Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-185

220 és a másik nemzet között egyenjogú szerződéssel megköttetett. Ezt bizonyítja az a tény, hogy ezen törvényjavaslatot külön a magyar autonóm országgyűlés fogadta el, külön az autonóm horvát országgyűlés. Az egyenjogúság elve itt olyan világos, mint a nap. Az egyenjogúság elvét önöknek nem szabad megsérteniök, mert különben harczot üzentek meg nekünk. Figyelmeztetem önöket, hogy ezen törvényjavaslat egyetlenegy szankczióval sines szentesítve. Ez is bizonyítéka annak, hogy az nem talán olyan törvény, a melyet önök nekünk adtak, hanem az egy szerződés, a melyet mi önökkel egyenjoguan megkötöttünk, de mindegyikünk, törvényhozótestületünk által törvénybe foglaltunk. Horvátország részére november 8-án lett szentesítve, Magyarország részére kilenez nappal később, az 1868 november 17-én. Ép ugy azon törvényjavaslatok is, a melyeket Magyarország az osztrák-magyar kiegyezés után létesített, de a horvát-magyar kiegyezés előtt, ha közös egyetértés folytán, tekintettel arra, hogy közös természetű ügyekre vonatkoznak, Horvátország részére is kitérj esztendők voltak ezen törvényjavaslatok is a horvát-magyar kiegyezés után, külön szentesittettek Horvátország részére és horvát eredetiben külön kiadattak. Ezen törvényjavaslatok Magyarország részére már egy évvel előbb szentesítve lettek, mindannak daczára, hogy ezen törvényjavaslatok Magyarország részére szentesittettek,Horvátország részére érvényesek nem voltak.Ez is egyik bizonyítéka Magyarország és Horvátország egyenjogúságára nézve, bizonyítéka annak, hogy az 1868. évi alaptörvény kétoldalú szerződés, t. i. a horvát nemzet és a magyar nemzet közötti szerződés. Ezen jogi álláspont a gyakorlatban nem lett megsértve, hanem önök mostan arra az álláspontra helyezkednek, hogy ezen kétoldalú szerződést, a melyet két egyenjogú királyság egymással kötött, megbonthassák. T. ház ! Az egyezmény 56., 57., 58. és 60. §-aiban foglalt nyelvi határozmányból magából van bebizonyítva a paritás annak a kapcsán, hogy az országgyűlés közös horvát-magyar országgyűlésnek neveztetik, s mindezek az indokok elegendők arra, hogy bebizonyítsák, hogy a nyelv kérdésében nem szabad az erősebbnek az álláspontjára helyezkedni és ezt a kérdést mint hatalmi kérdést megoldani, hanem mint a jog, törvény és igazságosság kérdését. De, t. ház, vegyük, hogy mi egyáltalában semmi törvényszakaszra sem hivatkozunk ; vegyük, hogy ezek a törvényszakaszok nincsenek meg az egyezményben, akkor én önöktől kérdezem, hogy mi természetesebb annál, mintha ez a nemzet azt követeli, hogy kizárólag az ő nyelve uralkodjék hazájának területén a nyilvános és a szocziális élet összes ágazataiban. Arra emlékeztették önöket előző szónokaink, hogy magukat miként éreznék, ha egy idegen nemzet tukmálná önökre a maga nyelvét. Csak gondolják meg, hogy mennyit küzdöttek a maguk nyelvéért s ismerjék be, hogy hazafiasán cselekszünk, hogy a legszentebb hazafias kötelességünket teljesítjük, mikor ebben az esetben is küzdünk nyelvünkért és fiaink kenyereért, a kiket önök az előterjesztett vasúti pragmatikával a vasúti szolgálatból kizárnak. T. ház ! Én azt hiszem, hogy már előzőleg volt elegendően megindokolva, hogy az önök álláspontja részükről legkevésbbé van igazolva sem a törvénynyel, sem a politikai rezonnal. Mindezek a felhívásaink siker nélkül maradtak, sőt mi azt láttuk, hogy épen az ellenkezőjét értük el; azt láttuk, hogy idegesek, hogy izgatottak lettek, hogy felbőszültek, hogy mindenféle erőszakos eszközökhöz nyúlnak, és még azt állítják, hogy mi követünk el önökön igazságtalanságot és nem önök rajtunk. T. ház ! Mindezeknek az okoknak kell, hogy önöket észre térítsék, míg erre idő van, mindezeknek az okoknak kell, hogy sziveikben is visszhangra találjanak,és én utoljára appellálok önökhöz és ismételve indítványomat, a mely arra megy ki, hogy a kiegyezési törvénynek egy igen érzékeny megsértése akadályoztassák meg, még egyszer szólok önökhöz, ne helyezkedjenek az erősebb álláspontjára, az erő és hatalom kérdésére, ne majorizálj anak bennünket, mert beláthatatlan következményekkel bíró összeütközésre fog kerülni a dolog. Indítványom következőleg szól (olvassa) : »Miután a vasúti pragmatikáról előterjesztett törvényjavaslattal s jelesen az 5. §. a) pontjával durva sérelem ejtetik az 1868 : XXX., illetve I. közös állami alaptörvényczikken, miután a közös országgyűlés nem illetékes, hogy a fent emiitett állami alaptörvényt egyoldalulag változtassa meg, indítványozzuk, hogy az előterjesztett törvényjavaslat a kir. közös kormánynak visszaadassék, a mely is azt újból akkor terjeszsze az országgyűlés elé, miután azt az 1868. évi XXX. kiegyezési törvénynyel összhangzásba hozta.« (Helyeslés a jobbközépen.) En a t. háznak ezt az indítványomat elfogadásra ajánlom. Ezzel befejeztem. Brlics Vatroszláv : T. ház, én nagyon rövid leszek, a mit pedig mondani fogok, az nagyon fontos dologra vonatkozik. Egy kereskedőtől és választómtól ugyanis levelet kaptam, melyben a Száva melletti bródi vámhivatal két nyugtáját küldte meg én nekem, melyek teljesen magyarul vannak nyomtatva s egy szó sincs rajtuk horvátul. Horváth József (marosujvári) ; Szégyen, gyalázat, hogy interpellálnak ilyen kérdésben. (Zaj.) Brlics Vatroszláv: Ez alkalmat szolgáltat nekem arra, hogy ezen bejelentett interpellácziómat meg is indokoljam. Itt a kiegyezési törvénynek megint egy flagráns megsértéséről van szó. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a 8. és 9. §-ban, a hol a közösügyek vannak felsorolva, a vámhivatalok is vannak említve, és hogy a pénzügyminiszter ugy Horvátországban, mint Magyarországon közös miniszter. Az 57. §. szerint pedig a közös kormány közegeire nézve a dalmát, horvát és sziavon királyságok határain belül szintén