeslés.)