Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-184

172 hozni egy ilyen kétségtelen és világos kijelentéssel, hogy az államérdekek parancsolták, hogy a közhivatalnokok az egyesületbe való lépés tekintetében gondnokság alá helyeztessenek 1 Én azt hiszem, hogy Szterényi államtitkár urat, a ki különben igen ügyes ember, a mint ezt azon előadásából kivettük, mikor elbeszélte nekünk, hogy a mi képviselőink a törvényjavaslatot nála keresték — egy kis baleset érte. Mikor Szterényi államtitkár ur azt a nagy államférfiúi beszédet tartotta, elvetette a sulykot, és felmutatván kártyáit, megmondotta, hogy tulaj donképen mit gondol. (Derültség és helyeslés a jobbközépen.) Ezzel pedig, azt hiszem, a legrosszabb szolgálatot tette az előző szónok uraknak a magyar részről, mert senki sem tudta azokat a teóriákat, fantomokat és fikcziókat' jobban megerőtleniteni, mint Szterényi államtitkár urnak egy ilyen kijelentése, hogy t. i. itt nemzeti államérdekekről van szó. (Elénk helyeslés a jobbközépen.) HÓdy Gyula : Hisz az igaz is ! Nemzeti érdek ! Popovics Dusán : Kérnem én a t. házat, nem igazolt-e ezen következtetés, midőn látjuk, hogy Szterényi államtitkár ur ezen nemzeti érdekeivel nem állott meg a Dráva hidján, hanem átjött mi hozzánk is. Én tisztelem Szterényi államtitkár ur szabadelvűségét, de azt imputálni neki, hogy ő Horvátország nemzeti érdekeivel törődik, azt hiszem, nevetséges lenne. Azok a nemzeti érdekek, a melyek Szterényi államtitkár ur szemei előtt lebegtek, azok idén per idem a magyarosítás érdekei, azok mindig a magyar nemzeti érdekek és jiedig nem szocziológus, nem politikai, hanem etnográfiai érdekek. Ezek oly érdekek, a melyek nem voltak tekintettel sem a területre, sem a nemzetre, sem a különleges törvényekre, ugy, a mint ez eddig is volt. Legyen szabad ezen dioső javaslat igen t. védőjének, Szterényi államtitkár urnak azon állitására, hogy itt nemzeti érdekekről van szó, figyelmeztetni a t. házat, hogy még ha ezek a nemzeti érdekek kétségtelenek lennének is, — már pedig itt agressziv és nem defenziv nemzeti érdekekről van szó — akkor sem tudná a t. államtitkár ur kimutatni a jogosságát annak, hogy ebbe a törvényjavaslatba oly reakczionárius szakaszok vétettek fel, mint a milyenek azok, a melyek a tekintetben rendelkeznek, hogy a vasúti hivatalnokok a kereskedelemügyi miniszter engedélye nélkül egyesületeket nem alkothatnak és ilyen engedély nélkül más egyletek tagjai nem lehetnek. Én azt hiszem, t. ház, hogy a most az 1907. évben nem lehet többé reakczionárius intézkedéseket büntetlenül támogatni nemzeti szem pontokkal. (Helyeslés és taps a jobbközépen.) Azt tartom, t. ház, hogy azok a szakaszok, a melyeket e tekintetben a törvényjavaslat tartalmaz, ezt világosan igazolják. HÓdy Gyula : Hisz az igaz is ! Nemzeti érdek ! Popovics Dusán : Én azt hiszem, hogy az helyes, a mit mondtam, hogy a mai korban nem lehet nemzeti érdekekre hivatkozni reakczionárius javaslatok igazolására. Én nem értem az alatt azt, hogy Szterényi államtitkár ur látható büntetésben fog részesülni, hogy pl. a pokolba fog jutni, részére mindenesetre biztositva van a mennyország, (Derültség a jobbközépen.) ezzel csak azt akarom mondani, hogy minden reakczionárius rendelkezés, mely nemzeti érdekekkel igazoltatik, az illető nemzet kárára válik, mert a reakczionárius intézkedéseknek egy előfeltétele van, az pedig az hatalom, mert máskép végre nem hajthatók. (Élénk helyeslés a jobbközépen.) HÓdy Gyula: Dusane ! Dusane ! Popovics Dusán : Ha te, fiacskám, tudnád azt, hogy én mit beszélek, csodálkoznál rajta. (Derültség a jobbközépen.) Midőn a reakczionárius intézkedések nemzeti érdekekre való hivatkozással igazoltatnak, akkor én azt kérdem, t. ház, ki van-e zárva annak a lehetősége, hogy bekövetkezik az eset, midőn az, ki a reakczionárius intézkedéseket nemzeti érdekekkel indokolta, kénytelen leend nézni, a mint a nála erősebb ugyanezen indokok alapján ő vele szemben alkalmazza a reakcziót. (Elénk helyeslés a jobbközépen.) Ezt, uraim, szükségesnek tartottam megemlíteni, tekintettel a javaslat 29. §-ára, mert ezen szakasz lassacskán megszorítja az egyesülési jogot a vasúti hivatalnokoknál és én azt tartom, hogy ők ebben a tekintetben alá vannak vetve nagyjában ugyanazoknak a szabályoknak, a melyeknek a katonák, hogy itt általában nincs is egyébről szó, mint, hogy a vasúti hivatalnokokra egyszerűen alkalmaztassák a Dienstreglement és ép ugy, a mint a katonatiszt nem lehet tagja semmiféle egyesületnek, mig a táborszernagy engedélyét el nem nyeri, ép igy áll a dolog a vasúti hivatalnokok tekintetében is ezen törvényjavaslat szerint, a kiknek táborszernagya ebben az esetben a kereskedelemügyi miniszter ur. T. ház ! Szterényi államtitkár ur szives volt azt is mondani ebben a vitában, hogy fennállanak törvények, a melyek megállapitják a mi nyelvünk jogát és hogy. ezek a törvények ebben a tekintetben szabatosak. Erre azt vagyok bátor válaszolni : nem tudom szabatosan, mit gondolt ez alatt a t. államtitkár ur, de azt hiszem, nem fejezte ki magát elég világosan. Mi, hála Istennek, birunk ilyen törvényekkel, de — fájdalom — csak a papiron. így áll a dolog az 1868. évi XXX. t.-czikkel, mely ezen törvényjavaslattal összefüggésbe hozható. Ezen törvényj avaslat, az 1868. évi XXX. t.-cz., a vonatkozó szakaszok világos betűje szerint biztositja Horvátország politikai individualitását, a mely par excellenc foglaltatik és kifejezését nyeri a mi nyelvünknek kizárólagos használatában Horvát- és Szlavonországban. Ennek a törvénynek a tendencziája jó volt, de olyan érvek folytán, a melyeket rendszeresen azok használnak, a kiknek részén van a hatalom, a kik erősebbek, odáig jutott a dolog, hogy az 1868-iki törvényczikk a nyelv tekintetében meg van hazudtolva a gyakorlatban. Figyelmeztetem ezen igen t. házat, hogy ezen törvényczikk a gyakorlatban nincs törvénynyel dezavuálva, hanem ren-