Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-186

242 186. országos ülés 1907 június '/7-én, csütörtökön. folyton izgatta az alkalmazottakat, a mint e házban már elmondottam. Ludvigh Gyula elnökigazgató titokban, a múlt tavaszszal, akkor, a mikor az elnökségem alatt álló szövetség készakarva par regard a t. kormány iránt és a kormány százfelé való elfoglaltsága és fmancziális kötelezettségei iránt, nem birizgálta a fizetésrendezést, mondom, akkor Ludvigh Gyula, mint az államvasutak elnökigazgatója bizalmasan utasitotta az elnöklete alatt álló vasúti és hajózási klubot, hogy titokban csináljanak fizetésrendezési javaslatot, azt bedobta a jaublikum közé s ebben a javaslatban bizonyos összeget deklaráltak, mint föltétlen szükségest. A vasúti és hajózási klub küldöttsége elment a t. kereskedelemügyi miniszter úrhoz, Ludvigh Gyula vezetése alatt, és már a múlt tavaszszal szorgalmazta, biztatta és követelődzött mint elnökigazgató és klubelnök, hogy a fizetésrendezést a miniszter ur minél előbb léptesse életbe, Ezzel az államvasutak elnökigazgatója dobta be a kérdést a közvéleménybe, ő vetette fel és hozta napirendre idő előtt a fizetésrendezési ügyet, annak daczára, hogy maguk a vasúti szervezetek éppen a kormány iránti regardból, mint emiitettem, a múlt tavaszszal még nem akarták felpiszkálni, hanem várai akartak későbbi időkig, múlt tavaszszal attól a naptól kezdve, hogy a vasúti és hajózási klub elnöke ezt a javaslatát beledobta a közvéleménybe, hogy eg}^ küldöttséget vezetett a miniszter úrhoz, a ki előtt hangoztatta ennek a fizetésrendezésnek szükségét, és sürgősségét, került ez a kérdés az izgalomnak a stádiumába. Ezzel a ténynyel izgattatott fel az egész személyzet a fizetésrendezés szorgalmazására. Ugy az én csekélységem, mint minden egyéb faktor csak követte Ludvigh Gyula elnök ur, a vasúti és hajózási klub elnökének akczióját. Ha tehát nagyok voltak az izgalmak az államvasuti alkalmazottak körében, az államvasutak elnöke volt ki ezt okozta. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a 20. §-hoz szólni. (Derültség.) Gr. Batthyány Tivadar: A 20. §-hoz azt az inditványt teszem, hogy január 1-én lójjjen életbe ez a törvényjavaslat. Azt vagyok bátor indokolni, hogy ezt miért kérem január l-ére és nem Julius 1-ére. Ezek azok az erkölcsi indokok, a melyekre hivatkoznom kell. Bocsánatot kérek, ha eltértem volna a tárgytól, nem volt szándékom, de nem tudom ezt máskép megindokolni, mintha ennek a histórikumát röviden előadom. Ezért, nehogy megrovásban részesüljek, csak konstatálom, hogy néhány hónap elteltével, ugyancsak a kereskedelemügyi miniszternek az első alkalmazottja az államvasutak élén álló elnökigazgató, egy kommünikében jelentette ki, hogy 15 millió az az összeg, a melyre a fizetésrendezés végett szükség van. Mikor tehát egy ilyen kompetens hivatalos személyiség ilyen nyilatkozatot tesz, ne méltóztassanak csodálkozni azon, hogy már a múlt őszszel a legnagyobb izgalom volt az államvasutak vonalain az egész országban. Én akkor figyelmeztettem az igen tisztelt kormányt arra, hogy itt baj van, hogy igen nagy az izgalom, hogy itt megnyugtatásnak kell történni. Megtörtént ez a megnyugtatás egy kommüniké alakjában, a mely a tél folyamára helyezte kilátásba a fizetésrendezést. Én ezen kommüniké alapján igyekeztem a nyugalmat fentartani az egész múlt őszszel, az egész télen mind a mai napig és hogy nem sikertelenül, hivatkozhatom egyszerűen arra, hogy maga a kereskedelmügyi miniszter ur volt kegyes a vasúti beruházási törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával utalni arra, hogy a múlt évben a legnehezebb viszonyok között az államvasuti személyzet becsületesen megállta helyét és megfelelt kötelességeinek. Mivel én ismételten utaltam arra a kommünikére, a melyben a tél folyamára lett a fizetésrendezés kilátásba helyezve, erkölcsileg kötelezve érzem magamat arra, hogy inditványt nyújtsak be, a melyben kérem, hogy január 1-ével visszahatólag léptessék a javaslatot életbe. (Helyeslések.) Én nem zárkózom el az elől, hogy esetleg más terminus tétessék, hanem különösen most, midőn az igen t. horvát-sziavonországi képviselőtársaim obstrukcziója folytán ezen javaslat még Julius 1-én sem fog életbe lépni, kétszeresen indokoltnak tartom, hogy előbb és ne Julius 1-én lépjen életbe. Én a magam álláspontjához mérten nem óhajtom a t. ház türelmét tovább igénybe venni. Bár lenne még sok mondani valóm, nem akarom az időt rabolni, hanem egyszerűen beadom indítványomat, a mely igy szól (olvassa) : A 20. §. helyébe tétessék : »Az alkalmazottaknak a jelen törvény szerint járó magasabb fizetés 1907 január l-étől, a magasabb lakbér pedig azon állomáshelyeken, hol a lakbérnegyed január 1-ével nem esik össze, a legközelebb következő lakbérnegyedtől utalványozandó.« Hammersberg László jegyző: Sümegi Vilmos! Popovics Sándor államtitkár: T. ház! Elnök : Kérem, Sümegi Vilmos volt felhiva s igy most rajta van sor. Az államtitkár ur azután következik, mert később iratkozott fel. Sümegi Vilmos: Ha megengedi az elnök ur, én most elállók a szótól. (Helyeslés.) Elnök ; Ki következik ? Hammersberg László jegyző': Popovics Sándor! Popovics Sándor államtitkár: T. ház!Mindazok, a kiknek részük volt velünk együtt ezen törvényjavaslat előkészítésénél közremunkálni, a pénzügyi kormányzat számára — ha objektívek akarunk maradni — feltétlenül azt a bizonyítványt fogják kiállitani, hogy a kötelességével összeegyeztethető lehető legnagyobb előzékenységet tanúsította. Szterényi József államtikár: Ez ugy van! Popovics Sándor államtitkár: Ha nemcsalódom, ő exczellencziája a kereskedelemügyi miniszter ur erről a körülményről a törvényjavaslat indokolásában szives volt megemlékezni.