Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-186

250 az én lakbérfizetésem aránylag nagy ahhoz képest. Hogyha figyelembe vesszük azt, hogy egy hivatalnoknak, a kinek 3000 kor. évi fizetése van, tisztességes lakást kell bérelnie, hogy legalább három szobája kell, hogy legyen, mert családja van, akkor ez az ember nem találhat lakást 80 korona havi béren alul. De ez a lakás, a mint ezt egy alkalommal a pénzügyminisztertől beszélgetés közben hallottam, nem fekszik a város közepén, hanem messze van, ügy hogy neki akarva nem akarva drága lakbére mellett még a levonatra, esetleg kocsira is kell költenie, csakhogy mihamarább a hivatalába érjen. Uraim, ha ez áll, akkor én azt hiszem, hogy ebben a magas testületben senkinek sem volna szabad pénzügyi szempontból mondania, hogy Zágráb nem sorozható azon lakbérfizetési osztályba, a melyben Fiume és Budapest van. Konstatálom, hogy ez a magánjogi jellegű állami vasúti vállalat alkalmazottjaira nézve anynyit jelentene, mint őket, a kik Zágrábban vannak, a többiekkel szemben egészen hátrányos elbánásban részesitoni. Ez annyival inkább áll, mert nehéz szolgálatuk mellett, a mely annál nehezebb, hogy a nyelvet, melyen a horvát közönséggel érintkezniük kell, nem értik, még ez a háttérbe szorítás is hozzájárul, nemkülönben az ő érdekeiknek a figyelmen kivül hagyása, mely érdekeik szoros kapcsolatban állanak nemcsak az életükkel, hanem a családjukkal is. T. ház! Mikor Zágráb városának elöljárósága előterjesztését a minisztériumnál benyújtotta, akkor abban indokolva kifejtette, hogy teljes lehetetlenség kijönni azzal a lakbérrel, és hogy azok az emberek épen a lakás drágasága miatt és az egészségi viszonyok szemjjontjából, mert a drágaság miatt nem kaphatják azt, a mi a higióna szempontjából megfelelne, adósságokba kell, hogy merüljenek. S ez a két javaslat is, a melyet ma tárgyalunk, tekintettel van erre az eladósodásra, mert ki akarja rántani a hivatalnokokat a csávából, a melyben jelenleg vannak. S az állam minden tekintetben segédkezet nyújt, pl. az élelmiszerek beszerzése tekintetében stb. De ez, t. ház, még nem elég; mert figyelembe kell venni. azt, hogy ők nem emelnek panaszt első sorban a szolgálat nehézsége miatt, hanem a nehéz megélhetés miatt. Méltóztassanak csak Zágrábban kérdezni, hogyan tudnak a hivatalnokok fizetésükkel kijönni, hogyan mennek a piaezra és hogyan jönnek onnan vissza üres erszénynyel. A megélhetés és a lakásviszonyok szempontjából a drágaság ott épen olyan nagy, mint itt. Azt hiszem, hogy Zágráb ebben a tekintetben épen nem áll mögötte Budapestnek, mert Zágrábban egy egy szobás lakás, egy kisebb alkalmazott részére legalább havi 30 koronába kerül. T. ház! Kifogásul felbozatik ez ellen az, hogy ez a követelés és kívánság kihatással lehet esetleg a hadseregre, jelesül, hogy akkor a katonai lakbért is kellene emelni, hogyha már ezen vállalat alkalmazottainak a lakbére emeltetnék, mely alkalmazottak az államnak épen leginkább hasznára vannak, legtöbbet dolgoznak és legtöbbet áldoznak. T. ház! Bátorkodom becses figyelmüket arra a körülményre felhívni, hogy Horvátországban olyanok az egészségi viszonyok, hogy ott nagyon kevés az a vasúti alkalmazott, a ki megéli az, hogy a teljes nyugdijat élvezhesse. És miért? Azért, mert a szolgálat tönkreteszi őket, kifárasztja őket és minden erejüktől megfosztja. És önök, uraim, mindezek daczára nem akarnak egynéhány százezer koronát Zágráb részére megszavazni, daczára annak, hogy azt épen az ott alkalmazott legnagyobbrészt született magyarok, nem pedig a horvátok érdekei kívánják meg. Ezek az alkalmazottak hasznot hajtanak az államnak, az állam kiadásaihoz maguk is hozzájárulnak, mégsem akarják nekik az életüket megkönnyíteni. Hogyha pedig kívánságukat teljesítenék, akkor abban a helyzetben lennének, hogy magának az államnak még inkább a hasznára válnának. Én nem vagyok ugyan teljesen informálva, de a mennyire informálva vagyok, azt hiszem, hogy mindazokért az alkalmazottakért, a kik ott az államvasutaknál alkalmazva vannak, csak 100.000 korona volna szükséges arra, hogy Zágráb az első lakbérosztályba sorozható legyen. Én azt hiszem, t. ház, hogy ha már az igen t. képviselőtársunk, gr. Batthyány minden erejéből odatörekedett, hogy valamit tegyen az alkalmazottakért, akkor azt hiszem, meg volt győződve ő is arról, hogy igazat mondottam, és hogy Zágráb városában az élet épen olyan drága és nehéz, mint Fiúméban. Említettem már egy körülményt, a mely az ily rendezést megnehezíthetné s ez a financziális kérdés. De abban az indokolásban, a melyet az önök pénzügyi bizottsága ezen javaslathoz előterjesztett, az mondatik, hogy az állam nem engedheti meg, hogy az ő alkalmazottai, a mellett, hogy nagy hasznot hajtanak az államnak és nagy tőkével gazdagítják, a mellett, hogy erejüket a szolgálatban fogyasztják, hogy ezek az alkalmazottak silányan legyenek fizetve. Hogyha ez volt az indok a fizetések rendezése szempontjából, a melyek ezen törvényjavaslattal rendezendők volnának, akkor legyenek meggyőződve, hogy azoknak, a kik Zágrábban vannak alkalmazva és kényszerítsék, hogy Zágrábban szolgáljanak, egyrészről segítenek, mig másrészről azáltal, hogy Zágráb városát a második fizetési osztályba sorozzák, őket ugyanazon nehéz megélhetési viszonyok közt hagyják, kivált az egészség szempontjából. Pedig az egészség egyike legdrágább kincseinknek, a melylyel birunk. Hogyha azzal a fizetésemé-