Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.
Ülésnapok - 1906-185
216 nyok, melyek horvát nyelven terjesztettek elő, továbbá, vájjon mindnyáj oknak van-e joguk a tárgyaláson részt venni, a kik indítványt tettek ; erre az esetre, t. ház, mi két inditványt terjesztettünk elő, s az egyikről és másikról névszerinti szavazást kérünk, s azután indítványoztuk, hogy a tárgyalás holnapra halasztassék. Popovics Dusán: A házszabályok 215. §. c) betűje alapján kérek szót. Több hang : Novoszel Mátyás ! Nem Novoszel! ( Za iPopovics Dusán : Kijelentem, hogy névszerinti szavazásra és a holnapra való elhalasztásra két inditványt terjesztettünk elő és ez arra az esetre is szól, ha azt tartanák, hogy két szövegezésnek kell lennie. Zagorac István : T. ház ! Én indítványt terjesztettem elő, hogy ezen törvényjavaslat, a melyről most tárgyalunk, vétessék le a napirendről és a parlament kebeléből egy bizottság küldessék ki, még pedig öt tag a mi részünkről, öt tag a túloldalról, a kik össze fognak jönni és a kik ezt az ügyet együttesen meg fogják tárgyalni, hogy megtalálják a módot, a melyen ezt a kérdést nyugodtan és józanul meglehetne oldani, hogy kölcsönösen megegyezzünk. T. ház! Az én indítványomnak az volt a czélja .... (Zaj.) Elnök : (csenget) : Csendet kérek ! Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Zagorac István : .... hogy ezen tárgyalás könnyebben és nyugodtabban történhessék meg. Én tudom, hogy a kormány részéről nem jöhet ebben a kérdésben a kezdeményezés, mert a kormány már messze ment. Hogy akarva-e vagy nem akarva, azt én most nem vizsgálom, de kétségtelen az a tény, hogy oly messzire ment a kormány, hogy az ő részéről nem történhetik kezdeményezés ezen nézeteltérés kiegyenlítésére, és még kevésbbé teheti a kormány maga azt, hogy ezt a javaslatot levegye a napirendről. Ennek folytán nekem nem az volt a törekvésem, hogy a kormány kapituláljon, hogy levegye a napirendről ezt a javaslatot, hanem azt tartottam, hogy a kormány szalválva lenne, ha az országgyűlés tisztes kivezető utat találna egyik és másik részről. Ez pedig abban állana, hogy egy parlamenti bizottság választassék, a melyik tárgyalás alá venné azokat a szakaszokat, a melyek bennünk nyugtalanságot okoztak, illetve a melyek előidézték azt, hogy ezzel a javaslattal ilyen jelenetekhez jutottunk. Én azt hiszem, ez az egyetlen igazságos, megengedett és lehető megoldás, és tisztán az önök jóakaratától, az önök előzékenységétől függ, hogy mi lesz az eredménye. Ha nem fogadják el ezt az inditványt, a melyet én tettem, akkor mellőzték azt az alkalmat, hogy mi egymással megegyezzünk és hogy tisztesen és méltóan kerüljünk ki ebből a tárgyalásból. Én azt hiszem, hogy a kormánynak nem Volna semmi baja azzal, ha saját akaratából elfogadná azt, hogy ilyen parlamenti bizottság kiküldessék. Azt mondhatná, hogy ezzel nem hozza kapcsolatba a bizalom és a bizalmatlanság kérdését. Én ezért azt kérem, fogadják el az én indítványomat, hogy egy bizottság küldessék ki és hogy ez a bizottság vegye tárgyalás alá mindazokat a szakaszokat, a melyek reánk vonatkoznak . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Zagorac István : . . hogy tárgyalás alá vétessenek, esetleg módosíttassanak az összes paragrafusok, a melyek érintik a mi autonómiánkat, különösen pedig törvénykezési autonómiánkat, a hol teljesen függetlenek vagyunk, és a hol jogunk van a tekintetben rendelkezni, miképen büntettessenek és értelmeztessenek egyes bűncselekmények. Van ebben a pragmatikában sok kérdés és szakasz, a melyekre mi panaszkodtunk, és a melyeket ezen parlamenti bizottság elé kell vinni, hogy ott róluk tárgyaljanak és határozzanak. Ha igy kölcsönösen egyetértésre jutnánk és ha a kormány ráállana erre, a mint hiszem, hogy rá is állhatna, hogy igy ezen konfliktus kiegyenlittessék, akkor megszűnnék az, a mi bennünket eddig elválasztott, akkor ezen a módon elibe jöttünk egymásnak, hogy pedig erre szükség van, azt felesleges bővebben fejtegetni. Én azt hiszem, önök is meg vannak győződve, hogy meg kellene találni a módot, hogy ezen viszály köztünk kölcsönösen kiegyenlittessék. Én azt hiszem, hogy ezen magas országgyűlés és annak tagjai fel tudják fogni nagyságát, mélységét és nagy kihatását annak a konfliktusnak, a melyikben vagyunk a vasúti pragmatikáról szóló javaslat folytán, mely már több mint három hete tárgyaltatik. Én azt hiszem, hogy önöknek nem lehet közönbös az, vájjon egyetértésre fogunk jutni vagy sem és én azt hiszem, nagy súlyt kell helyezni arra, hogyan fogunk mi ebből az országgyűlésből ismét kikerülni. Ki fogunk-e kerülni belőle lelkünkben bizonyos izgatottsággal, vagy pedig haza fogunk- e kerülni megelégedve és hogyha összekerülünk, a mi választóinkkal, vájjon azt fogjuk-e nekik mondani : barátaink, ne számítsatok többé a magyarok részéről igazságszeretetre, ne számítsatok többé törvénytiszteletre, mert mi ott beszéltünk, appelláltunk az ő szivükre, appelláltunk az ő értelmükre, appelláltunk az ő igazságszeretetükre, szabadelvüségükre és minden érzelemre, mely az embert emberré teszi és mely az embert felemeli annyira, hogy akarja is és kénytelen is tisztelni a törvényt, mert midőn az ember kifejezést ad annak a meggyőződésének, hogy tisztelni akarja a jogot és a törvény , ez annyit jelent, mint fölemelkedni arra a magaslatra, a melyen mint ember helyet kell, hogy foglaljon. Azt tartom tehát, hogy nem lehet mindegy ennek az országgyűlésnek, vájjon ugy fogunk-e majd hazakerülni, mint azt mondottam s azt fogjuk-e mondani a mi választóinknak, hogy nem
