Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-185

A képviselőház 1907. évi június hó 26-iki ülésén horvát nyelven mondott beszédek fordítása. Barcsics Erazmus: T. ház! Én nagyon rövid leszek, s nem fogok visszaélni a t. ház türelmével. Ha én mint 78 éves kötelességemnek tartottam, hogy ezen vitában felszólaljak, ennek oka az, hogy ezen törvényjavaslat iránti kérdést a magyar nemzet és a horvát vagy szerb nemzet jövőjére nézve beláthatatlan kihatásúnak tartom. Kötelességemnek tartottam lelkiismeretemnél, nemzetem iránti kötelezettségemnél és annál a szeretetnél fogva is, melylyel a vitéz magyar nemzet irányában viseltetem. Felszólalásomat azért is tartottam mellőzhetetlenül szükségesnek, hogy egyrészt a horvát és szerb és másrészt a magyar nemzet közötti jó viszonyok zavartalanul fentartassanak. Azért felkeltem, hogy a t. ház asztalán fekvő törvényjavaslatról én is adjak kifejezést szerény véleményemnek. Ilyen pillanatban hallgatni megbocsáthatatlan volna én rám nézve. Igaz ugyan, hogy ehhez a kérdéshez részünkről sokan szóltak hozzá, de uraim, ez még az egyetlen mód, melylyel rendelkezünk, hogy jogunkat védhessük és — hogy ha lehetséges — megakadályozhassuk, hogy ez a törvényjavaslat, mely két nemzet részére beláthatatlan következményeket hozhat, elfogadtassák. T. ház! Én azt tartom, ha ez a törvényjavavaslat általuk el lesz fogadva és ha ez által törvénynyó válik, hogy önök akkor Magyarország nemzete és Horvátország nemzete között csak nagyobb szakadást és nagyobb gyűlöletet vetettek. Önök akkor a két nemzetet elválasztó falat emeltek, mely falat már semmi erő sem lesz képes lerontani. Egy jövendőbeli esemény sem lesz képes azt megsemmisíteni. Én tehát előbb, mintsem ezt a törvényjavaslatot elfogadják és mintsem az törvénynyé válik, esdekelve kérem a magyar minisztériumot, illetve Kossuth kereskedelemügyi minisztert, hogy ezt a törvényjavaslatot visszavonni s azt valamely bizottságnak kiadni méltóztassék, hogy az tanulmányozza át és hogy némely határozmányait, melyek most a horvát jog ellen, hazánk joga ellen irányulnak, küszöbölje ki. T. ház! TJgy ez a törvényjavaslat, mint a többi törvények, melyek ezen az országgyűlésen 1868 óta hozattak, csaknem mindnyájan a magyar imperializmus jelleget hordozzák, illetve hordozták magukon. Ennek az imperializmusnak áldozatul hozatik az állam szabadsága, joga, gazdasági érdekei is -— megmondom — maga a tekintélye, prestizse is. Ez a magyar imperializmus szerény véleményem szerint, ha Ítéletemben talán csalatkoztam is, Magyarországot úgyszólván, a tönk szélére juttatta. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Nem hallom a szónokot. Barcsics Erazmusz: A magyar imperialisták, úgyszólván, megfeledkeztek azokról a nézetekről, melyeket nagy emberük, Kossuth Lajos táplált. 0„ ebben az államban federalizmust ajánlott. O Magyarországot nagy és hatalmas állammá akarta tenni, de csak az összes nemzetek szeretetében, csak a horvát királysággal való barátságban. Ezzel a törvényjavaslattal önök az ellenkezőjét teszik, habár önök ezen nagy férfiú iránti kultuszszal minden perczben tüntetnek, de ez a kultusz mintha csak személyes természetű volna, ilyen pedig nem ér semmit sem, ha elveit, tanát egyben nem alkalmazzák, ha ezt a tant és ha ezeket az elveket olyan törvényjavaslattal, mint ez a t. ház asztalán fekvő, dezavuálják. Uraim, ez a javaslat a szó teljes értelmében reakcziós. Ez a javaslat a vasúti alkalmazottakat rabokká alacsonyítja le, csak ugy, mint a mezőgazdasági cselédségről szóló javaslat is, a hol a szolgákat az emberi méltóságból kivetkőztették, a hol a gazdának jog adatik, hogy a szolgákat sértegetheti, a hogy csak kedve tartja, sőt furcsa, hogy az a jog is adatik, hogy az embert megbotozhatja. Uraim, a huszadik században ilyen javaslatok igazán furcsák s azt gondolom, hogy nem illenek bele a jelen századba, hanem hogy a középkori inkviziczió korszakának becsületére válnának. T- ház! A vasutak állami intézményt képeznek, az egyezmény 9. §-a alapján pedig Magyarország és Horvátország között közösek. Az összes közös hivatalokban, az összes közös intézményeknél Horvátországban kizárólag a horvát nyelv használandó szolgálati és hivatalos nyelvül. Ezt az egyezménynek 56. és 57. §-a irja elő, s önök az egyezménynek világos szava ellenére ezzel a javaslattal a vasutakon, melyek közösek, a magyar nyelvet akarják behezni. Miután rossz és silány dolgot akarnak felépíteni, az érveik, melyekkel a maguk álláspontját akarják védeni, szofizmánál nem egyebek. Önök azt mondják, hogy az állami vasutak magyar magánvállalatot képeznek és hogy reá az egyezmény határozmányaí nem alkalmazhatók, hanem