Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-186

238 186. országos ülés 1907 június 27-én, csütörtökön. intézkedéseivel nincsen felemelve, az eddigi fizetéseik 20%-kal felemeltetnek.* (Zaj.) Szterényi József ! Molnár Jenő I Előbb megakadályozzák, most meg fel akarják emelni. Most játszák a jót! (Zaj.) Lorkovics Iván : Mi placsamo ! (Zaj.) Elnök: Molnár Jenő képviselő urat kérem, hogy csendben legyen. (Zaj balfelől.) Szterényi József államtitkár: T. ház ! Az a játék, a melyet... (Zaj halról.) Elnök : Bocsánatot kérek, az nem áll, a mit itt egy képviselő ur mond, hogy, a ki nem tud magyarul, az hallgasson. Ez a megjegyzés, ugy látszik, az elnöknek szól. Engedelmet kérek, horvátul joguk van a horvát képviselő uraknak beszélni, de nekem kötelességem ügyelni, hogy a házszabályok megtartassanak, mert közbeszólásokkal a szónokot megzavarni nem szabad. Én e kötelességemet teljesítem, és ebben támogatást várok és kérek a képviselő uraktól. (Elénk helyeslés.) Szterényi József államtitkár: T. képviselőház ! Az a játék, a melyet a közvetlenül előttem szólott horvátországi képviselő ur (Igaz I Ugy van! Játék !) előbbi felszólalásával és benyújtott inditványával ezen törvényjavaslat tárgyalásánál űz, jellemzi a horvátországi képviselő urak egész magatartását. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Megakadályozzák obstrukczióval azt, hogy a fizetésrendezésről szóló törvényjavaslat törvényerőre emelkedjék kellő időre és ennek ódiumát a maguk vállairól egyszerűen el akarják hárítani azzal, hogy nagylelkűséggel most azokról az alkalmazottakról is kívánnak gondoskodni, a kikről ez a törvényjavaslat nem is rendelkezik. (Ugy van ! balfelől.) Nagyon természetes, hogy a kereskedelemügyi miniszter ur ennek fel nem ül és ezt a javaslatot nem fogadja el. (Helyeslés balfelől.) Maniu Gyula : Ez nem indok. (Zaj.) Szterényi József államtitkár: Nem indok % Bocsánatot kérek, arról az oldalról nem fogadunk el tanácsokat. (Élénk helyeslés.) Különben részletes indokolással is szolgálhatok. Már most gr. Batthyány Tivadar t. barátom előbbi felszólalásában felvilágosítás adására provokált a művezetői kar szempontjából, nevezetesen abban a vonatkozásban, hogy egyrészt a felsőbb ipariskolákat végzett művezetők helyzete miként alakul a várakozási idő szempontjából, másrészt, hogy a szakiskolákat végzett fiatalság műhelygyakornokokká való kinevezésének kérdése minő megoldást nyer. A mi a felsőbb ipariskolákat végzett művezetőket illeti, méltóztatnak tudni, hogy a kereskedelemügyi miniszter ur a javaslatba oly rendelkezést vett fel, a mely szerint ezek hivatalnokokká minősíttetnek. Még pedig nemcsak a műhelyekben alkalmazottak, hanem a pénzügyi bizottság tárgyalásaiból kifolyólag a magyar államvasutak szolgálatában lévő összes, felsőbb ipariskolát végzettek, tekintet nélkül jelenlegi szolgálati beosztásukra, hivatalnokokká lesznek. Ezzel megszerzik azt a jogosítványt, a mely, azt hiszem, felér azzal a pillanatnyi hátránynyal. hogy ők 4400 korona fizetésig automatikusan lépnek elő és érdem szerint, rátermettség szerint, szolgálatuk teljesítése szerint előléphetnek magasabb fizetési osztályokba is ép ugy, mint az államvasutak bármely más hivatalnoka. Tény az, hogy ha jelenleg ezek a felsőbb ipariskolát végzett művezetők a várakozási idő tekintetében hátrányba fognak jutni, ez őket kétségkívül pillanatnyilag kedvezőtlenül érinti. Mert ha valaki most altiszti minőségében tényleg 1600 korona fizetéssel bír, jövőben a fizetésrendezés következtében nem lép elő 1800 koronára, hanem csak 1600 koronával soroztatik be a hivatalnoki státusba, de már a részére megállapított két évi várakozási idő eltelte után előlép 1800, 2000 korona fizetésbe és igy tovább. Ennélfogva azt hiszem, hogy a felsőbb ipariskolát végzett művezetők a legnagyobb előnyben részesülnek, a melyet ez a javaslat egyáltalában bárkinek juttat az államvasút szolgálatában, és soha nekik nagyobb és más vágyuk nem is volt, mint az, hogy hivatalnokokká minősíttessenek. (Ugy van!) Azonban evés közben jön meg az étvágy; most már látván, hogy elérték czélj ukat, másra is törekednek ezek a nagyobbára fiatal emberek. Mert itt téved t. barátom, ha azt hiszi, hogy idősebb emberek vannak közöttük. Negyven éves koron tul lévő alig lesz közöttük egyáltalában. Ezek tehát elérhetik azokat a magasabb fizetési osztályokat is, a melyek a törvényekben provideálva vannak. A mi a szakiskolákat végzetteket illeti, ezek memorandummal fordultak a t. képviselőtársainkhoz, a melyben kértek maguk részére is bizonyos jogokat ebben a törvényjavaslatban. De ezzel a kérdéssel csinján kell bánnunk a munkásság miatt, a mely munkásság érzékenyen érintetnék azáltal, ha a művezetők tekintetében, a Iák a B) táblázatba soroztattak, különbség tétetnék a rendes inasból lett munkás, a munkásból a Máv. szolgálatába jutott művezető és a szakiskolát végzett művezetők között. Az ipari szakiskolába való felvétel feltétele két középiskolai osztály végzése. Magában a szakiskolában négy évet tölt az illető és igy átlag 16 éves korában végez egy ipari szakiskolát végzett fiatal ember. Ebben a korban lesz ipari munkás, ez a kvalifikácziója is és szakiskoláink szervezetének egy kardinális része az, hogy ezeknek más kvahfikácziójuk nem is lehet, mint az, hogy iparossegédek és munkások. Már most ezekre nézve az a rendelkezés áll fenn, hogy a szakiskolákat végzett fiatal emberek az államvasutak műhelyi szolgálatába elsősorban felveendők ; felveendők azonban mint munkások. Természetszerűleg igy ép oly sorba jutnak, mint az államvasutak egyéb munkásai, a kik nem az iskolában, az állam költségén, hanem a magánéletben szerezték meg gyakorlatukat és képesítésüket és igy egyes egyedül szorgalmuktól függ, hogy műhelyi gyakornokokká lehessenek ép úgymint más munkások. Igy előttük a haladás el