Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-186

252 ről tudomást szerezni, akkor a legfeketébb képet nyerné, a mi csak elképzelhető. Különösen a kisebb javadalmazásu hivatalnokok olyannyira vannak adósságba merülve, olyannyira vannak a legcsunyább fajta uzsorások kezében, hogy én azt hiszem, hogy közös tisztviselőkre nézve ehhez hasonló viszonyokat elképzelni is nehéz. T. ház! Ezen szigorúan pénzügyi okon kivül még egy indokra hivnám fel a figyelmüket, mely önökhöz is eljuthat. Ezen vasúti pragmatika szerint, mikor törvényerőre emelkedik, azok a hivatalnokok, kik Zágrábban fognak alkalmaztatni, majdnem kizárólag magyarok lesznek. Ha önök ezt a kedvezményt Zágrábtól megvonják, ezzel nem Zágrábot, hanem nemzetüknek azon fiait sújtották, kiket a törvény világos betűje daczára Zágrábban vasúti állásokra alkalmaztak. Ez nem fog Zágráb, hanem saját fiaik vállaira nehezedni. T. ház! Az államjogi ok is olyan természetű, hogy ezen módositás elfogadását kívánja. Zágráb Horvátország fővárosa, s valamiként Horvátország Magyarországgal szemben paritásos alapon áll, azonképen szükséges volna, hogy Budapest várossal Zágráb is paritásos viszonyba kerüljön, t. i. azonegy lakbérosztályba. T. ház! Azok után a szavak után ítélve, melyeket gróf Batthyány ejtett ki, azt hiszem, hogy önök ennek a kívánságnak nem fognak megfelelni, még pedig azért, mivel azt gondolják, hogy a miatt az illetlen és rendetlen viselkedés miatt, melyet mi horvátok mutatunk itt az országgyűlésen, Zágrábot megbüntetni kellene. Önök tehát, uraim, egy kicsit bosszút fognak állani Zágrábon, Zágrábnak egy kicsit az ujjaira fognak koppintani, mivel a nemcsak Zágrábból, hanem az egész Horvátországból küldött horvát képviselők a Horvátország részére az egyezménynyel biztosított jogokat védelmezik. T. ház! Ha önök gróf Batthyány ur pártoló felszólalásával egyetértenek, legyenek meggyőződve, hogy Zágráb ezt az üzenetüket mosolylyal fogja fogadni, mely olyan apró lesz, a milyen apró ez a büntetés is, melylyel Zágrábot sújtani akarják. T. ház! Én már előbb emiitettem, hogy ez a büntetés nem Zágráb várost, hanem azokat a magyar hivatalnokaikat fogja érni, kiket Zágrábba fognak küldeni; ez a büntetés tehát nem Zágráb, hanem hivatalnokaik vállára fog ránehezedni, s én biztosítom önöket, t. ház, ha Zágrábnak a miatt, hogy mi Horvátország jogait itt ilyen határozottan védelmezzük, valami kárt kellene szenvednie, legyenek meggyőződve, hogy Zágráb város összes engedményeiket aranytányéron küldené vissza önöknek azzal az indokolással, hogy ő neki semmilyen engedményekre nincs szüksége, ha ezen engedmények fejében csak egy szálnyira is kellene letérnie a jogról és a törvényről. Ezzel befejeztem. Popovics Dusán: T. ház! Az előttem szólott horvát képviselőtársaim, kimerítően megindokolták, hogy miért kívánják a 9. §. megváltoztatását és Zágrábnak az első lakbérleti osztályba való soroztát ásat. így az én beszédem fölöslegessé válhatnék, azért mégis mint szerb ember ki akarom emelni azt, hogy teljesen hozzájárulok előző szónoktársaim szavaihoz, hogy ez irányban szükséges azon álláspontra helyezkedni, hogy ugyanazon viszonyok, az életszükségletek egyforma drágasága és a pénzügyi viszonyok azonossága mellett a vasúti hivatalnokok lakbérük és fizetésük tekintetében, egy és ugyanazon álláspontot tételeznek fel. Más álláspont fölösleges és igazolatlan és méltóságos gróf Batthyány ur indokolására nézve bátorkodom megjegyezni, hogy indítványának indokolását nem tudom megérteni, illetőleg azon kijelentését, a melylyel Surmin tanár ur szövegezését elfogadta, míg más oldalról kijelentette, hogy a mellett az indítvány mellett fog szavazni, daczára annak, hogy magaviseletünk miatt büntetést megérdemeltünk volna. Ha arról van sző, hogy azon vasúti alkalmazottak, a kik ezen dologban egészen ártatlanok, büntettessenek . . . Gr. Batthyány Tivadar: Nem értett meg a képviselő ur; különben nem mondaná. Sümegi Vilmos: Pedig ez a legkülönb köztük. Popovics Dusán: Én igy értettem, de ha nem jól értettem, visszavonom szavaimat, a melyeket most kiejtettem; ha azonban jól értettem, hogy gr. Batthyány ur mit mondott, szavaimért helytállók azzal, hogy nem volt helyes ezen vitába belevonni, hogy mi itten hogyan viselkedünk. Popovics Dusán : Tisztelt ház! (Zaj.) Elnök: Milyen czimen kivan szólani? Popovics Dusán: Elnök ur, kérem személyes megtámadtatás cimén kérek szót. Elnök : Személyes megtámadtatás czimén. Popovics Dusán : Gr. Batthyány ur ő méltósága állításomat kiigazítani méltóztatott, azt mondván, hogy én nem jól fogtam fel azt, a mit ő mondott és hogy szavaiban nincs az a tendenczia. Én csak arra reflektáltam, a mit hallottam, a miről Surmin és Lorkovics társaim beszéltek. Ha rosszul értettem, szívesen visszavonom szavaimat, mert ez esetben nem voltak jogosak és igazoltak, de ha jól értettem meg a gróf urat, akkor azt hiszem, szavaim is helyénvalók voltak. Lorkovics Iván : T. ház! Ezen törvényjavaslat, mely most tárgyaltatik, egy nagy hibában szenved, melyet a magyar törvényhozás is érez, hogy t. i. midőn a vasúti hivatalnokok fizetését rendezi, elsősorban a legmagasabb hivatalnokokról gondoskodik, kiknek mostan is jelentékeny