Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-186

186. országos ülés 1907 június 27-én, csütörtökön. 243 Ez az előzékenység azonban természetes határát találja abban, a miben minden hasonló természetű javaslat természetes határát kell, hogy találja, t. i. azokban a tekintetekben, a melyekkel a kormány más jogos érdekeknek tartozik. (Ugy van !) Ezek a tekintetek : az állam pénzügyi hely­zete és az adófizetőknek különben is mindenféle illetményszabályozással az utóbbi időben nagyon is igénybevett ereje. (Ugy van! jóbbfelől.) Bátor vagyok kijelenteni, hogy nem tartanám összeegyeztethetőnek azzal a felelősséggel, a mely­lyel a pénzügyi kormányzat gondozására bizott érdekeknek tartozom, ha hozzájárulnék ahhoz, hogy a törvényjavaslatban megállapitott határon túl terjeszkedjünk. Az összeg, a melyről szó van, meglehetősen jelentékeny. Hiszen, ha méltóztatnak figyelembe venni azt, hogy maga a kormány­javaslat 14 milliót meghaladó összegről rendel­kezik, hogy a törvényjavaslat bizottsági tárgya­lásainál . . . (Zaj. Halljuk I Halljuk !) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Popovics Sándor államtitkár: ... és a tör­vényjavaslat mai plenáris tárgyalásánál egyes, a kormány által is elfogadott módositványok tétettek, a melyek szintén pénzbe kerülnek, azt hiszem, hogy 15 millió körül jár már az az összeg, a melyet ennek az ügynek a törvényhozás szánni kivan. Még csak kettőt vagyok bátor megjegyezni. Az egyik az, hogy nem érthetek egyet előttem szólott t. barátom motiválásának azzal a részé­vel, a mely az államvasuti bevételek fokozására vonatkozik és a melyre ő az ő kívánságának pénz­ügyileg jogosult voltát épitette. Meg kell jegyez­nem, hogy a személy-díjszabás terén az utóbbi időben végbement módosítások az államvasutak pénzügyi eredményeire valami jelentékeny beha­tással nem voltak. Mindenki, a ki a vasúti üzemet ismeri, tudni fogja azt, hogy a személydijszabás egyáltalában nem pénzügyi forrása a vasútnak. (Ugy van!) A mai díjszabási rendszer mellett a személyszáíhtás jövedelmező üzletnek egyáltalá­ban nem tekinthető. Sümegi Vilmos : Az első és második osztály diját fel kell emelni. Popovics Sándor államtitkár: A teheráru-díj­szabásaz, a miből a vasúti üzlet él. Már most a teheráru-dij szabás terén, — méltóztatnak emlé­kezni — a legutóbbi időben több helyről felmerül­tek bizonyos javaslatok és a kormány közgazda­sági szempontokból mindeddig a lehető legszűkebb mértékre szorította azokat az intézkedéseket, a melyek a teheráru-dijszabás megváltoztatására abban a tekintetben hatásosak, hogy a teheráru­dijszabás felemeltessék. A második, a mit még meg akarok jegyezni t. előttem szólott barátom felszólalására, a követ­kező. Ő hivatkozik bizonyos erkölcsi kötelezettsé­gekre. Én ezeknek az erkölcsi kötelezettségeknek keletkezését, azoknak fiziológiai hatását ő reá két­ségbe vonni abszolúte nem akarom. De arra kérem, méltányolja azt az erkölcsi kötelességet is, a mely rám hárul annál a helynél fogva, a melyet elfog­lalni szerencsém van. (Élénk helyeslés és taps.) Kérem a szakasznak változatlan elfogadását. (Elénk helyeslés.) Hammersberg László jegyző: Sümegi Vilmos ! Sümegi Vilmos : T. ház ! Nem akarom a vitát hosszura nyújtani és ezért csak egészen röviden, egy közbenső indítványt leszek bátor megtenni. Indítványom így szól (olvassa) : »A 20. §. mostani szövege helyébe a következő szöveget indítványo­zom : Az alkalmazottaknak a jelen törvény szerint járó magasabb fizetés 1907. évi május 1-étől, a magasabb lakásj}énz pedig azokon az állomás­helyeken, a hol a lakbérnegyed május 1-ével nem esik össze, az említett napot követő lakbérnegyed első najDJától utalványozandó.* Méltóztassanak most már megengedni, hogy egy-két szóval én is megerősítsem mindazt, a mit gr. Batthyány Tivadar t. képviselőtársam mon­dott, mert tény az, hogy a vasutas társadalom­ban több mint egy esztendő óta a régi rendszer emberei, a kik különben a vezető állásokat töltik be, a magyar állam vas utak igazgatóságánál rend­szeres bujtogatást folytatnak a nemzeti kormány ellen. Ök fokozták fel az igényeket. Azok tehát, a kik híven kitartottak mellettünk, megérdemlik, hogy ez a rendezés május 1-én léptettessék életbe, a mit a kereskedelemügyi kormányzat, mint leg­későbbi terminust meg is igért. Kérem tehát a t. házat, szíveskedjék módosításomat elfogadni. Elnök: A kereskedelemügyi miniszter ur kivan szólni. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Sajnálom, hogy kénytelen vagyok kinyilatkoz­tatni, hogy sem gr. Batthyány Tivadar, sem Sümegi Vilmos t. barátaim határozati javaslatát el nem fogadhatom. Nem fogadhatom el pedig azért, mert bármennyire szívesen adok, ha adha­tok, kötelességem azonban az ország anyagi hely­zetét is tekintetbe venni. (Helyeslés.) Az adózó polgárok fizetését senki sem emeli; (Ugy van!) életviszonyaink mindig nehezebbek és nehezebbek lesznek, (ügy van!) A vasutasok fizetése az utóbbi három év alatt 20 millió koro­nával növekedett, de minden növekedésnek meg­van a határa. (Helyeslés.) Minthogy pedig nem tudom, meddig tart ez az obstrukczió, (Halljuk !) a mely most a házban horvát részről folyik és a melyet eléggé fájlalni nem lehet, (Helyeslés) de a melynek az a haszna van, hogy megismertük a t. horvát képviselő urak valódi érzelmeit, (Igaz ! Ugy van! Taps.) azokat az érzelmeket, a me­lyekben én nagyon csalódtam, szükségesnek tar­tom kinyilatkoztatni, nehogy az eléggé el nem Ítélhető obstrukczió, (ügy van! Taps.) a mely elitélendő az állam szempontjából és a jó ízlés szempontjából is, (Igaz ! Ugy van!) megkárosítsa a vasúti alkalmazottakat, bármeddig is tartson ez az obstrukczió, a vasúti alkalmazottak fizetése a törvényben kijelölt időtől, vagyis Julius 1-étől fogva fog nekik kijárni. (Elénk helyeslés.) Hammersberg László jegyző: Lorkovics Iván! 31*

Next

/
Oldalképek
Tartalom