Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-187

271 ismétlésekbe bocsátkozni nem akarván, nehogy ezen részletes .vitát késleltessem. Hanem bátor vagyok kiemelni, hogy a »magyar-horvát állami vasutak«, ugyanis a »horvát« kifejezéstől, megjelöléstől sem kell senkinek idegenkednie, mert ha nem is veszsziik figyelembe, a mit már az általános vita során mondtam, jólehet erre vonatkozólag egy igazságot mondtam, mely mivel nincs megczáfolva s melyet törvénynyel a kezemben bizonyítottam be, s miután azt senki még csak nem is kísérelte meg megczáfolni, ennélfogva ama latin közmondáshoz alkalmazkodom. »Qui tacet, consentire videtur«. De elő fogok adni egy más indokot, melyből senki sem fogja ellenezhetni az én »magyar-horvát vasutak« hozzáadásomat. Senki sem ellenezheti azt, mert ha az állami közintézmény jellegét nem is igényeljük, hanem hogy ha csak azon nézethez alkalmazkodnak, hogy ez állami magánvállalatot képez — a mint ezt az urak a túlsó oldalról akarják — ezen hozzáadást senki sem ellenezheti, már Nagy Ferencz képviselő ur kijelentésére való tekintettel, a ki igaz ugyan azt mondta, hogy a vasutak állami magánvállalatot képeznek, de egy igazságot is mondott, melyért nagyon hálás vagyok neki, azt mondta, hogy ez a vállalat ugy magyar, mint horvát, sőt hogy Horvátország ebben a dologban Magyarország »kompagnon«-ja. A »magyar-horvát vasutak« kifejezéstől tehát épen ebből az okból nem idegenkedhetik senki, minélfogva jelen törvényjavaslat czime ebben az alakban kiegészíthető és kiegészítendő. Ugyanezért én, t. ház, tekintettel azokra a hiányokra, melyeket bátor voltam kiemelni, tekintettel a határozatlanságra, nem különben az ellentétre, melyet jelen törvényjavaslat czime foglal magában, bátor vagyok jelen törvényjavaslat cziméhez a következő módosítást tenni (olvassa): »Indítványozom, hogy a vasúti szolgálati rendtartásról szóló törvényjavaslat czime akképen módosittassék, hogy a »törvényjavaslat a vasúti szolgálati rendtartásról« szavak kihagyassanak, s hogy helyettük: »törvényjavaslat a magyar és horvát királyi államvasutak és egyéb vasutak alkalmazottjai szolgálati viszonyainak szabályozásáról« kifejezés vétessék fel. T. ház! Én ezt a módosítást magyar nyelven is terjesztem elő, de nem tudom azt elolvasni. Babics Gyalszki Ljuba: T. ház! A mint az én társamnak, dr. Lukinics urnak kellett már a jelen törvényjavaslat cziménél felszólalnia, úgy azt én nekem is kell megtennem, hogy azt ellenezzem. A régi latinoknak egy szép szólásuk volt, azt mondták ugyanis: »Habent sua fata libelli.« így van ez ezzel a törvényjavaslattal is, mintha csak valami rossz szellem követné, s már a cime olyan, hogy az embernek azt elleneznie kell. Itt a vasúti szolgálatról van szó. Ezzel semmi sincs mondva, hogy ez a törvényjavaslat miről szól. Nincs megmondva, hogy ez a törvényjavaslat a vasúti hivatalnokok és alkalmazottak szolgálati viszonyait szabályozza, s nemcsak a vasúti szolgálatot. A vasúti szolgálat alatt érthetem én a sinek lerakását, a lámpák meggyújtását, a várótermek berendezését; az a vasúti szolgálat, melyről ez a pragmatika szól, ezzel a szóval kifejezve nincsen. A czimhen kell hogy kifejezve legyen, hogy itt a vasúti hivatalnokok és alkalmazottak szolgálati viszonyairól van szó. Azért én is felállottam, hogy külön módosítást terjeszszek elő s a t. háznak ajánljam, hogy jelen törvényjavaslat czimét változtassa meg. Első pillanatra azt gondolhatná az ember, hogy a czim kis dolog. Egyébiránt a nagy római világ történetéből tudjuk, hogy a rómaiak mily súlyt fektettek a czimre. S a római kúria még manapság is vigyáz arra, hogy egyes bulláit mikép fogja elnevezni. A czim nem csekélység. A czimnek a törvény lényegét is, jellegét is, nemkülönben annak jelentőségét kell hogy kifejezésre juttassa. Ez a czim legkevésbbé felel meg mindennek. Én nekem különösen elhihetik, hogy a czim nem csekély dolog, mert én iró vagyok, tehát oly ember, kinek sok dolga van a czimekkel s tudom, hogy a könyv sikere sokat függ attól, hogy mily czimet adok neki. Ha szerencsés voltam a czim megválasztásában, a könyv jobb kelendőségnek örvendett, mint akkor, mikor szerencsétlen volt a czim, habár a könyv nagyon jó volt. Ugyanezért ez a czim sem ezen törvényjavaslat jelentőségének, sem annak tartalmának egyáltalában nem felel meg. A mint már mondottam, vasúti szolgálat alatt az egész intézménynek csak egy része értetik, a pragmatika pedig, a melyről itten szó van, az egész intézményt, annak legfontosabb kérdéseiben érinti, t. i. azon emberek szolgálati viszonyainak rendezését foglalja magában, a kik ezen vasúti szolgálatban alkalmazva vannak. Ezenkívül nem adatott kifejezés az önök külön álláspontjának, a melyet a magyarországi és horvátországi vasutak tekintetében képviselnek. Önök már az általános vita alkalmával ezen javaslatot leszavazták és azt a különös vita alapjául elfogadták. Azért, azt hiszem, hogy magában a czimben is kifejezésre kell hogy jusson az, a mit önök ezen vasúti szolgálatról beszéltek. Indítványozom, hogy a vasutak mintegy vasúti vállalatként jelöltessenek meg. Sőt énnekem az általános vita alkalmával vitatkoznom kellett, hogy a vasutak vállalat jellegével nem birnak és ugyanezt az álláspontot állítom és képviselem ma is. Tekintettel arra, hogy önök más álláspontból indulnak ki, ennek folytán ezen álláspontuknak a czimben kifejezést kellett volna adniok, hogy az t. i. vasúti vállalat. Mindenesetre ki kell tüntetni, hogy a pragmatikával a vasúti alkalmazottak és hivatalnokok viszonyai rendeztetnek. A czim szerint, a melyet a kereskedelemügyi miniszter javasolt, ez