Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-184

171 tátott. Meg kell jegyeznem, hogy beszédemnek az a része, a melyet magyar nyelven elmondottam, tanúságot tehetett arrról, hogy minden kimerítő tárgyalás daczára mégsem fordíttatott elég figye^ lem arra, a mi ebben a kérdésben a fődolog, hogy minden kimerítő és terjedelmes fejtegetéseim daczára ez a kérdés nem lett visszavezetve arra a íődologra, a melyre azt visszavezetni kell. Ugy gondolom, t. ház, hogy az, a mit magyar nyelven kifejtettem, feljogosiottt arra a várakozásra, hogy igen t. kéj)viselőtársaim, a magyar pártok igen t. tagjai több figyelmet fognak forditani ezen kérdés tárgyalásánál azon álláspontra, a melyet én elfoglaltam, mikor előzőleg azokat a magyar szavakat kiejtettem. Közöttünk, t. ház, szó lehet arról, vájjon az adott esetben bármily okokból, — különösen hangsúlyozom ezt, bármily okokból, — akár technikai okokból, akár nemzeti túlerő okából, vagy a mint azt önök mondják : az egységes magyar állam okából jogosult-e és szükséges-e az, hogy egy ilyen törvényjavaslattal köztünk üy nagy konfliktus idéztessék elő, vagy sem. De mindezek a kérdések akkor jöhetnek figyelembe, ha az első kérdés már el van döntve. Csak akkor lehet beszélni az opportunizmusról, akkor lehet beszélni a technikai okokról, csak akkor lehet a nemzeti hatalmat hangsúlyozni, ha már az első kérdés el van döntve, t. i. a jogfolytonosság kérdése. A mig ez eldöntve nincs, addig én helyesnek nem tartom, hogy a t. ház elé egy ily tartalmú javaslat terjesztessék és hogy kiséreltek történjenek arra nézve, hogy a t. ház elfogadjon olyasmit, a mi az én nézetem szerint a mi jogi viszonyainkkal összhangban nem áll. Ez a kérdés nagy horderővel bir, a mi már ebben a konfliktusban is nyilvánul, az újságok nyilatkozataiból is kiviláglik és mutatkozik a politikusok aggodalmában és igy tovább, a mint ez egészen természetes is. Mert, t. ház, semmi sem idézhet elő nagyobb konfliktust, nagyobb ellentállást, mint az, — s itt gondolok a t. ház azon oldalára, mely a törvényt védi — ha a jog ellen intéztetik a támadás és ennél a támadásnál eklatánsabb erőszak nem képzelhető, mint a milyen az, ha ez a támadás a jognak és a tényleges jogi állapotnak úgyszólván a szive ellen intéztetik. Ebből a szempontból Ítéltem én meg, t. ház, ezt a törvényjavaslatot mindjárt az első kezdettől fogva. Engedjék meg, hogy — miután itt a nyelvről, még pedig a magyar nyelvről, mint a vasúti szolgálat kvalifikácziónális feltételéről, mely mint ilyen, ezen törvényjavaslatba felvétetett, van szó — csak néhány szóval kimutassam : először, hogy milyen összefüggésben áll ez a javaslat az általam már hangsúlyozott magyarositási tendencziával; másodszor, hogy önöknek kimutassam azt is, hogy ezen javaslat az én nézetem szerint kisebb hibát követne el, hogy ha a magyarositási törekvésekkel nem sértene egy vitális jogunkat. Szterényi államtitkár urnak a beszédjét csupán a kivonatban olvastam, de azt hiszem, eléggé pontosan ki tudtam venni, hogy mit mondott. Vázsonyi képviselő ur demokratikus állásponton állott, jónak találta, hogy ezen t. ház előtt kifejtse azokat az elvi indokokat, a melyeknél fogva ezt a törvényjavaslatot reakczionáriusnak tartja és kiemelte azon szakaszokat, a melyek a mai kor haladásával összefüggésben nem állanak. Jelesül azon szakaszokra hivatkozott, melyek az egyesületekről beszélnek. A nélkül, hogy a hivatalnokok szabadságának a megszorításáról, a mennyiben ez az ő keresményüket illeti, most beszélnék, s a mely megszorítás még a családbelijeikre is vonatkozik, röviden csak azt akarom kifejteni, hogy milyen álláspontot foglalt el ez a törvényj avaslat a vasúti hivatalnokok egyesületeinek alapítása tekintetében, és a vasúti hivatalnokok tagságáról ezen egyesületekben. A javaslat ebben a tekintetben igen rövid kijelentést tartalmaz. Bár nagyon terjedelmesen van körülírva, de mégis abban a rövid értelemben kulminál, hogy a vasúti hivatalnokok körében egyesület nem alapitható nemcsak, hanem, hogy a vasúti hivatalnok a kereskedelemügyi miniszter engedélye nélkül általában nem is lehet valamely egyesületnek a tagja. Az egyesület, az egyesülés főjellemvonása azon kornak, a melyben élünk. Az egyesülésből uj gondolatok és uj eszmék erednek, az egyesülés a haladásnak egy eleme. Ebből a szempontból a javaslat nem mondja, hogy a kereskedelemügyi miniszter nem fogja a vasúti hivatalnokok egyesületeinek a megalapítását engedélyezni és hogy a vasúti hivatalnokoknak nem fogja engedni az egyesületbe való belépést. A javaslat ellenkezőleg, nem is tiltja az egyesületbe való belépést, de statuál egyenesen egy gondnokságot a miniszter részéről, a gondnokságot egy személy részéről. Ez világos. Vázsonyi t. képviselőtársam ebben a tekintetben arra a következtetésre jutott, hogy ez a javaslat reakczionárius,hogy nem modern, mert ezt a gondnokságot statuálja. Kern akarom mondani, hogy ezek szórói-szóra az ő szavai, de ez az ő kifogásainak az értelme. De halljuk most, hogy mit felelt erre Szterényi államtitkár ur ? Daczára annak, hogy privát utón, hogy minden érintkezés alkalmával, ebben a t. házban mindenütt és minden helyen biztosított bennünket arról, hogy ez a javaslat és a kormány még álmukban sem gondolnak a magyarosításra, mégis megfeledkezvén talán a maga szerepéről, ebben a t. házban kijelentette, hogy a törvényjavaslatnak az a reakezionárius intézménye, mely az egyesületekre vonatkozik, hogy ez a gondnokság, mely a kereskedelemügyi miniszter urat megilleti, okát találja a nemzeti érdekekben. Ez az a nagy állameszme, államérdek, a mely mindent fed és mindent megenged. Lukinics Ödön : Kissé elhirtelenkedett Szterényi ur ! Popovics Dusán : Kérdem a t. házat, hogy lehet az ő kijelentését, hogy az igen t. kormány és Szterényi államtitkár ur a magyarosítás tekintetében ártatlanok, mint a liliom, összhangzásba 22*