Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-181

53 végrehajtó hatalomnak a dolga, igy van az Ausztriában is. Az Olaszország felé eső határon a vasúti tisztviselők olaszul is tudnak, jóllehet ez a törvényben előírva nincsen, de ezt a forgalom szüksége kivánja. A bécsi hivatalnok, ki a pályaudvaron a jegyeket árusítja, csaknem az összes európai nyelveken beszél, jóllehet erre vonatkozólag a törvényben rendelkezés nem foglaltatik. Ez a szükséghez képest mind eszközölhető volna az egyes vasúti igazgatóságoknál, de a mit Szterényi ur mond, hogy mivelünk horvátokkal ugy kell bánni, mint minden utassal, ha mindjárt Kínából is jött légyen, ez nem elégíthet ki bennünket. T. ház! Engedjék meg a végén, hogy még egy érvelésre terjeszkedjem ki, melylyel Szterényi államtitkár ur élt és melyet előbb elnéztem. Szterényi ur akképen képzeli a dolgot, mintha a magyar állam és nemzet adta volna meg nekünk az autonómiát. Még pedig kegyelemképen, mint valami engedményt, mintha egy csontot dobott volna elénk, hogy azon rágódjunk. Én egy pár uj idézettel fogom bebizonyítani, hogy ez az állítás és az egységes államnak ez az elmélete nem áll s elő fogok hozakodni még más adatokkal is, melyek a t. házban még felhozva nem voltak. Eltekintek attól, hogy az egyezmény kétoldalú szerződés, mert ez világos mindenkire nézve, ki jogászilag és logikusan tud gondolkodni. A horvát-magyar egyezmény 4. §-a szerint miránk nézve kötelezők azok a törvények is, melyek Ausztria és a mi államközösségünk közötti közös ügyekre vonatkoznak és melyek az osztrák-magyar egyezmény létesítése után köttettek meg, de előbb, mintsem a horvát-magyar egyezmény köttetett meg, de ezek a törvényczikkek külön szentesittettek, csak utólagosan és egymagukban a horvát királyság részére s a horvát királyság részére eredetiben külön adattak ki. Miután már előzőleg Magyarország részére szentesítve lettek, és magyar eredetiben kiadattak, így pl. a koronáról és a legfelsőbb udvartartásról szóló törvényczikk, I. Ferencz József O felsége koronáztatásáról szóló törvényczikk. Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat méltóztassék a tárgyalás alatt levő javaslathoz szólni. (Helyeslés.) Másodszor figyelmeztetem most a képviselő urat. Pinterovics Antal: Én csak azokat a törvényeket idézem, melyek külön Magyarország részére, és külön horvátország részére lettek szentesítve, az osztrák-magyar egyezmény meghozatala után, de a Horvát-magyar egyezmény meghozatala előtt. Ugyanazonképen a királyi hitlevél beczikkelyezéséről szóló törvény, a nádor hatásköréről szóló törvény is külön lett Horvátország részére szentesítve. Mindez azt bizonyítja, hogy ezek a törvények, jóllehet Magyarország részére már szentesítve lettek és kötelező erővel birtak, azok Horvátország részére addig nem birtak érvénynyel, míg Horvátország részére külön nem lettek szentesítve és kibocsátva; és ezek a tények kegyetlenül rontják le az egységes államról szóló elméletet. T. ház! Ezzel főbb vonásaiban kifejtettem a magunk álláspontját, a mit köteles voltam tenni, abból a vitás ügyből kifolyólag, mely közöttünk támadt. S most magára a vasúti pragmatikára térek át. T. ház! A mint már horvát követtársaim fejtették ki, ez a szolgálati törvényjavaslat egyik kezével zabot nyújt, a másik kezében pedig korbácsot tart a vasúti alkalmazottak számára, a mint ezt nagyon jól mondta Vinkovics képviselő ur. Ebben a törvényjavaslatban sok drákói határozmány van, a melyek ellen, a mint halljuk, a vasutas képviselők kikelnek. Azért azt hiszem, hogy nem helyes dolog, midőn ez az országgyűlés, mely legalább megalakulásának kezdetén a legszabadelvübb országgyűlésnek tartotta magát, olyan határozmányokat létesítene, melyek ellen a legkezdetlegesebb emberi jogok védelmére történnek felszólalások. Uraim, már az én előző szónokaim mind kiemelték ezeket a határozmányokat és azokat eléggé bírálták meg s bebizonyították, hogy ezek a határozniányok legkevésbbé sem tesznek eleget a polgári szabadság mai szocziális elvének, mert a vasúti alkalmazottak vele polgári mozgásukban, polgári jogaikban, mint pl. különféle egyesületekbe való beléptetésüket illetőleg annyira korlátoztatnak, hogy valóságos rabokká válnak s azoknak a tényezőknek a kezében, kik őket kinevezik és fizetéseiket kifizetik, és a kiknek kegyelemre vannak kiszolgáltatva, valóságos játékszerré válnak s nemcsak lelküket és vérüket kell nekik eladniok. És a horvát követek részéről előadott ezekre a sok fejtegetésekre a magyar részről egy szót sem hallottunk, mely ezeket a fejtegetéseket megdöntené. Maga Szterényi államtitkár sem hozhatott föl semmit ezen álláspontjának a védelmére. Ehhez képest mi azt következtetjük, hogy ezek a fejtegetések és kifogások, melyeket mi emelünk a vasúti szolgálati pragmatika ellen, szocziális szempontból, teljesen jogosultak és alaposak. T. elnökség, kis szünetet kérek. Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Pinterovics Antal képviselő urat illeti a szó. Pinterovics Antal: T. ház! Bátorságot veszek, hogy a vasúti szolgálati pragmatika némely szakaszait bírálat tárgyává tegyem. így pl. a 15. §-t, a 15. §. igy szól (olvassa): Minden alkalmazott köteles abban a munkakörben és