Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-191

19Í. országos ülés 1907 július 4-én, csütörtökön. 435 rint eddig a VII. díjosztályba tartozott és most a VlII-ikba van besorozva. Az volna tehát az indítványom, Hogy a táblázaton, a mely ezt megállapítja, az a módosítás történjék, hogy az irodafőigazgató, a ki tényleg nehéz munkát végez és az irodának fő vezetője, az eddigi rend szerint és az eddigi gyakorlathoz képest egy dijosztálylyal feljebb soroztassék, illetőleg hogy az irodafőigazgató felsőbb díjosztályba is ki legyen nevezhető. É végből egy indítványt vagyok bátor előterjeszteni . . . Elnök: Én csak egy ténybeli tévedésre akarom a t. képviselő urat és a t. képviselőházat is figyelmeztetni. Nem felel meg a valóságnak, hogy az irodafőigazgató állása eddig a VII. osztályba tartozott, mert az eddig is csak a VlII-ikba volt sorozva és most is oda van beosztva. Várady Károly: Indítványom ugy szól, hogy az irodafőigazgató a VII. osztályba is előmehessen. Ilyen indítványt adok be. Olay Lajos: T. képviselőház! A magam részéről Rakovszky István képviselő ur indítványát nem fogadom el. (Mérik helyeslés a baloldalon.) A ház szuverén ; az esküminta helyesen van megállapítva és én az eredeti szöveg mellett foglalok állást. Kérem az eredeti szövegnek, ugy, a mint fogalmazva van, teljes egészében való elfogadását. (Helyeslés halj elől. Mozgás.) Elnök: Hencz Károly képviselő ur kivan szólni! Hencz Károly: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !) Nem volt szándékom felszólalni, azonban Olay Lajos t. képviselőtársam felszólalása engem is szólásra késztet. Nevezetesen Rakovszky István t. képviselőtársam egy módosítást tett a 19. §. eddigi szövegéhez, a mely szerint azon szavak után, hogy »Bn N. N. esküszöm, hogy a magyar alkotmányhoz« bevétessenek ezen szavak : >>és a királyhoz«. T. ház ! Az állami és törvényhatósági tisztviselők esküjében ez a szó mindig benne volt. Egy hang (a báloldalon) : A ház szuverén ! Hencz Károly: Bocsánatot kérek, a ház nem szuverén. (Mozgás.) Mert a szuverenitás az egész nemzetnek jogát jelenti. Csak a törvényhozás, mint ilyen szuverén, azonban a képviselőház a törvényhozásnak csak egyik része. A mennyiben tehát azt a szuverenitás szót méltóztatik magyarázni, a képviselőházra vonatkozólag a szuverenitás fogalmát csak annyiban fogadhatnám el, hogy a ház az ő belügyeiben szabadon rendelkezik és az ő tanácskozásainak rendjét maga állapítja meg. A szuverenitás fogalma alatt azonban alkotmányjogi szempontból teljesen és egészen mást értünk és épen én ezért nem osztozom a t. közbeszóló képviselő urnak felfogásában. Magyar alkotmányjogi szempontból a király és az alkotmány egymással szembe sohasem állíthatók. (Felkiáltások báljelöl: Hát miért állítják szembel) Bocsánatot kérek. A királyi hatalom is része a magyar alkotmánynak. (Mozgás a baloldalon.) Mi lehet tehát itt a tendenczia % A tendenczia az hogy, midőn az ülető tisztviselő a magyar alkotmányra felesküszik, ugyanakkor a magyar királyra is felesküszik. (ügy van ! a baloldalon.) Tehát nem szükséges kihagynunk azt, hogy »és a királyhoz« ; nem szükséges annak megtörténnie, hogy ez az eskü szövegében ki ne tüntettessék, mert ez egyenes tüntetés volna, és az ilyen disztinkcziókat én épen a magyar alkotmány és az eddigi gyakorlat szempontiából sohasem tehetnék magamévá. Csatlakozom tehát Rakovszky István képviselő ur felfogásához és módosításához, épen az imént ecsetelt alkotmányjogi szempontból és ajánlom Rakovszky István módosítását elfogadásra. (Élénk helyeslés a közéfen.) Kovács Ernő: Szót kérek. (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk !) T. ház! (Zaj. Elnök csenget.) A törvényhozásnak két egyenlő faktora az országgyűlés és a király. A kettő együtt képviseli a törvényhozó szuverenitását. Abban a pillanatban, a mikor a királynak a hivatalnokai tesznek esküt az alkotmányra, én teljes készséggel járulok hozzá, hogy a képviselőház hivatalnokai szintén tegyenek esküt külön a királyra. Azonban akkor, a mikor ez még nincsen meg, kénytelenek vagyunk ragaszkodni ahhoz, hogy habár kicsiségnek látszik is, ebben a tényben az országgyűlés szuverenitását kifejezésre juttassuk. Én a magam részéről a bizottsági tárgyalások alkalmával azt tartottam volna leghelyesebbnek, ha a szövegbe azt veszszük bele, hogy a magyar szent korona alkotmányára esküsznek, mert ebben a kifejezésben benfoglaltatik a király is, a nemzet is, az országgyűlés is. Nem akartam ott a bizottsági tárgyalások alkalmával nézetem fentartásával gátolni ezen javaslat sima letárgyalását, most azonban, a mikor ez a két ellentétes vélemény itt felmerült, én a magam részéről ezt a közvetítő indítványt itt a t. ház elé terjesztem és azért javaslom azt, hogy a szolgálati szabályzat 19. §-ába az eskü szövegébe az vétessék be, hogy : »a magyar szent korona alkotmányára* tétessék az eskü. (Felkiáltások : A koronának van alkotmánya ?) A magyar szent korona alatt értette mindig a közjog a nemzetet együttvéve a királylyal. Ennek a szent koronának meg van az alkotmánya, a szent korona alkotmányának megvan a maga történeti fejlődése. Elnök: A belügyminiszter ur kíván szólni. (Zaj. Elnök csenget.) Csendet kérek! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Nem vagyunk köztársaságban. (Igaz ! Ugy van !) Nem akarunk tudtommal ilyent röptiben csinálni. Ennélfogva azt tartom, igen hibás dolog volna kihagyni az eddig használt szövegből azt a részt, a mely a király iránti hűségre vonatkozik. (Helyeslés.) A parlament szuverenitásával és jogaival nincsen ellentétben az a kötelessége minden állampolgárnak, hogy a törvényes, alkotmányos magyar király iránt hűséggel viseltessék. (Elénk helyeslés jobbról és a közéfen.) Ebben nincsen semmi hátralépés, nincsen semmi, a mi a magyar nemzet jogait, önállóságát, önérzetét sérthetné. Kérem, ne kezd55*