Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.
Ülésnapok - 1906-186
236 186. országos ülés 1907 június 27-én, csütörtökön. Hogy egy példával illusztráljam : ha egy művezető ma 1600 koronás fizetést élvez és már három várakozási éve van, akkor az öt év elteltével ugyanazon fizetés élvezetében marad és nem jut az 1800 koronás fizetéshez, vagyis elveszti egész várakozási idejét. Megengedem, hogy igen nagy előny az, hogy a felső ipariskolát végzettek most a hivatalnoki kategóriába kerülnek ; igen nagy előny ez, különösen a később kinevezendőkre nézve, de méltóztassék tekintetbe venni, hogy azok, a kik rangban már, mondhatni, magasan állanak, több évi várakozási időt veszítenek, a nélkül, hogy reményük lehetne arra, hogy a hivatalnoki státusba való besoroztatás előnyét élvezhessék, mert a kort már meghaladták. Ismétlem, ezt az intézkedést az idősebbekre nézve nem tartom egészen méltányosnak. Azonban, ha mégsem teszek indítványt vagy nem nyújtok be módosítást, ennek az az oka, hogy aggódom, hogy a kereskedelemügyi kormányzat ellene foglal állást és én nem szeretném, ha ilyen kérdésben egy indítványom leszavaztatnék, — nem egyéni okokból, hanem más pszichológiai momentumokból. A második kérdés, a melyet felvetek, az, hogy a szakiskolát végzett művezetők részéről felmerült azon, szerintem sok tekintetben jogos kérelem, hogy ők, a kik alsóbbfoku ipari szakiskolát végeztek, ha az államvasutak műhelyeibe felvétetnek, ne mint munkások, hanem mint művezető-gyakornokok vétessenek fel; vagy legalább is annyit kérnek, hogyha egy, másfél vagy két évig, szóval a megállapított ideig mint munkások jól teljesítették kötelességüket, művezető-gyakornokokká átminősíttethessenek, mert különben megeshetik, hogy egy szakiskolát végzett, tehát többet tanult ember, valami kis főnöki difíerenczia miatt vagy más okból egyáltalán be nem juthat a művezetői karba. Ezen kérdéseket voltam bátor felemlíteni, indítványom pedig röviden a következő (olvassa) : A második pontban »a mozdonyfelvigyázók után mindenütt beszúrandó : »és főművezetők«. Elnök: Ki következik szólásra % Hammersberg László jegyző: Lorkovics Iván! Lorkovic Iván : Visoki sabore, zakonska osnova, o kojoj je sada rasjjrava, iniacle jednu veliku manu, koja tisti zakonodavstvo ugarsko, a to je, da se kod uredjenja piaca drzavnih cinovnika uvijek vodi racuna o cinovnicima najvecirna u prvom redu, koji i po dosadanjem stanju iniadu znatne place, a tek neznatno ili malo vodi se racuna o legijama cinovnika, koji redovno obavljaju drzavi najteze i najkrupnije poslove, a nemaju ni izdaleka odgovarajuce place. I n Hrvatskoj i u Ugarskoj redovno su najbolje placeni najvisi cinovnici, docim se veliko mnostvo cinovnika, koji sacinjavaju jedan veliki dio jmcanstva zenitje, placaju tako slabo, da stupanje u nizu drzavnu sluzbu znaci gotovo isto, sto i stupanje u zivot ob tereden svim mogucim teretima. Drzava polazi sa skroz krivoga i lozega principa, da treba dati onima, koji vec mnogo imaju, a da se niogu gubiti iz vida oni, koji nista ili vrlo malo imaju. Ovo je jedan tako antisocijalan i antikulturan princip, da bi vec skrajne vrijeme bilo, da se s ovakovim principom u drzaraoj zajednici Hrvatsko Ugarskoj prestane, i da se uprava drzavna postavi na moderno, napredno, socijalno i kulturno stanoviste, a ne na takovo, kője se do sada upotrebljavalo pri unedjivanju cinovnicki piaca. Visoki sabore! Po sistemu, koji danas vlada kod uredjivanja piaca drzavnih sluzbenika, postoji kasta, kategorija privilegovanih, i kasta izrabljivanih, i u samoj drzavnoj sluzbi, u organizmu drzave, podráava se jedan sistem, koji dovodi do socijalnoga sukoba izmedju organa jedne te iste drzave. Dok ovakov sistem postoji, visoki sabore, dok imade jedna velika vecina drzavnih namjestenika osjecaj i to opravdan osjecaj, da mora vrlo mnogo raditi, ako hoce da uzdrzi svoj zivot, a da za to nije ni iz daleka primjereno nagradjena t. j. razmjerno prama onima, koji su u visjim sluzbama, a do kojih su dosli, kako se to cesto dogadja, bez ikakvih osobnih zasluga, — dotle iz medju onoga velikog mnostva nizih cinovnika i manjega broja visokih cinovnika ne moze vladati onaj nutarnji sklad, ono medjusobno povjerenje, kője je nuzno za uspjesno vodjenje sluzbe. Visoki sabore! Po dosadanjem uredjenju piaca cinovnika, kako sam vec rekao, postoje dvije kaste, kasta priviligovanih i kasta izrabljivanih. Ja mislim, visoki sabore, da drzava nije zvana, da izazivlje svojim uredbama socijalne sukobe, nego je zadaca drzavne uprave ta, da socijalne sukobe i socijalne nejednakosti izgladjuje, koliko stoji u njozinoj vlasti. Moram i to reci, da ova osnova o uredjenju piaca namjestenika podpuno usvaja antisocijalni sistem, ova zakonska osnova povisuje place na/jvisim organima zeljeznicke uprave za 50°/o, drugim visima za 20 ili 15%, drzi se dakle onoga sistema, da treba davati jos vise onima, koji su do sada imali mnogo. Nu ima kod zeljeznice vélik broj cinovnika i namjestenika, koji obavljaju vrlo vazne, a ja bi rekao i najtezje funkcije, kője nosi sobom zeljeznicka sluzba, ima tako vili kategorija namjestenika, kojima se nepovisuju niti za jedan filir njihove place. Gospodo, ovakovo uredjenje, ovakova nepravda mora da duboko vriedja svakoga cpvjeka, koji je prozet modernim shvacanjem, koji je prozet demokratskim nazorima, na kojima se osniva drzavno uredjenje svih modernih naroda, a kojima se niti kraíjevina Ugarska neöe moci
