Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-184

ÍS4. országos ülés 1907 június 25-én, kedden. 149 által magamra vállaltam e nehéz feladatot. (Sálijuk!) Azt tartom azonban, hogy feladatomban, a mennyiben a nyelv nehézségeivel küzdve kell azt teljesítenem, segítségemre leend a jóakaratom, a mely két indokból ered, és pedig, hogy a magyar nyelvet használva, minél inkább hozzájáruljak anyanyelvem védelméhez, másrészt pedig hogy a nehéz feladatot magamra vállalva, t. magyar képviselőtársaimnak bebizonyítsam, hogy nagy tévedésben vannak akkor, a mikor nyelvük ellenségét látják bennünk, és a midőn a mi törvényes és igazságos védekezésünket ellenségeskedésnek tekintik. (Mozgás. Halljuk!) A felsorolt indokból tehát magyarul fogom beszédemet folytatni, Halljuk!) és kérem t. képviselőtársaimat, hogy nyelvhibáim iránt, tekintve jóakaratomat és igyekezetemet, szives elnézéssel legyenek. (Helyeslés.) És most engedjék meg, hogy magyarul folytassam. (Halljuk!) T. ház! A két javaslat közül, a melyek a t. ház határozata folytán egyidőben vannak tárgyalás alatt, kétségkívül a vasúti pragmatikáról szóló javaslat okozta, hogy e vita oly hosszura nyúlt, és kétségkívül áll, hogy ez okozta azt, hogy minden társam kötelességének tekintette, hogy e vitában részt vegyen. A vasúti alkalmazottak illetményeinek rendezéséről szóló törvényjavaslatra vonatkozólag a horvát-szlavón-dalmát királyságokból kiküldött képviselők meg vannak róla győződve, hogy a kitűzött czél legelőbb eléretik az által, ha a javaslat gyorsan letárgyaltatik. Mindnyájan méltányoljuk a vasúti tisztviselők és alkalmazottak nehéz, fárasztó munkáját, úgyszintén a nagy felelősséget, a mely azzal össze van kötve. Mindannyian kívánjuk, hogy a vasúti alkalmazottak az ő nehéz, felelősségteljes és többnyire veszélyes munkájukért fizetés ós napszám alakjában nagyobb díjazást kapjanak. A vasúti pragmatikáról szóló törvényjavaslat, a mely az ő rendelkezéseiben nincs összhangban az 1868:1. és XXX. t.-czikekkel, anynyira igénybe veszi időmet, hogy nem lesz lehetséges a vasúti alkalmazottak illetményeinek rendezéséről szóló javaslattal olyan mértékben foglalkoznom, mint a hogy azt egyébként kívánnám. Egy megjegyzést azonban még nem mulasztok el. A vasúti alkalmazottak illetményeinek rendezéséről szóló törvényjavaslat véleményem szerint az alantas alkalmazottnak és a munkásoknak fizetését nem emelte fel arányosan, ugy mint a hogy azt a magasabb tisztviselőknél megtette. E tekintetben azt hiszem, hogy a törvényjavaslat olyan felfogás által inspiráltatott a mely az osztálykülönbségnek kedvez. Különösen áll ez azon vasúti alkalmazottakra nézve, a kik a közönséges munkát végzik, amennyiben magából a törvényjavaslatból meggyőződhettem arról, hogy a magasabb, különösen a legmagasabb tisztviselők fizetése aránytalanul magasabbra emeltetett fel, mint a nagyszámú napszámosoké. Ezt helyeselni nem lehet, azonban meg lehet érteni és pedig nem a javaslat előnyére. Indokát kétségtelenül azon társadalmi szempontban kereshetem, a melyek a vasúti alkalmazottak fizetésének rendezéséről szóló javaslat némely szakaszában is visszatükröződnek. Remélem még alkalmam lesz véleményemet példákkal is megmegvilágitani és megerősíteni. (Halljuk! Halljuk!) Azonban nem mulaszthatom el ezt kiemelni, mivel manapság veszélyes dolog a munkásoknak igazságos követelései felett szemet hunyni, a kik igen nehéz munkát végeznek, a munkájukért kaj)ott napszám azonban nem alkalmas arra, hogy tekintettel az életszükségletek megdrágulására, megélhetésük annyira, a mennyire biztositassék. A t. ház engedelmével most áttérek a vasúti pragmatikáról szóló törvényjavaslatra. Ezen törvényjavaslatot több szempontból kell tekinteni, hogy magunknak arról helyes fogalmat alkothassunk. Meg kell azt bírálni közjogi, továbbá szocziálpoíitikai és tisztán politikai szempontból is. A javaslatnak ily szempontokból való megbirálása nemcsak helyes, minha egyedül csakis ilyen módon lehetséges azt minden vonatkozásában és következményeiben kimerítően megvilágítani. Azonban mielőtt fejtegetésemben tovább mennék, bátor vagyok a következőket megjegyezni. Véleményem szerint fejtegetésem egyedül csakis a tárgyhoz tartozik és én törekedni fogok, hogy egy perezre se térjek attól el, azonban mégis megtörténhetik, hogy egy pillanatra ugy tetszhetnék, hogy fejtegetéseim nincsenek szoros összeköttetésben a tárgygyal. Ezért bátor vagyok a tisztelt házat előre is arra kérni, hogy türelemmel legyen, ha ilyen eset előállana. (Halljuk! Halljuk!) Első álláspontomat joginak, illetve közjoginak neveztem el. Ezt azért tettem, mert tekintettel az 1868. évi L, illetve XXX. törvónyczikkel rendezett közjogi helyzetünkre vasúti pragmatikára vonatkozó törvényjavaslat 5. §-a, mely a nyelvről mint a vasútnál való alkalmazás feltételeiről beszél, oly természetű, hogy sérti az emiitett törvényezikk rendelkezéseit; és miután e törvényezikk alapját képezi a mi állami közösségünknek is, sérti annak az alapját is. Azonban nemcsak ez a rendelkezés ily természetű. Vannak még mások is. Ez csak politikailag legveszélyesebb talajon mozog, s ezért foglalja le magának egész érdeklődésünket. Ez oknál fogva került a legelsőbben felszínre a mi szónokainknál és legtöbb figyelmet is fordítottak arra. Más rendelkezések a melyek horvát-szlavóndalmát királyságok önrendelkezési jogát szintén sértik ugyancsak nagyon fontosak, és Vázsonyi