Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-183

128 de biztosan tolják a 67-es alajxra. Azt várják, hogy a Kossuth-párt, midőn háta mögött reá tukmálták ezt a harczot a horvátokkal, kénytelen lesz elfogadni az osztrák-magyar kiegyezést ugy, a hogy azt Bécs kivánja és egyáltalában mindent, a mit Ausztria diktál, és erről az oldalról nemcsak hogy nem fognak kívánni alkotmányos garancziákat, hanem fegyverszünetet is fognak kérni csak azért, hogy időt nyerjenek elnyomni a horvátokat, a kiknek tekintetében Wekerle miniszter ur — mint halljuk — megkapta a fehér lapot. Máskülönben nem lett volna bátorsága a miniszterelnöki székről ugy fenyegetődzni, mintha mi itt az ő tanítványai volnánk, a kiknek ő oktatást adhat. (Ugy van!) Mi mint képviselők egyenjogúak vagyunk Kossuth úrral és Wekerle miniszterelnök úrral. Mi nem félünk a leczkétől, mi szabad emberek vagyunk. Ön, miniszterelnök ur, ijesztgetheti otthon a maga macskáit, de minket, nemzeti képviselőket nem. (Hosszantartó helyeslés a jobbközépen.) Olyan férfiakkal, mint a milyenek mi vagyunk, önök, magyarok, köthettek volna tisztes szövetséget; az ilyen férfiak hű szövetségeseik lettek volna akkor, midőn legnagyobb szükségük van reá ! önök sirni fognak, mikor majd el fognak veszíteni ilyen szövetségeseket. Az ilyen férfiak, kik tartanak a maguk büszkeségére, kik megóvják a maguk önérzetét, nagy erejét képezik minden szabadságszerető nemzetnek. (Hosszantartó helyeslés a jobbközépen.) De én, azt hiszem, a levegőbe beszélek. A Kossuth-párt ma kelepozében van. Hogyan fog belőle kikerülni, azon gondolkozzék Wekerle ur, én pedig gratulálok Szterényi államtitkár urnak is, a ki Magyarország szabadsága tekintetében Kossuth Lajos szellemének mentora lett. T. ház ! Rövid leszek és gyorsan fogom bevégezni. De ismételni fogom azt, a mit magyar beszédemben felolvastam, azt t. i., hogy ezen törvényjavaslat, mely ezen Ház asztalán fekszik, csorbitja az egyezménynek, az alaptörvényeknek elveit. Az" egyezmény nem módosítható máskép se jobbra, se balra, mint a 70. §-ban megállapított tényezők utján, ezek pedig a regnikoláris deputácziók. Ezen országgyűlés nem illetékes arra, hogy módosítsa az egyezményt, a mi közéletünk legjelentéktelenebb területén sem, aimál kevésbbé egy ily fontos intézményben, mint a milyenek a vasutak, önök leszavazhatnak bennünket, önök 400-an vannak, de önök lehetnek négyezren egygyel szemben, és az önök többsége mégsem illetékes arra, hogy bennünket leszavazzon. Ezen kérdés más fórum elé tarozik, Ép azért, valahányszor felmerül egy ily vitás kérdés, a mi részünkön van a törvény, az önök részén nincs egyéb, mint az önök véleménye : sic volo sic jubeo. S ha felmerül egy ily vitás kérdés, a melyben Horvátország képviselői mint egy ember kijelentik és beigazolják, hogy az sérti az egyezményt, akkor egy ilyen törvényjavaslatnak el kell tűnnie ebből az országgyűlésből, azt vissza kell utasítani a kormányhoz, hogy az javítsa meg a hibákat és a javaslatot ugy fogalmazza, hogy az ellen az alaptörvény szempontjából kifogást emelni ne lehessen. Ha pedig nézeteltérés merül fel, akkor itt van az egyezmény 70. §-a, amelyik a regnikoláris küldöttségeket irja elő. Ez esetben azonban nincs szükség a 70. §-ra. Itt a törvény oly világos, hogy a 70. §-ra való hivatkozás csak meghátrálás volna a mi részünkről. De, t. Ház, én ugy látom, hogy az én érveim senkire sem hatnak a túloldalon, még csak Vázsonyi demokrata úrra sem, a ki oly szépen beszélget Szterényi úrral, mellette ül pedig a nagy szerbbarát Visontai ur. ö reá sem hatnak az én érveim. Az én szavaim elhangzanak a levegőben. Az én szavaim nem hatják meg ezen üres padok szivét. Mindenki elmenekült. Én kérhetném a Ház megszámlálását, de udvariasságból az igen t. elnök ur iránt, a mi igen szabadelvűén gondolkozó elnökünk iránt (Taps a jobbközépen és felkiáltások : Éljen az elnök !), nem kívánom, hogy a Ház megszámláltassák, hogy őt kellemetlen helyzetbe ne hozzam. Egy hang : Valamennyien kimenekültek szégyenükben ! Supiló Ferencz: De hát ezek az üres padok és azok, a kik holnap ezeken ülni fognak, gondolkozhatnak a mi eljárásunkról és álláspontunkról ugy, a hogy nekik tetszik, de számoljanak azzal is, a mit nekik mondani fogunk. Ez pedig az, hogy ha az egyik tényező megszegi a szerződést, a melyet a másik tényezővel egyetértve megalkotott, — ez pedig nagyon súlyos szó, magyar urak, és önök meg fognak emlékezni ezen szavak következményeiről — akkor megszűnik a kötelezettség a másik tényezőre is, hogy teljesítse a szerződést. Ha önök megszegik az egyezményt, meg fogjuk szegni mi is ; ha önök nem ismerik el azt törvénynek, nem fogjuk elismerni mi sem, hanem az egyezményen kívüli álláspontra térünk vissza. Ha pedig ez meg fog történni, akkor nagy örömére Szterényi, Vázsonyi, Visontai és Nagy uraknak, kik magyar részről egyedüli hallgatóink, nem fog itt többé hallatszani horvát szó. Mi fog akkor bekövetkezni ? Be fog következni a harcz Horvátország és Magyarország között. Be fog következni a politikai harcz a magyarok és a horvátok között, harcz az egyesült horvátok és szerbek között és a magyarok között. Mert mi nem fogunk hazatérni egy platonikus tiltakozással, hogy mi ezt nem ismertük el, hogy nekünk ehhez semmi közünk. Ma a mi becsületünkről, a mi politikánkról van szó. Ma a horvát nemzet és a szerb nép nemzeti becsületéről van szó és nem méltó hozzánk, hogy a törvény megszegésének néma tanúi legyünk. Mi nem leszünk múmiák, a kik nézni fogjuk, a mint szemünk előtt csorbittatik a törvény, hanem látni fognak önök bennünket a küzdőtéren jogaink védelmében és akkor egész Európa tudni fogja, mit ér a horvát és a szerb, mit ér a horvát és a szerb nemzet. (Helyeslés és taps a jobbközépen.) T. ház, és önök oly kis számú magyar képviselőtársaim ! A mit önök ma folytatnak, az