Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-182

70 182. országos ülés Í907 június 22-én, szombaton. Tisztelettel kérem, méltóztassanak ezen előterjesztésemet elfogadni. Elnök: Kiván-e valaki szólani? Várady Károly jegyző: Hencz Károly! Hencz Károly: T. képviselőház! (Ralijuk! Halljuk!) Az ország minden részéből érkeznek panaszok a tekintetben, hogy a kivándorlás óriási mérveket ölt. (Ugy van! balfelöl.) Az ország minden részéből hallunk sóhajokat, panaszokat, (Ugy van!) a melyek arról szólnak, hogy ha ez igy tart tovább, akkor elvérzik a nemzet. (Ugy van! a bal- és a jobboldalon.) De nemcsak az ország különböző részeiből érkeznek ilyen hirek, nemcsak a hírlapokban olvassuk azokat és nemcsak magánúton veszünk az ország hangulatáról tudomást, hanem hivatalos utón is. Maga a kormány, maguk a hatóságok hosszú idő óta és behatóan foglalkoznak ezzel a kérdésssel és ennek daczára a kivándorlás nemcsak hogy nem csökkent, hanem határozottan óriási mértékben növekedik. Ez az oka annak, hogy a mikor a t. előadó ur javaslatához hozzájárulok, megtoldom azt egy határozott, pozitív intézkedést czólzó inditványnyal ós kérem a t. házat, hogy a mennyiben e baj orvoslását tényleg olyan sürgősnek tartaná, fogadja el indítványomat. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy a t. ház az előbb jelzett indokoknál fogva felment attól, hogy részleteket terjeszszek itt elő. Az 1903: IV. t.-czikk tárgyalása alkalmával, tehát nem régen, a közel múltban a képviselőház oly részletesen vitatta meg a kivándorlás kérdését és annyi oldalról világították meg ezt a növekedő bajt, hogy nézetem szerint, ha az akkor mondottakhoz valami hozzátenni valóm akad, az csak annak vizsgálatára szoritkozhatik, hogy mennyiben vált be ez a törvény, mennyiben vannak annak hiányos intézkedései, és hogy mennyiben módosult azóta a mi közgazdasági és közigazgatási politikánk, a melyet igen helyesen a kivándorlás egyik okának tartanak épen a törvényhatóságok, a melyek kérvényüket most a t. ház elé terjesztették. T. képviselőház! A mikor az 1903. évi IV. t.-czikket tárgyalták,__ akkor a t. felszólalók — és gondolom, Barta Ödön képviselőtársam is a függetlenségi párt részéről és Hegedüs Lóránt volt képviselő ur a szabadelvű párt részéről, de sőt még ennek a törvényjavaslatnak az előadója is — olyan irányban nyilatkoztak, hogy ez a törvényjavaslat hivatva lesz arra, és ők bizton remélik, hogy meg is fogja oldani a kivándorlásnak kérdését. (Mozgás balfelöl.) Sajnos, t. képviselőház, hogy ezek a t. urak nagy reményeket fűztek ehhez a törvényhez és hogy az akkori felszólalók közül egyedül csak Csernoch t. kéjrviselőtársani volt az, a ki már akkor kijelentette, hogy fél attól, hogy ez a törvényjavaslat nemcsak hogy csökkenteni nem fogja a kivándorlást, hanem ellenkezőleg, határozottan elő fogja azt mozditani. És, t. képviselőház, ebben Csernoch t. képviselőtársamnak igaza volt, mert hiszen tudjuk, hogy az 1903: IV. t.-czikknek azóta olyan hiányait konstatálták maga az élet és az életnek szükségletei, a mely hiányokat nézetem szerint is sürgősen pótolni kell. (Helyeslés.) Hiszen maga ez a többség, maga ez a koaliczió szükségesnek tartotta már 1905-ben, a mikor többséggel kerültünk be a házba, hogy ennek a kérdésnek tárgyalása sürgősen tűzessék napirendre. És épen Simonyi képviselőtársam volt az, a ki ez 1903 : IV. t.-czikknek módosításáról törvényjavaslatot terjesztett be, a melynek tárgyalására a ház külön 30 tagú bizottságot küldött ki, a javaslat sürgős tárgyalását szükségesnek tartván. ISTem akarok most azokkal a részletkérdésekkel foglalkozni, a melyek ennek a törvényjavaslatnak és az ezen törvényjavaslat módosítására Simonyi képviselőtársam által beadott törvényjavaslatnak részletezését foglalják magukban. Azonban, t. képviselőház, a kérdés tárgyalása mellett nem mehetek el a nélkül, hogy mégis nagy vonásokban ne fessem azokat az állapotokat és azon állapotoknak okait, a melyek az országban jelenleg uralkodnak, és hogy oszszam azokat az aggodalmakat, a melyeket a vármegyék kérvényeikben a t. képviselőház elé terjesztettek. Sajnosán tapasztaljuk, hogy a mióta a kivándorlási törvényt meghozták, nem csak hogy nem csökkent a kivándorlás, hanem óriási mértékben növekedett. És ha 1902-ben, a mikor ezt a törvényjavaslatot tárgyalták, óriási nagynak vélték a 70.000 kivándoidó számát, akkor még szomorodottabb szívvel kell nekünk megállapítanunk azt, hogy a kivándorlás azóta — tehát rövid öt esztendő alatt — majdnem megháromszorozódott. T. képviselőház! Ez a tény, hogy ennyire megnövekedett a kivándorlók száma, egymagában is mutatja és bizonyítja, hogy a kivándorlást pusztán törvénynyel, törvényes intézkedésekkel, vagy rendeleti utón való intézkedésekkel sem megakadályozni, sem korlátozni nem lehet. {Igaz! Ugy van!) Ennek határozottan mélyebben fekvő politikai és közgazdasági okai vannak (Igaz! Ugy van ! bal felől) és ha mi szorosan véve akarjuk megállapítani a kivándorlásnak okait, akkor első sorban meg is kell keresnünk ezeket az okokat. (Halljuk! Halljuk!) A kivándorlásnak nagysága kétségtelenül igazolja azt, t. képviselőház, hogy Amerikában — a hova a kivándorlók legnagyobb része megy — határozottan jobban megbecsülik az emberek pénzbeli és erkölcsi értékét. És mi ennek a következménye? Nem más, — amint emiitettem már — mint ez az óriási mértékű kitódulás, a melynek előidézője pedig az, hogy az amerikai közgazdasági és politikai viszonyok sokkal ren-