Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-182

182. országos ülés 1907 június 22-én, szombaton. 71 dezettebbek és sokkal jobbak, mint a mieink. (Mozgás oalfelől.) Es a mikor én ezekre a jelen­ségekre utalok, feltétlenül itt kell nekem a baj okát keresnem és e tekintetben kell a mi álla­potainkat, közviszonyainkat is vizsgálnom. T. képviselőház! Amint én saját vizsgáló­dásaimból, tapasztalásaimból és meggyőződéseim­ből állithatom, a kivándorlásnak okait három csoportra oszthatjuk, (Sálijuk! Halljuk!) A kivándorlásnak oka elsősorban maga az egyén, az egyénnek nyerészkedési hajlama, és az a szabadság, a melyet a törvény ezen a téren biztosit; másodszor oka a kivándorlásnak maga a társadalom, annak nemtörődömsége, bűne; és harmadsorban oka a nagymérvű kivándorlás­nak a kormány nemtörődömsége, a kormány po­litikai és közgazdasági iránya, illetőleg ennek rosszasága. (Mozgás.) T. képviselőház! Simonyi-Semadam Sándor t. képviselőtársam, a mikor az ő törvénymódo­sító javaslatát benyújtotta, az első okra vonat­kozólag kért sürgős intézkedéseket a törvény­hozástól. Kérte nevezetesen az utlevélügy sza­bályozását, a kivándorlási meghatalmazotti intézménynek eltörlését és végül a kivándorlásra való csábitásnak hathatósabb és erősebb bün­tetését. Hát ezek mindenesetre olyan intézkedések lennének, a melyek talán korlátoznák, illetőleg csökkenthetnék a kivándorlást. Azonban a sokkal nagyobb baj a mi társadalmi viszonyainkban gyökerező nemtörődömség. (Igaz! Ugy van!) Hiszen az egész kivándorlás tulajdonképen a kis exisztencziák köréből indul ki. A kik az államnak sorsáról hivatva vannak gondoskodni, a kik az államnak ügyét hivatva vannak mun­kálni és előbbre vinni, az állami és a közjólétet magasabb fokra emelni: azok nem törődnek a kisemberek sorsával. (Zaj.) Ennek következ­ménye és ennek köszönhető az az elkeseredés, a mely az ország minden részében mind nagyobb és nagyobb arányokat ölt, és a melynek egyik következménye épen maga a kivándorlásnak óriási mértékben való emelkedése. A harmadik ok, — és ez a legnyomósabb ok — magának a kormánynak helytelen politikai és közgazdasági iránya. T. képviselőház! Ezek a kérvények, a melyek ide a képviselőház elé terjesztettek, pozitiv irány­ban határozzák meg azokat az okokat, a melyek a benyújtók nézete és egyes vidékek szerint is a ki­vándorlást leginkább előmozdítják. Az bizonyos, t. képviselőház, hogy ezekben a kérvényekben igen sok olyan ok van felsorolva és igen sok olyan intézmény van ismertetve, a mely a kivándorlás­nak azon a vidéken közvetlen okozója, de ezek között van sok olyan ok is, a mely nem csak azokra az egyes vidékekre, hanem az egész országra is vonatkozik s ma is a kivándorlásnak egyik fő mozgatója. (Ralijuk! Sálijuk!) T. képviselőház! Ha én ezeket a kérvénye­ket és az ezekben felsorolt okokat vizsgálom vagy osztályozom, akkor nekem feltétlenül arra az álláspontra kell helyezkednem, a mely az egész országra kiterjedőleg a kivándorlás okai­nak megállapítását czélozza. Mint már emiitettem, maga a társadalom igen bűnös ennek a kérdésnek az elharapódzá­sában. Bűnös nevezetesen azért, — hiszen pél­dákkal is fogok szolgálni, szomorú példákkal —• mert mitsem tesz a kivándorlás megszüntetésére. Megemlítem pl., hogy azon a vidéken, a melyet én vagyok szerencsés itt a parlament­ben képviselni, soha sem beszéltek, nem tárgyal­tak még a kivándorlásról. (Sálijuk! Sálijuk!) És ezelőtt mintegy két hónappal kaptam az első hirt, hogy ez az immúnis terület, Sopron vár­megyének ez a része, szintén beleesik ebbe a betegségbe, és ma már a kivándorlás ott is olyan ijesztő mértéket kezd ölteni, hogy egyes tudósítók engem arról értesítenek, hogy ha ez így tart tovább, akkor rövid idő alatt egész községek kiürülnek. (Mozgás.) Meg is említhe­tem a községeket: Beő, Csepreg, iSíemesládony községek azok, ahonnan legújabban óriási mér­tékben kezdődik a kivándorlás. Azt mondják a t. képviselő urak, akkor, a mikor itt a szocziális kérdéseket tárgyaljuk, hogy az elkeseredésnek nagy mértékben oka a szocziálista izgatás, hogy tehát a kivándorlás­nak is nagy mértékben oka a szocziálista izga­tás. Ez kétségtelen. (Igaz! Ugy van!) Igaz, óriási mértékben hozzájárul a szocziálista izga­tás a kivándorlás növekedéséhez, az elkeseredés növeléséhez, de bátor vagyok a t. ház figyelmét felhívni arra, hogy azért ez nem áll teljesen, mert épen azok a községek, az a vidék, a mely­ről itt beszélek, olyan, hogy oda soha izgató még be nem tette a lábát, és méltóztassék most megnézni azt a területet, azokat a községeket, ott az elkeseredés tetőpontra hágott, és annak következménye az az óriási mértékű kivándor­lás, a mely most nálunk, az én kerületemben kezdődik. Tehát nem tisztán az izgatás következ­ménye ez a kivándorlás, hanem — nálunk spe­cziáliter határozottan állithatom — gazdasági bajok és közigazgatási bajok következménye. (Igaz! Ugy van!) És a kik a kivándorlás leg­nagyobb okául a közigazgatás rosszaságát és silányságát jelölik meg, azok a leghelyesebb utón járnak. (Igaz! Ugy van!) Példákkal szolgálok, t. ház. (Sálijuk!) Nálunk az a becsületes beői, nemesládonyi és csepregi nép, a mely izgatót sohasem látott, a mely hazafias gondolkozású, a melynek világ­nézlete egészen más és különböző, mint a szo­cziálista világnézlet, a mikor t hozzája lemegyek, nem győzi a panaszkodást. Es miről panaszko­dik ? Panaszkodnak az emberek elsősorban az adó nyomasztó voltáról. (Igaz! Ugy van!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom