Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-186

255 fizetésük pedig legkevesebb 1200 K, 1904. évben tebát 400 K-val több fizetésük volt, mint jelenleg, mikor fizetésjavitásra került a dolog! Továbbá vannak alkalmazottak, kik arra hivatvák, hogy a vasutakat, s általában mindent, a mi a vasutakhoz tartozik, a tűzvésztől megóvják, mi horvátok azt mondhatnók: tűzoltók. Ezek ezzel a törvényjavaslattal legkevesebbet 600 K évi fizetést kapnak, holott jelenleg legkevesebb 700 K fizetésük van. Erre azt fogják mondani nekem, hogy ez • nem fog vonatkozni azokra, kik jelenleg vannak szolgálatban. T>e fog vonatkozni azokra, a kik jönni fognak! Én nem tudom, hogy ez mikép történhetett, mikor humánusan akarnak bánni. Én még egy pár tételt sorolhatnék fel, de nem akarom, mert ez annyi volna, mint vizet a tengerbe önteni. Hanem a feletti csodálkozásomnak kell kifejezést adnom, hogy a különböző állásoknál miként indultak ki arra, hogy némelyeknek fizetését roppant százalékokkal emeljék, másoknak pedig éppen csak annyit adjanak, hogy az illetők azt mondhassák: Mi is kaptunk. Meg fogom említeni most még a 105. oldalon, bogy ez a javitás hogyan ment: Pl. egyeseknél legkevesebb 300 K-val, másoknál 500 K-val, megint másoknál 640 K-val stb. De más valami az, a mi itt, ebben a pillanatban, döntő: Ha az kapott nagyobb javítást, ki a vasúti szolgálatban nagy fáradalmaknak van kitéve és kit nagy felelősség terhel, ez indokolt, s én nekem egy szavam sincs ez ellen. Azok fizetése, a kik passzív rezisztencziájukkal, vagy egyéb módon, vagy sztrájkkal a vasutaknak kárt okozhattak, azoknak fizetése felemeltetett. Kérdem, hogy miért nem emeltetett fel azoknak a fizetése is, a kik munkájukkal és kvalifikácziójukkal egyforma munkát végeznek, a mely a vasútnak egyformán szükséges? Ha az első, második, harmadik és negyedik fokozatban álló alkalmazottaknak fizetése olyan százalékkal emeltetett fel, akkor az alsó fokozatban állókét is fel kellett volna emelni. Még egyet akarok megjegyezni. Rövid leszek. A második táblázatban vannak érdekes intézkedések arra nézve, hogy az alsóbb rangú és fizetésű hivatalnoknak meddig kell várakoznia, mig automaticze előlép ? Hogy mi az automatizmus, arról nem fogok beszélni. Lesz talán alkalom, hogy egymást megértsük. Csak azt a tényt akarom konstatálni, hogy az alsóbb rangú és fizetésű hivatalnokoknak és alkalmazottaknak aránylag nagyon sokáig kell várniok, mig a többieknél az automatikus előléptetés ezen alkalma rövidebb és rövidebb idő alatt fog bekövetkezni. Semmi kifogásom nem volna az ellen, hogy az automatikus előléptetés elve bevezettessék, mert meg tudom érteni, hogy az idősebb embernek családi okokból, gyermekei miatt, nagyobb szükségletei vannak. Éz ellen, mondom, nem volna kifogásom, ha ismét nem látnám azt, hogy a magasabb fizetésű alkalmazottnál, az előléjüetéshez mindig kevesebb és kevesebb idő igényeltetik. P. o. Annak, a kinek ezen hivatalnoki táblázat szerint 3200 K van, annak 4 évre, annak, a kinek 1800 K fizetése van 3 évre, annak, a kinek 1200 K fizetése van, 2 évre, esetleg 4 évre is van szüksége. Az mindenesetre nincs teljes összhangban azon humanizmussal, a mely ilyen javaslatot kell, hogy átlengjen. Az nem felel meg azon elveknek, a melyeknek alapul vétele mellett ilyen javaslat létesítendő volna. Természetes, ha mind a két törvényjavaslat elveivel együtt vétetik alajiul. csak ezen egyetlen esetben képes elveinek és czéljának megfelelni. Továbbá azt kiáltották felénk, a mikor Lorkovics társam indítványát tette: fizessenek, uraim! Erre már az általános vita alkalmával megjegyeztem, hogy mi horvátok a vasutaktól nem kajaunk semmit, önök ]3edig, ha nincs jövedelmük, mondják meg: uraim, nincs pénzünk, nem tudjuk felemelni. Ez esetben javasolom, hogy azon járulék, a mely Horvátország részéről a vasúti befektetésekre esik, és a melyet nekünk vissza kellene adniok, nekünk vissza ne adják, hanem hogy ezt az összeget, ezen alsóbbrendű alkalmazottak fizetésének emelésére fordítsák. Még egy momentumot, a melyet hallottam, meg kell említenem. Szocziális szempontból indulván ki, konstatálom, hogy vannak osztályok, a kiknek fizetései alig emeltetnek fel. Uraim, tekintetbe kell venni, hogy ez a széles és számos osztály úgyszólván, ez a tömeg az, a mely a legtöbb adót fizeti. Nem tudom, hogy miért nem segittetik legalább ilyképen ezen tömeg tagjain és miért nem adatnék nekik az más formában vissza, a mit az államnak adnak. Ha mind ezt figyelembe vették volna, azt hiszem, nem hozták volna a 15. §-t ugy, a hogyan most van. De lehetetlen is lett volna ezen áttekintető kimutatásokat összeállítani olyformán, a mint ezen nagy könyvben összeállittattak. Ha mind ez áttanulmányoztatnék, meg vagyok győződve, hogy ezen magas testület készséggel és szívesen elfogadná azon indítványt, a melyet társam, dr. Lorkovics előterjesztett és a mely indítvány mellett én is szavazok. Ezzel befejeztem.