Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.
Ülésnapok - 1906-186
254 helyzetét, a kiknek eddig a legkisebb fizetésük van, a kik azonban igen nehéz munkát végeznek. i\em hivatása az államnak az, hogy az által, hogy a nemzet fiait az állami szolgálatba bevezeti, oly helyzetbe hozza őket, a mely majdnem a rabok helyzetével hasonlítható össze. jSTem lehet feladata az, hogy oly rosszul jutalmazza saját hivatalnokainak munkáját, hogy mindig küzdeniök kell az élet bajaival, hogy mindig küzdjenek magával az élettel, hogy folytonos karczban álljanak a mindennajfi kenyérért, (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Lorkovics Iván: T. ház! Ezen javaslat ezt teszi; szem elől téveszti, hogy az alkalmazottak nagy száma olyan, a kiknek helyzetét meg kellene könnyiteni, kiknek fizetését minden esetre emelni kell. Kötelességünk, hogy ezen sérelem ellen sikra szálljunk, hogy önökre, magyar képviselő urak, apj^elláljunk, hogy ezt az igazságtalanságot orvosolják. Mi erre önöknek alkalmat adunk, mert indítványt terjesztünk elő, melynek az a czélja, hogy az államvasutak összes hivatalnokainak és alkalmazottainak illetményei, kik a jelenlegi rendelkezések szerint nem részesülnek ezen javaslat szerint fizetésemelésben, 20 százalékkal felemeltessenek. Én azt hiszem, t. ház, hogy ezen követelmény jogosult, mert ha az államvasuti elnökigazgató urnak fizetése 50 százalékkal emeltetik, akkor azt gondolom, hogy a szolgálat érdeke, az igazságérzet és a humanitás megkívánja, hogy azoknak a szegényeknek, kik a legnehezebb szolgálatot teljesitik . . . (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Lorkovics Iván: . . . hogy azoknak a szegényeknek, kik folyton koczkáztatják életüket . . . (Zaj) Elnök (csenget.): Sümegi képviselő urat kérem, ne zavarja folytonosan a tanácskozást. Lorkovics Iván: ... hogy hivatásuk ezen áldozatainak legalább 20 °/o-nyi fizetésemelés engedélyeztessék. Ezeknek fizetése oly kicsiny és jelentéktelen, hogy ez a 20% sem jelent sokat. Én ugyan azt tartanám, hogy igazságos lenne ezeket a szegényeket 20°/ 0-nál nagyobb fizetésemelésben is részesíteni, de szem előtt tartva egyrészt az állam pénzügyi helyzetét, másrészt azon hivatalnokok illetményeit, kik ezen javaslattal semmit sem nyernek, azt tartom, ez lenne azon középút, mely kielégítené úgy az állam, mint némileg azon szegény nép érdekét. Tegyék meg ezt, fogadják el ezt az inditványt, és teljesíteni fognak egy nagy állami feladatot, melyet a modern élet önök elé tűzött, és el fognak temetni ezzel egy régi elavult elvet, az állami hivatalnokok ignorálásnak elvét, és a mi a legfőbb, az emberek ezreit elégedettekké fogják tenni és odaadóvá az iránt a szolgálat iránt, a melyben alkalmazva vannak és az iránt az állam iránt, a melyik őket fizeti. ISTe kényszerítsék az embereket arra, hogy a legnehezebb viszonyok közt és a legrosszabb fizetés mellett szolgálják az államot, mert ezzel nemcsak a nemzet soraiban, hanem azon állami közegek soraiban is idéznek elő elégedetlenséget, a melyekre rá van bizva az a kötelesség, hogy a vasúti szolgálatot teljesítsék. Ezen kis emberek érdekében, ezen elnyomott és az életükért mindennapi küzdelmet folytató emberek érdekében, az igazság és humanitás érdekében, az államvasutak érdekében a következő módositványt indítványozom (olvassa): »Inditványozom, hogy a 15. és 16. §. közé egy uj szakasz iktattassék, mely igy hangzik: Mindazon vasúti alkalmazottaknak illetményei, kiknek fizetései ezen szakaszokkal nem emeltetnek, fizetésüknek 20 százalékával felemeltetnek.« (Helyeslés a jobbközépen.) Surmin György: T. ház! Én itt mindjárt kijelentem, hogy Lorkovics Iván képviselőtársam módosítását elfogadom. Hang a baloldalon : Magyarul! magyarul! Surmin György: Sajnálom, hogy nem tudok. S épen kötelességemnek tekintem, hogy még némely mozzanatokat emeljek ki, melyeket ő nem emelt ki. Az államtitkár ur az imént azt mondta itt, hogy Lorkovics társam módosításához nem járulhat hozza azért, mert mi huzzukhalaszszuk a vitát. Én azt mondanám, hogy ezekkel a szavakkal ezen vita késedelmes lefolyásának okozóját mindenütt máshol keresik, csak ott nem, a hol ennek igazi okozóját találni lehetne. Mi a vita megindulásának első jfillanatától kezdve a mellett voltunk, hogy ez a vita minél előbb befejezést nyerjen, s ha junktim nincs, miattunk ez a javaslat már törvénynyé válhatott volna. De a 15. §., a mint már az általános vita során jelentettem ki, nem hagyott volna, hogy azt megjegyzés nélkül hagyjam. Sajnálom, hogy a t. ház túlsó oldaláról senki sem találkozott, ki felhívta volna figyelmüket némely hiányokra, melyek éppen ezzel a szakaszszal szentesittetni czéloztatnak. Bátor vagyok •— a magam anyanyelvén, ha nem tehetem magyar nyelven — arra a körülményre felhívni a t. ház figyelmét, hogy igazán elcsodálkoztam, hogy ez a törvényjavaslat némely vasúti alkalmazottaknál arra megy ki, hogy fizetéseiket leszállítsa, némelyeknél a javítást nem érinti, másoktól meg megvonja, A javaslat 104. lapján található kimutatásban szó van ezekről a másik alkalmazottakról. Itt van például egy tétel, hol fizetésjavitásról van szó, de bizonyos vasúti alkalmazottak egyáltalában egy fillért sem kapnak. 1904. évben pl. 1600 K legkevesebb fizetésük volt; jelenlegi fizetésük 1200 K, az új •
