Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-184

136 i8b. országos ülés li)07 június ~z5-én, kedden. tici onamo, od kuda je dösla, kao nesavretnenu i kao vriedjajucu nas hrvatsku delegaciju a ovu drugu s bezivoiraa odmah da raspravimo, inace neprimam nijedna za podlogu specijalne rasprave. (Zajos helyeslés és taps a jobbközépen.) Darányi Ferencz jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza : T. ház ! (Halljuk ! Ralijuk !) Bár időmnek javarészét egészségem helyreállítására kell szentelnem, s igy nem szívesen veszek részt a mai politikai vitában, mégis, t. képviselőház, a most szőnyegen lévő törvényjavaslattal kapcsolatosan személyemet, politikai reputácziómat érintő olyan kérdések merülvén fel és pedig nemcsak a sajtóban, — a mire természetesen más helyen kellene reflektálnom, — hanem itt a képviselőházban is, az u. n. fiumei rezoluczióra vonatkozólag, hogy kötelességet mulasztanék, ha erre a kérdésre nézve tüzetesen és részletesen nem terjeszteném a képviselőház elé, a nemzet elé a valóságban történteket. (Halljuk 1 Halljuk !) Igen természetes, hogy ezen fejtegetéseim során, bár kétségtelenül a napirenden lévő vita tárgyához szólok hozzá, érintenem kell olyan kérdéseket is, a melyek nem szorosan a napirenden lévő törvényjavaslat keretéhez tartoznak s igy, nehogy saját magam szolgáltassak preezedenst a most alkalmazott házszabály-értelmezés tekintetében, tisztelettel kérnem kell a t. képviselőházat, kegyeskedjék megengedni, hogy a napirenden lévő tárgytól eltérőleg is szólhassak, (Helyeslés.) Elnök : Azt hiszem, kijelenthetem, hogy képviselő urnak a képviselőház megengedi a tárgytól való eltérést. (Helyeslés.) Polónyi Géza : T. képviselőház ! A képviselőháznak folyó évi június 11-én tartott ülésén Supiló Ferencz t. képviselő ur előterjesztette az u. n. fiumei rezoluczióra vonatkozólag a genetikus részt, annak történeti részét, keletkezését. S miután a fiumei rezolucziónak anteczedencziái tisztán és kizárólag a horvát-szlavon-dalmátországi képviselők dolga, igen természetes, hogy azokra vonatkozólag, a mik az u. n. fiumei rezolucziót megelőzték, nekem sem hozzátenni, sem elvenni valóm nincs, ez tisztán és kizárólag a t. képviselő urak dolga. Miután azonban a fiumei rezoluczióval kapcsolatosan az a közhiedelem uralkodik, hogy az u. n. vezérlő-bizottság, illetőleg a létezett vezérlő-bizottság és a horvátországi képviselők közt bizonyos meghatározott megegyezés, paktum létesült volna, a mely a jövendő kormány irányelveit szabályozná, s ehhez még hozzátoldhatom azt is, hogy igaz, csak a sajtó terén, t. képviselőház, — és lojaliter konstatálhatom, hogy itt ez a kérdés szóban nem volt, — de mégis kol portáltatott az, hogy ezen bizottsági tárgyalások alkalmával Horvátországnak a vasúti nyelv tekintetében valami igéret vagy pláne konczesszió tétetett: talán a t. képviselőház igazolva látja abbeli álláspontomat, hogy kötelességet mulasztanék, ha erről a dologról a képviselőházat fel nem világositanám. (Halljuk ! Halljuk !) Azt hiszem, leghelyesebben akkor cselekszem, ha történetimen, és pedig jegyzetek igénybevételével is — ez az autentikum kedvéért történik — mondom el a fiumei rezoluczió történetét. Felszólalásomnak czélja, a mint már most jelzem, azonkívül, hogy a históriailag helyes igazság helyreálütására törekszem, annak megállapítása, hogy a Horvátországból küldött képviselő urak, a kik az úgynevezett fiumei rezolucziónak hivei és azt létesítették, talán képviselőségüknek ujoncz voltának okából nem azon az utón vannak, a melyen a fiumei rezoluczió szerint menni magukat annak idején elhatározták. Rövidebben szólva, azok az események, a melyek lefolytak, magával a fiumei rezolucziónak tartalmával, czélzataival, politikai tendencziáival homlokegyenest ellenkeznek. Hogy ezt megállapíthassuk, arra nézve mondjuk el, hogy mi az a fiumei rezoluczió. A vezérlő-bizottságra vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy annak tárgyalásai bizalmas természetűek voltak, bár magára nézve nem mindegyik tartotta annak, de én magamra nézve ilyennek tekintettem és tekintem. Azokat, a miket elmondandó leszek, azzal a történeti előzménynyel mondom el, hogy kötelességemnek ismertem a vezérlő-bizottság mélyen t. elnökének, a mostam igen t. kereskedelemügyi miniszter urnak hozzájárulását kérni ahhoz, hogy ezeket az adatokat a nemzet elé terjeszthessem. Ennek folytán autorizáczió alapján mondom el a történteket. T. képviselőház! A vezérlő-bizottság 1905 október havában egy több képviselő által aláirt, »Dr. Pero Cyngria elnök« aláírásával eUátott okiratot kapott, a melyet szószerint felolvasni, habáraz annakidején meg is jelent, ebben a vitában talán nem lesz felesleges. Ez az okirat, a mely a fiumei rezoluczió néven ismeretes, tartalmazza a következőket (olvassa) : »Fiume, 1905 október 3. Azon politikai helyzetből kifolyólag, a melybe a monarchia a magyarországi válság következtében jutott, a horvát képviselők összejöttek« — tudjuk Supiló képviselő ur előadásából, hogy nemcsak a horvát képviselők, hanem dalmát képviselők is összejöttek — »azon czélból, hogy állást foglaljanak ezen helyzet irányában, hogy kijelöljék a horvát nemzet politikai működésének irányát azokban a kérdésekben, a melyek nem vitásak és mindnyájunkra nézve közösek és nem prejudikálnak azon elvi álláspontnak, a melyen harczolnak a parlamenti életben akár mint az egyes klubok hivei, akár mint egyesek. A horvát képviselők azt tartják, hogy a mai politikai áUapotok azon küzdelem folyományai, a mely odairányul, hogy a magyar királyság fokozatosan a teljes állami függetlenséghez jusson. A horvát képviselők ezt a vágyat jogosnak tekintik már azért is, mivel minden nemzetnek jogában van, hogy függetlenül és szabadon határozhasson nemzeti léte és sorsa felett. A horvát képviselők meg vannak győződve, hogy mind a két nemzet, a horvát és a magyar, nemcsak a történelem viszonyaira való, hanem még inkább a közvetlen szomszédság körülményeire, életük reális szükségleteire, és a közös önvédelemre való tekin-