Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-185

207 Jelacsics bán alatt puskát hordtam, különösen én, a ki 40 éven át az országgyűléseken mindig, Magyarországgal való minden közösség ellen beszéltem és beszélek; én, a ki minden lehető eszközökkel iparkodtam bebizonyítani, hogy Horvátországnak teljes függetlenségre van joga. És mégis, a fiumei rezoluczióval elfogadtam én és társaim az egyezményt, elfogadtuk azt mint alaptörvényt, de azon feltétel alatt, hogy önök is annak minden részletét tiszteljék. A mennyiben azt aiem teszik, akkor mi egyszerűen, ugy a fiumei rezolucziót, mint az egyezményt széttépjük és az alapnegácziók álláspontjára fogunk helyezkedni. (Közbekiáltások balról: Elég less már!). Elnök (csenget): Csendet kérek! (Sálijuk! a jobbközépen.) Somogyi Aladár: Tessék csak hallgatni! Barcsics Erazmus: Mielőtt befejezném, még azt az egyet. Nincs nagyobb irónia egy nemzetre nézve, nincs csúnyább, nincs megvetenclőbb dolog, mint az, ha az a nemzet szerződéseit, a melyeket más nemzettel kötött, megszegi, a midőn az a nemzet ezen szerződések legfontosabb pontjait nem tiszteli, a melyek már okul szolgáltak, hogy ez a szerződés az egyik ós a másik nemzet között egyáltalában megköttetett. Azért én, a horvát nemzet nevében, ezen törvényjavaslat ellen, illetőleg, ha törvény lesz belőle, ünnepélyesen tiltakozom! Az hazug törvény, a melynek a horvát királyságban sohasem lesz jogereje és csak erőszakkal lesz keresztülvihető, de ezen erőszak meg fogja magát bőszülni azokon, a kik azt elkövették. (Élénk helyeslés és taps a jobbközépen.) Popovics Dusán: Igen tisztelt elnök ur! (Félkiáltások a baloldalon: Magyarul!) Ugron Gábor: A hogy neki tetszik! Popovics Dusán : Kérek szót a házszabályok 215. §-ának c) pontjára való hivatkozással, hogy a 226. §-áról beszélhessek, a mely a kérdés feltevése tárgyában megengedi a vitát abban a tekintetben, hogy a t. elnök ur miképen tegye fel a kérdést. a t. házhoz, és kérek szót a házszabályok 213. §-ára való hivatkozással, mert ez ugy hiszem, a t. elnök ur által feltett kérdésnek megfelel. Elnök: A kérdés feltételéről most még nincsen szó. Ahhoz a képviselő ur még nem szólhat hozzá. Popovics Dusán: Az a kérdés tétetett fel, vájjon azt a 13 indítványt fogja-e a t. ház csoportokra felosztva tárgyalni — az első, a második, a harmadik csoportra stb. — és miképen fognak e felett szavazni. A szavazás előtt azt hiszem, hogy jogom van felszólalni és pedig a házszabályok értelmében. Elnök: Bocsánatot kérek, nem arról van szó, hogy a kérdés mint lesz felteendő, hanem arról, hogy kit illet meg a zárszó. Ez az egyedüli kérdés, a mihez a képviselő ur most hozzászólhat. A kérdés feltevéséhez később lesz joga hozzászólni. Popovics Dusán: T. ház! Megint egy félreértésről van itt szó. Kérem, vessünk annak véget, nehogy megint kellemetlen következései legyenek. Én nem szándékozom az indítványról beszélni, a melyet előterjesztettem, hanem arról a kérdésről, hogy van-e joga mindegyik indítványozónak a saját indítványához szólni, vagy nincs joga. Hogy kell-e az indítványozókat külön csojjortokba osztani, vagy sem? Kérek egy kis türelmet, én tudom, hogy az igen t. elnök ur mit kérdezett és szorosan fogom magamat a tárgyhoz tartani. Az igen t. elnök ur azt méltóztatott mondani, hogy itt több indítvány van. Itt vannak mindenekelőtt Brlics és gr. Batthyánynak az indítványai, a melyek azért nem vehetők tárgyalás alá, mert csak egy aláírással vannak ellátva, tehát nem annyival, a mennyi a házszabályok értelmében szükséges. Ez világos, ez ellen senkinek közülünk nincsen kifogása s ezt mindannyian helyeseltük is azzal, hogy »ugy van«. Brlics indítványa nem bír azokkal a szükséges kellékekkel, melyekkel birnia kellene, hogy tárgyalás alá vehető legyen. A második kérdés, a melyet a t. elnökség felemlíteni méltóztatott, az, hogy Brlics és Budiszavljevics indítványainak még egy tulajdonságuk van, a mi miatt tárgyalás alá nem vehetők, s ez az, hogy horvát nyelven vannak megszerkesztve. Ebben a tekintetben bátorkodom megjegyezni, hogy volt már egy vitánk ebben az irányban, melyet akkor Wekerle miniszterelnök ur fejezett be azzal a kijelentéssel, hogy ez a fontos kérdés vonatkozik az 1868. évi XXX. t.-czikkre és hogy ezért nem tárgyalható a házszabályok kérdésének keretén belül. Hivatkozom tehát a miniszterelnök ur ezen szavaira, a melyeket az egész t. ház egyhangúlag tudomásul vett. Ezzel, t. ház, azt hiszem, hogy nincs eldöntve az a kérdés, vájjon jogunk van-e az indítványainkat horvát nyelven előterjeszteni, vagy pedig nincs jogunk. Ez a vita egyszer már befejezést nyert, mint mondám, a miniszterelnök ur szavaival. S hogy értelmeztetnek a házszabályok a mi részünkről ebben a tekintetben? Mi azt mondjuk: miután nekünk az egyezmény azt a jogot biztosítja, hogy a közös országgyűlésen a horvát nyelvet használhatjuk, — ha mindjárt azzal a szóval, hogy: »is«, a mint ezt tegnap Ugron ur megírta, — akkor ez azt jelenti, hogy jogunk van horvátul beszélni is, ineg irni is. Máskülönben az állana, hogy: »szólni«. nem pedig »használni«, nem »szluzsiti sze«, hanem: »beszélni«! Ez, t. ház, a mi álláspontunk. A függetlenségi párt egyik t. képviselője hangsúlyozta annak idején itt a t. házban, hogy a házszabályok értelmében itt kizárólag a magyar