Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-184

167 hogy ezek nem állami közegek. Én, uraim, fel fogom hivni figyelmüket az egyezmény 43. §-ra, mely azt mondja, fiogy a közös ügyeket Horvát­országban a Budapesten székelő központi kor­mány ^ saját közegei által intézi. Én erre nagy súlyt fektetek, mert ezek a szavak azt bizonyítják, hogy csak a Budapesten székelő központi kormánynak van joga rendele­teket kibocsátani, van joga a horvát területen a végrehajtó hatalmat gyakorolni. Ki van zárva minden más hatalom, akármely más helyről. Ha a vasúti alkalmazottak nem is volná­nak az ő közegei, abból a célból, hogy a horvát területen a végrehajtó hatalmat gyakorolhassa ós rendeleteket adhasson ki, kell erre nézve egy közeget szerveznie, ezt a közeget pedig mi már régóta követeljük, t. i. a Zágrábban székelendő vasúti igazgatóságot és ha önök a 43. és 46. §-nak meg akarnak felelni, önöknek Horvátor­szágban ilyen közeget szervezniök kell. Mert ha önöknek ilyen közegük nincs, nincs a kivel rendeleteiket foganatositathatnák. Ha önök a vasutakat a japánoknak adnák el, akkor a japánok parancsolnának ezeken a vasutakon és nem volna ugy, a mint ezt a 43. § mondja, hogy t. i. azokat csak a Budapesten székelő kormány kezelheti. Tehát épen kötelességük­ben állana, hogy Zágrábban vasúti igazgató­ságot létesítsenek abból a célból, hogy a tör­vénynek eleget tegyenek. T. ház ! Azok, a kik ezt a törvényjavaslatot készítették és a kik azt a t. ház elé terjesztet­ték, megfeledkeztek arról az ezer éves küzdelem­ről, melyet a horvát nemzet nyelvóért folytatott, mert az ószláv nyelvnek a templomban való hasz­nálatáért való küzdelem is nem más, mint a maga édes horvát nyelvéért való küzdelem. És habár ezt a küzdelmet a horvátok ellen mind a ger­mánok, mind a latinok folytatták, a horvát nem­zet ezen mérhetetlen erő daczára mégis annyi­ban győzött, hogy bizonyos kiterjedésben az egy­házban a horvát nyelv még máma is van hasz­nálatban. Én azt hiszem, hogy annak az államférfiu­nak, kinek hivatásában áll a nemzet részére tör­vényeket előkészíteni és hozni, kell hogy számot vessen ama nemzet érzelmeivel, a mely számára törvényt alkotni akar. Egyébiránt ezen törvény­javaslat készítői nemcsak hogy nem vetettek számot a horvát nemzet érzelmeivel, hanem ők a törvényre sem voltak tekintettel, mely kifeje­zetten elrendeli, hogy Horvátországban a horvát nyelvnek kell uralkodnia. De nemcsak ez, hanem ők a magyar nyelv­nek Horvátországba való behozataláért folyta­tott száz éves küzdelmet sem vették figyelembe, és ők ezt a törvényjavaslatot készítve, mintha nem is tudtak volna erről a küzdelemről, mely 1790-ben vette kezdetét és folytatódik egészen az 1868-ik évig, mikor is azt gondolták, hogy ez a háborúskodás ezzel a törvénynyel, t. i. az egyezménynyel végleges befejezést nyert. Sajnos, nincs befejezve, és a törvény csak a papiroson maradt, és ez a törvényjavaslat is egy bizonyí­téka annak, hogy azok az urak, a kik azt ké­szítették, még csak nem is tudták, hogy az egyezmény miért köttetett meg az 1868. évben. Uraim, ha a múlt század folyamán küzdelem nem folyt volna,, az egyezményre sem került volna a dolog. Én azt hiszem, hogy az urak, mikor ezt a törvényjavaslatot terjesztették elő, túllőttek a czélon, azt hiszem, hogy erre nem volt alkalmatlanabb idő, mint épen most. Az uraknak tudniok kellett volna, hogy ez a törvényjavaslat mélyen fogja bántani a horvát nemzet érzését, minélfogva el kellett volna ezt kerülniök, de a törvényjavaslat készítői azzal épen a háborút üzenték meg nekünk. Mi kény­szerítve vagyunk, hogy azt elfogadjuk, habár azt fájlaljuk. Mi nem félünk tőle, s nem félünk tőle azért, mert Khuenjok erre a küzdelemre előkészített bennünket. 0 a maga rendszerével megcsinálta Horvátországban azt, hogy minekünk mitől sem kell félnünk, mert nincs semmi elvesz­teni valónk. Uraim! A Horvátországban fennállott ma­gyar abszolutizmus, melyet Khuenjuk hajtott végre, egész nemzetünk meggyőződése szerint annál is rosszabb volt, melyet a maga zsanclár­jaival Horvátországban Bach vitt keresztül. Mondják, hogy Bach zsandárjai a testet ölték ki, de Khuen és az ő huszárjai mind a testet, mind a lelket ölték ki. (ügy van!) Khuen idejében Horvátországban nemcsak arra men­tek ki, hogy az embert tönkre tegyék, hanem hogy azt előbb megbecstelenitsék, s mikor meg­becstelenitették, csak akkor tették őt tönkre, tehát az erkölcsi és anyagi halált követelte Khuen, már pedig ez a Bach-féle abszolutizmus alatt nem történt, mely Khuen abszolutizmusá­nál becsületesebb volt. Uraim! Ezzel a törvényjavaslattal a ma­gyar nyelv hozatik be Horvátországba hivatalos nyelvül. Önök ezt minősítésnek keresztelhetik el, önök ezt akárminek keresztelhetik el, de tény tény, t. i. a ki Horvátországban szolgálni akar, annak a magyar nyelvet érteni kell. Ez én rám nézve és minden okos emberre nézve azt jelenti, hogy a magyar nyelv a hivatalos nyelv, még akkor is, ha ezt sem magok ismer­nék be ezen törvényjavaslat indokolásában. T. ház! Mikor mi az egyezményre, annak egyes határozmányaira hivatkozunk, melyek szerint Horvátország területén kizárólag a hor­vát nyelvnek van jogosultsága, akkor önök egy­szerűen azt mondják, hogy ez az egyezmény nem más, mint engedmény, s az, a ki engedmé­nyeket tesz, azokat önérthetőleg vissza is von­hatja, az az, ő tőle függ, vájjon arra tekintettel lesz-e vagy sem. Önök tehát azt mondják, hogy ezek engedmények, s hogy mi az önök tarto­mánya vagyunk, s a mit önök akarnak, ezt meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom