Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.
Ülésnapok - 1906-186
251 léssel, a melyet ezekben a tabellákban átnéztem, némileg emeltetnék is a vasúti hivatalnoki kar, az csak egy kárpótlás azért, a mi miatt ők manaj)ság a lakásviszonyok miatt bajlódnak. Ebben a tekintetben igazán igazságtalansággal sújtatnak ezek az emberek. Én nem hiszem, hogy bárki is találkoznék ezen t. házban, a ki beleegyeznék abba, hogy ebben a tekintetben maradjon a régiben. Ellenkezőleg azt hiszem, hogy senki sem találkoznék, ha önök a túloldalon engem meg tudnának érteni. Ha én tudnék magyarul, nagyon szivesén megmondanám azt önöknek magyarul minden aggály nélkül. Azt hiszem, hogy önök azt az indítványomat, hogy Zágráb az első fizetési osztályba soroztassék, szívesen el fogják fogadni, ha nem is a Horvátországgal szemben ma fennálló viszony miatt, de legalább azon magyarok miatt, a kik ott alkalmazva vannak. Az ottani vasutaknál úgyis vajmi kevés horvát van alkalmazva, azért beszélek én itt mint egy igazságszerető ember azon magyarok nevében, a kik ott minálunk alkalmazva vannak. T. ház! Minden egyéb tekinteteket félretéve, csupán a megélhetés viszonyaira való tekintettel, csupán azon érdekekre való tekintettel, melyekre nekünk a szolgálatban állókra való figyelemmel gondosan szem előtt kell tartanunk, tekintettel az igazságra és méltányosságra, mely az ember lelkiismerete fellett kell, hogy uralkodjék, kivánnunk kellene, hogy annak, a mi már annyiszor előterjesztetett, a nyilvánosságban hangoztatott, a mi már annyiszor a különböző minisztériumoknál sürgettetett, de mindig visszautasittatott, végre-valahára érvény szereztessék. Ugy látszik, hogy ez ellen ma is ugyanazok az érvek hozatnak fel, a melyek ezen ügy pénzügyi oldaláról mindig és nemrég is felhozattak. Be akarom fejezni beszédemet. De uraim, az igazság nevében appellálok önökre, fogadják el az én módosításomat már az önök alkalmazottai kedvéért ós ezeknek az érdekében, mert ők az államnak nagy hasznot hoznak. Módosítsák ezt a szakaszt az én indítványom értelmében. Ezzel befejeztem beszédemet, és van szerencsém módosításomat ezennel benyújtani. Lorkovics Iván: T. ház! Mi egyszerűen azért nem beszélünk magyarul, mert magyarul nem tudunk. Egyébiránt azok az okok, melyekből a kereskedelemügyi miniszter ur kedvezőtlenül nyilatkozott társam kivánságáról, a menynyire kivehettem, nem állanak, mert ha a kereskedelemügyi miniszter ur hajlandó volna megtudni azt, hogy mi mit követelünk, nagyon jól érthetné meg, hogy miről van szó, megérthette ezt magából a 9. §-ra vonatkozólag tett módosításból, mely magyarul is olvastatott fel, ha nem is olvastatott volna fel magyarul, a dolog, a melyről szólunk, nem olyan természetű, hogy elsó'izben kerülne az irányadó magyar körök elé. A Zágrábban lakó közös hivatalnokok számtalanszor fordultak a közös kormányhoz, hogy Zágráb rájuk nézve az első lakbérosztályba soroztassék. Ha ezt a kérdést előbb tették volna vizsgálat tárgyává, mintsem ezt a törvényjavaslatot előterjesztették volna; ha a zágrábi drágasági és lakbérkérdést megvizsgálták volna, akkor a kormány bizonyára arra a meggyőződésre jutott volna, hogy Zágrábban a lakbér- és élelmezési viszonyok olyanok, hogy Zágráb teljesen megérdemli, hogy Fiaméval és Budapesttel azonegy lakbérosztályba kerüljön. T. ház ! A kereskedelemügyi miniszter ur kijelentette, hogy azon kívánságunknak, hogy Zágráb az első lakbórosztályba soroztassék, nem lehet eleget tenni azért, mert Zágráb katonai szempontból az ötödik lakbérosztályban van. Engem nagyon kellemetlenül érint, hogy ezen kis és jelentéktelen részletes kérdésben is találkozunk a katonai érvekhez való ragaszkodással ama kormány részéről, melyben Kossuth miniszter ül, azzal a ragaszkodással, melylyel a vasúti pragmatika kérdésében is találkoztunk. Engem ez a katonai érvelés izgalomba és aggodalomba ejt, de arra ki kell jelentenem, hogy ha Zágráb katonai tekintetben tartozik is az ötödik lakbérosztályba, ez még nem indok arra, hogy a vasúti hivatalnokok Zágrábban ne az első osztályba kerüljenek, még jiedig egyszerűen abból az okból, mivel véleményük szerint a vasutak nem állami közintézményt, hanem az államnak magánvállalatát kéj>ezik, egy magánvállalat alkalmazottjaira nézve pedig nem lehetnek mérvadók azok a szabályok, melyek érvénynyel birnak a hadseregre nézve, mert azok két különböző intézményt alkotnak. Uraim! Társain, Surmin. nagyon kimerítően adta elő azokat az okokat, melyek a mellett szólnak, hogy Zágráb az első lakbérosztályba soroztassék. S csakugyan, ha a közös kormány fáradságot venne magának, hogy Zágráb lakbér és élelmezési viszonyait megvizsgálja, ő hivatalnokai érdekében nem engedhetné meg, hogy Zágráb ne az első lakbérosztályba soroztassék. Zágráb, a mi a lakás és élelmezés drágaságát illeti, ugyanazon a fokon — s ez nagyon szomorú fok — áll, melyen Budapest és Eiume is áll. Sőt én azt mondanám, hogy Zágrábban nehezebb és drágább a megélhetés, mint Eiuméban és Budapesten, még pedig azért, mert Budapest mint nagy város az élelmiczikkeknek olcsó szállítása tekintetében bizonyos kedvezményeket élvez, melyeket Zágráb nem élvez. Zágrábban a lakás ós élelmezés tekintetében a széles rétegekre és a kevésbbé vagyonos emberekre nézve olyan elviselhetetlen viszonyok uralkodnak, milyenek Budapesten bizonyára nem uralkodnak. Azonkívül, t. ház, hogy ha a nagyméltóságú kormány fáradtságot vett volnamagának a Zágrábban lakó hivatalnokainak pénzügyi helyzeté32*
