Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-184

170 kötné Francziaországgal, mert ezen alagúton át, a mely Londonba nyilna, a franczia invázió behatolhatna Angliába. Ha Angliának indoka van arra, hogy egy alaguttól féljen, mely Francziaországgal köti össze, akkor egészen természetes és érthető, hogy nekünk is van okunk félni ezen törvényjavaslattól, mert az nem hogy kisebb, hanem én azt hiszem, sokkal nagyobb, sokkal szélesebb alagutja a magyar nyelv inváziója szempontjából, mint azon alagút, a melyik hivatva volna összekötni Prancziaországot Angliával. (Taps a jobbközépen.) Ezen törvényjavaslat valóban ilyen alagút Horvátországra nézve! Penyics Bogdán : Ha igy van, akkor ez a javaslat is menjen a föld alá az alagútba. Tuskan Gergely : Uraim, hogyne kelne fel egy ilyen javaslat ellen egy nemzet, különösen mikor köztudomású dolog, hogy önök mily kiméletlenül tudnak eljárni! Fel fogok hozni még egy példát. Midőn arról volt szó, hogy Belgium önálló állam legyen, akkor az angol, kormány azt az ajánlatot tette Franciaországnak, hogy azon lesz, hogy Belgium Francziaországgal egyesitessék, de az alatt a föltétel alatt, ha Franciaország a tengerparton akármelyik kikötőt átenged Angliának. Belgium szép, elég nagy és gazdag ország és azt mégis egy kikötőért kinálták oda. Elnök: Utoljára kérem a képviselő urat, hogy a tárgyhoz szóljon, mert különben meg vonom tőle a szót, (Helyeslés balfelöl.) Tuskan Gergely: Ez ellen felszólalt Talleyrand és a francziák soha sem állottak rá erre, mert ők 200 éven keresztül küzdöttek azért, hogy elűzzék Angliát a maguk partjáról és most ismét ilyesmi történjék. íme, uraim, Francziaország nem akart erre ráállani . . . Popovics Dusán: T. ház! íme, három hete, már, hogy az államvasuti alkalmazottak és hivatalnokok illetményeinek rendezéséről és a szolgálati pragmatikáról szóló törvényjavaslatok általános tárgyalása folyik. Az egész idő alatt figyelemmel kisértem a horvát-szlavon-dalmát királyságok országgyűlésén megválasztott képviselőtársaimnak és a t. ház többi tagjainak beszédét. Előre kell bocsátanom, hogy egyforma szeretettel és tüerlemmel kisértem ugy a javaslatok ellen, mint a javaslatok mellett elhangzott beszédeket. Oka ennek az, hogy reméltem, miszerint az intenziv vita során a javaslatok mellett és ellen felhozott érvek, ha nem is fogják t. képviselőtársaimat meggyőzni álláspontunk helyességéről, annyi eredményünk azonban mégis lesz, hogy a magyar képviselő urak azon meggyőződésre fognak jutni, hogy a szőnyegen lévő kérdés sokkal föntosabb, mint a milyennek első pillanatban gondolták. Várakozásom, sajnos, a mai napig nem teljesült,mert a mint azt ugy a kormány,mint a bizottságok tagjainak maguktartása tanusitja, ők nem győződtek meg álláspontunk helyességéről. Vájjon tudatában vannak-e a konfliktus kihatásáról, a melyben vagyunk, nem tudom. Sok okom van arra, hogy abban is kételkedjem. Tegyük fel, hogy kételyem nem okadatolt, mégis azt hiszem, hogy szavaim nem lesznek feleslegesek. A képviselőház folyosóin számos képviselőtársammal, a kik a legkülönbözőbb pártokhoz tartoztak, beszélgetést folytattam és mondhatom, hogy nem volt egy sem közöttük, a ki nem nyilvánította volna óhaját, hogy részünkről egyszer már magyar nyelven állíttassanak össze és terjesztessenek ezen t. ház elé az összes érvek, a melyek ezen javaslat ellen szólnak. Ezen óhajnak szándékozván megfelelni, oly módot kerestünk, a mely talán sokban hozzájárul a vasúti pragmatikáról szóló törvényjavaslat és kihatása kérdésének tisztázásához, és ennek folytán a horvát-szlavondalmát országgyűlésbe választott képviselőtársaim elé vittem az ügyet és ugy én, mint ők meg vagyunk győződve, hogy ezen kívánságnak megfelelve, használni fogunk a jó ügynek. Ennek folytán, habár igen kevéssé birom a magyar nyelvet, magamra vállaltam a nehéz feladatot. Azonban, hogy feladatomban, a mennyiben a nyelv nehézségeivel küzdve, kell azt teljesítenem, segítségemre leend a jóakarat, hogy a magyar nyelvet használva, minél inkább hozzájáruljak anyanyelvem védelméhez és hogy megmutassam, hogy milyen nagy tévedésben vannak akkor, a midőn ellenséget látnak bennünk és a midőn a mi törvényes és igazságos védekezésünket ellenségeskedésnek tekintik. Az emiitett indokból magyarul folytatom a beszédemet és t. képviselőtársaimat kérem, hogy a nyelvi hibák iránt, tekintve jóakaratomat, elnézéssel legyenek. (Folytatja magyarul,majd ismét horvát nyelven.) Popovics Dusán: T. ház! Sajnálom, hogy a magyar nyelvben való jártasságom nem olyan, hogy magyarul mondhatnám el mindazt, a mit ebben a kérdésben szükségesnek tartok elmondani, daczára annak, hogy ez a tárgy már meglehetősen ki van meritve, daczára annak is, hogy az előttem szóló társaim megtettek már mindent, a mit ez ügy felvilágosítása végett tehettek, daczára annak, hogy a t. ház ezen oldaláról elhangzottak mindazok az érvek, melyek álláspontunk jogosultsága mellett szólnak és azon ellenérvek is, melyek a túloldalon hangoztatott állitások megdöntésére szükségesek voltak, mely állitások a mi véleményünkkel és az eddig érvényben volt s most is érvényben álló közjogi viszonynyal az 1868. évi alaptörvényünkkel összhangban nem állanak. Az első pillanatra, t. ház, ugy tetszik, hogy az én felszólalásom felesleges, hogy én csak ismételhetni fogom azt, a mi már annyiszor a t. ház ezen oldaláról elmondatott és érvekkel támogat-