Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-185

219 fogadják el, hogy mi is, önök is válaszszunk egyegy bizottságot, 5 tagból, a melyek össze fognak ülni egy asztalnál, le fognak tárgyalni minden egyes szakaszt és minden egyes kérdést és ha megegyezünk, akkor a javaslatot az országgyűlés elé hozzuk, letárgyaljuk és elfogadjuk. Csak igy lehet megoldani ezt a konfliktust. En meg vagyok győződve, hogy a kormány is hajlandó elébe jönni önöknek és nekünk is, hogy ezen kellemetlen helyzetből kikerüljön. Ezzel befejezem beszédemet. (Élénk helyeslés a jobbközépen.) Elnök: Zárszó joga illeti meg Pinterovics Antal képviselő urat. Pinterovics Antal: T. ház ! Én ép ugy, mint társaim, az általános vita alkalmával, beszédem végén, indítványt terjesztettem be, a melynek az a czélja, hogy azon szomorú összeütközés, a mely ezen törvényjavaslattal a közös kormány részéről idéztetett elő, hogy ezen összeütközés a két testvérnemzet között, kiegyenlittessék. Az én indítványom ugy hangzik, hogy ezen közös törvényjavaslat visszavonassék, hogy azt a közös kormány az 1868. évi alaj)törvényünk intézkedésével összhangzásba hozza, ezután pedig újból ezen t. ház asztalára terjeszsze. Azon szándékkal terjesztettem elő ezen indítványt, hogy vele a jó ügynek szolgáljak, hogy szolgáljak annak, a mit mi reméltünk, a mikor a fiumei rezolucziót létesítettük, a mikor azt akartuk, hogy a horvát nemzet és Magyarország között állandó testvéries egyetértést létesítsünk. Mindezen felhívások a mi részünkről, mindezen szép szavak, jogosak a horvát nemzet története, törvénye és a kérlelhetetlen logika folytán, mindezek pusztába elhangzó szavak voltak. És nemcsak a padok lettek üresek azon az oldalon, hanem az önök szivei is, mert egyetlenegy képviselő az önök részéről sem találta méltónak egyetlenegy szóval is, ezen óriási és jogos argumentácziókra reflektálni. T. ház ! Ezen összeütközés kell, hogy ugy az egyik, mint a másik nemzetet szomorúsággal töltse el, azokat nem, a kik az önök részéről sovinisztikus szempontból ezt a kérdést kezelik, hanem azon józan hazafiakat, a kik nekünk igazat adnak. T. ház ! Látjuk, hogy nem a törvény és a jog álláspontjára helyezkedtek, hanem a hatalom és az erőszak álláspontjára. T. ház! Mi elviselhetjük az erőszakot, mi kénytelenek vagyunk az erőszakot elviselni, ha gyengék vagyunk, de inkább erőszakot elviselni, mintsem a legszentebb jogunkról, »saját anyanyelvünkről* lemondani. T. ház ! Nagyon jól emelték ki egyes, előző szónokaink a jogi momentumokat is, a melyek a mellett szólnak, hogy nem lehet kétség az iránt, hogy a vasutak tekintetében is Horvát-Szlavonország területén csak az 1868. évi egyezménynek 57. §-ában foglalt intézkedések érvényesek. Ezen egyezmény imperative irja elő, hogy a horvát- és sziavon királyságok területén horvát a hivatalos nyelv. Az önök részéről az hozatik fel, hogy ez a ' vasutakra nem vonatkozik, önök arra az álláspontra helyezkednek, hogy ezen kérdést majori zálással elintézni lehet. Figyelmeztetem önöket, hogy az 1868. évi egyezménynek 31. §-a előirja, hogy milyen keretben határozhat a közös országgyűlés majorizálással. Ezen szakaszt bátorkodom ezen t. házban, tekintettel arra, hogy még felolvasva nem lett, felolvasni (olvassa) : »Azon tárgyakra nézve, melyek a magyar korona országai és ö felsége többi országai között közösek, vagy közös egyetértésükkel intézendők, valamint azon ügyekre nézve, melyek a fenti szakaszokban a magyar korona összes országaira nézve közöseknek jelöltettek ki, a törvényhozási jog a magyar korona összes országainak évenként Pestre egybehivandó közös országgyűlését illeti meg.« Ezen 31. §. csak ugy értelmezendő, hogy a közös kormány azon törvényjavaslatai, a melyek az alaptörvény keretében mozognak, hogy ezen közös javaslatok és az azokról folyó tárgyalások tartozhatnak ezen közös országgyűlés fóruma elé. Vannak azonban kérdések, uraim, a melyek a 31. §. keretében, ezen közös országgyűlésen nem tárgyalhatók, ezek olyan kérdések, a melyekkel ezen törvénynek csak egyetlenegy intézkedése is megváltoztatható volna, ezen kérdések már nem tartoznak az egyezmény 31. §-a alá, ezen kérdések tekintetében a közös országgyűlés már nem illetékes és nem áll jogában majorizálással egy oly jogot, a mely nekünk szerződéssel megőriztetett, megszüntetni. Mert, t. ház, ha az önök álláspontja megállaná helyét, hogy t. i. az összes kérdésekben majorizálhatnak bennünket, akkor pl. holnap olyan javaslatot is hozhatnának, a mely arra irányulna, hogy mi itten horvátul ne beszélhessünk. Ezen javaslat, ezen indítvány, szótöbbséggel elfogadtatván az önök részéről, nekünk egyszerűen hallgatni kellene. Holnapután pedig újból egy inditványnyal hozakodhatnának elő, a melylyel a horvát kormány Zágrábban megszüntettetik. A többséggel rendelkezvén, kormányunkat beszüntethetnék, azt eltörölhetnék. Ily módon az alaptörvényünkben biztosított egyik jogot a másik után elvehetnék tőlünk. Az önök eljárása nyilt erőszak ! Én, t. ház, újból önökhöz fordulok, szívleljék meg Zagorae t. társam most elhangzott szavait, a melyeket önökhöz intézett, gondolják meg jól, hogy Horvárotszág barátsága önöknek mennyit ér. Ha ezen álláspontra fognak helyezkedni, hogy Horvátország és Magyarország között minden kérdést egyszerű maj orizálással fognak elintézni, akkoi eltörölik az egész egyezményi törvényt, a mely azután egy fabatkát sem érne. Szónokaik kijelentéseiből kivehető, ugy látszik, hogy mindig nem fogták fel az alaptörvénynek jogi oldalát. Önök mintha még mindig nem fognák fel, hogy az nem olyan törvény, a melyet a magyar nemzet hozott és nekünk adott, hanem olyan törvény, a mely egész egyenjogú módon, a horvátok és a ' magyarok között létesíttetett, a mely az egyik 28*