Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-181

47 a' czérja, hogy a nyelvkérdést megoldja és szabályozza, hanem csak azon van, hogy a vasúti tisztviselőkre nézve bizonyos minősítés hozassák be, állapíttassák meg. Azután a mi honfiaink alkalmazását illeti, a legnagyobb előzékenységet igérte meg. A kenyérkérdést is érintette és megengedte, hogy áll a mi állitásunk, hogy csak az alsóbbrangú tisztviselők horvátok. Azután azt mondta, hogy a 9., 56. és 57. §§-ok nem vonatkoznak a vasutakra, azután autonóm hatóságok különböző határozatait idézte, melyek maguk akképen oldották meg a kérdést, hogy a vasutak magánvállalatok, minélfogva hivatalnokaik magánhivatalnokok. Én sorban fogok menni s ki fogok terjeszkedni az összes pontokra. A mi az állam egységét illeti, erről már beszéltem, és nem fogok ismétlésekbe bocsátkozni. A mi a minisztériumok elnevezését illeti, Szterényi ur azt mondja, hogy csak a magyar királyi minisztérium elnevezés jogosult, minek bizonyságául hivatkozik az 1848-ik évi törvényekre, tehát azokra a törvényekre, a melyek 1868 előtt hozattak meg, ezzel szemben én ezeket hozhatom fel. Az egyezményben mindezekről a központi hatóságokról mint közösekről van szó, a mi pedig közös következésképen horvát-magyar. Legilletékesebb tolmácsa annak, hogy ezek a közös intézmények miként nevezendők, t. ház, 0 felségének, a királynak az a leirata, melylyel az egyezmény szentesittetett. Az 1868-ik november 8-án kelt ez a leirat alá van írva, 0 felsége által, Lusevic Milán báró és Jellasich Ede báró által, s az mondatik benne, hogy az államjogi egyezmény közmegelégedésre köttetett meg és hogy ezzel a törvénynyel kifejezetten állapittatik meg, hogy az összes katonai, pénzügyi és kereskedelmi ügyek Szent István koronájának összes országaiban a közös magyar-horvát országgyűlésen tárgyalandók. A mi pedig azok végrehajtását illeti, azoknak a közös magyarhorvát minisztériumok hatáskörébe kell tartozniok. íme, mit mondott maga 0 felsége, a mikor a magyar-horvát egyezmény közzététetett? A minisztériumok, a melyek mindnyájan közösek, valamint a katonai, pénzügyi, kereskedelmi ügyek is, magyar-horvátoknak neveztetnek . . . Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék a tárgytól eltérni. (Helyeslés bal felől. Felkiállások: Éljen Szterényi!) Pinterovics Antal: Én csak Szterényi urnak akartam válaszolni és csak arról beszéltem, a miről ő is beszélt. Elnök: A képviselő ur kérte a ház engedélyét, hogy a tárgytól eltérhessen, azonban a ház nem adta meg az engedélyt, ennélfogva én sem adhatom meg. (Helyeslés.) Pinterovics Antal: Szterényi ur beszédével kapcsolatosan is gondoltam reflektálni erre -a kérdésre, mert ez az elnevezés egészen jogosult, s mindazok az intézmények, melyek közösügyeket illetnek, magyar-horvátoknak nevezendők, Szterényi államtitkár ur véleménye pedig legkevésbbé sem igazolt. Szterényi államtitkár ur arról is beszélt, hogy az állam azért is egységes, mivel a magyar miniszterelnök hozza javaslatba kinevezésre a bánt. Erre csak azt felelhetem, hogy a miniszterelnök ezt közös horvát-magyar miniszterelnöki minőségében teszi, minélfogva ez a körülmény nem bizonyítja, hogy egység áll fenn. A mi azt a követelést illeti, hogy a vasutakon honfiaink legyenek alkalmazva, azt kell felelnem Szterényi urnak, hogy nem áll az, a mit ő mondott. O azt mondta, hogy ő az egyes illetőségűek között nem tehet különbséget, mivel a magyar korona összes országaiban egy ós ugyanaz az állampolgárság, minélfogva az összes állampolgárok egyenlő joggal birnak az egész területen. Ezzel szemben az egyezményre hivom fel a figyelmét, a hol kifejezetten foglaltatik az az imperativ határozinány, hogy a mi területünkön csakis a horvát és sziavon királyságok fiai alkalmazhatók. íme, épen maga a törvény tesz ezekre nézve különbséget. Ha az egyezmények összes szakaszait elolvassák, mindenhol azt fogják látni, hogy honfiaink és a magyar állampolgárok között lényeges különbség tétetik, hogy ez nem egy és ugyanaz, hanem különböző azért, mivel az egyezményben kifejezetten különböztetik meg azt, a mi az osztrákmagyar monarchia összes országainak közös, azután a mi a magyar korona összes országainak közös és azt, a mi megint autonóm. Az egyezmény 10. §-a, mely az állampolgárságról szól, csak azt állapítja meg, hogy az állampolgárságra vonatkozó törvényhozás közös, de nem állapítja meg azt, hogy maga az állampolgárság közös. Az állampolgárságról szóló törvény végrehajtása pedig a hazai autonóm kormánynak engedtetett át. E mellett azt látjuk, hogy a honfiaink és a magyar állampolgárok között tétetik különbség, mindebből pedig az következik, hogy külön állampolgárság áll fenn, mert külön terület és külön politikai nemzet is áll fenn. Az állampolgárság épen bizonyos politikai területhez és nemzethez való tartozandóság tulajdonságát, ilyen illetőségűnek a nemzethez, a területhez és ezen terület kormányhoz való jogi viszonyát képezi. Állampolgár vagy honos az idegentől való megkülönböztetésül neveztetik. A községi területhez, való tartozandóság illetőségnek neveztetik. Az 1870-ik évi törvényünk szerint valamelyik községünkben való illetőség megszerzéséül a horvát-szlavón állampolgárság föltétele állapittatik meg, s az illetőség ezen horvát-szlavón állampolgárság elvesztésével szűnik meg. Az 1879 :L. t.-cz. azt állapítja meg, hogy egy állampolgárság áll fönn.