Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-183

120 Magyarországgal ugyanazon törvények alatt, államjogi kapcsolatban van.« A midőn Zágráb vármegye 1861. évben körlevelet bocsájtott közre, Deák Ferencz egy brosúra alakjában válaszolt erre a körlevélre. Ezen brosúrájában, a melyet ezen országgyűlés képviselő urainak figyelmébe ajánlanék azzal, bogy azt áttanulmányozzák, ezen brosúrájában Deák Ferencz ezt mondja : »Eziránt nincs és nem is lehet kétség, bogy Horvátországnak, vagy a hármas királyságnak mindig volt ugy saját külön joga és saját külön országgyűlése, a melynek hatásköre most nagyobb, most kisebb volt, sőt a horvát országgyűlés alkalomadtán a legfontosabb államjogi kérdésekben is határozott.« Még ezeket mondja Deák (olvas) : »Igy volt ez 1527. évben, Ferdinánd királynak Cettinben történt megválasztása alkalmával, különösen pedig a pragmatica sanctiónak 1712. évben való, külön elismerése alkalmával.« Látják tehát, hogy az önök nagy államférfia és hazafla maga is beismerte, hogy a horvát országgyűlés egyes ügyekben úgyszólván mérvadóan határozott. Deák ezek után igy folytatja (olvas) : »Azon panaszokat, hogy mi magyarok az egyesitett hármas, királyságot meghódított országnak kivánjuk tekinteni, a legerélyesebben vissza kell utasitanunk. Mi elsősorban tudjuk, hogy a mostani viszonyaink és körülményeink alapját nem a meghódítás képezi. Még ha a horvát-magyar viszony Horvátországnak Magyarország részéről történt meghódításával vette volna kezdetét, elfogultságnak és igazságtalanságnak tartanok, ha valaki ezen meghódításra hivatkoznék.« »A hármas királyságot társunknak tartjuk, a ki sorsát saját akaratából, még évszázadok előtt a mi sorsunkhoz csatolta, a ki évszázadokon át minden örömét s szomorúságát velünk megosztotta, mindig hűen magunk mellett állván. Szuperioritásról vagy inferioritásról magunk között nem lehet szó, hanem csak azon közösségnek a fentartásáról, a mely megköttetett és a mely már régi idők óta fennáll. T. ház! így beszélt, igy irt Deák Ferencz ; ezen nagy államférfiú szavait megtalálhatják és olvashatják. Hasonlítsuk most össze Deák Ferencz ezen szavait Nagjr tanár ur szavaival, a melyeket ezen t. Házban kimondott és mit fogunk találni és mit fogunk mondani ? Azt fogjuk mondani, hogy ezen szavak czélja, hogy bennünket bántsanak, hogy bennünket szivünkben mélyen sértsenek, vagy pedig az a czéljuk, hogy azon alapokat, a melyeken azon szövetséges viszony, a mely már 800 év óta Horvátország és Magyarország között fennáll, megrendítse. Ezen szavak czélja, hogy Horvátország és Magyarország között minden egyetértést lehetetlenné tegyenek vagy pedig csak ugy vannak odavetve, a mikor fontosságukat és mélységüket nem foghatták fel. T. ház ! Horvátország, a horvát nemzet, egész múltján át nem kerülteja Magyarországgal való szövetséget. Századokon»át, ha a történelmet követjük, tapasztaljuk és látjuk, hogy Horvátország nem volt a Magyarországgal való szövetség ellen, hanem mindig azt látjuk, hogy beszélve ezen szövetségről, egyenjogú, testvéries szövetségetkeresett, más szövetség pedig nem állott fenn. Nincs Horvátországban párt, áUitani merném, a mely Magyarországgal való minden viszonynak ellene volna, iizt okos politikus nem engedheti meg. Még a legnagyobb embereink, a kiket mindig »Magyarország ijesztők gyanánt emlegettek, a jogpárt megalapítói, Sztarcsevics Antal és Kvaternik Jenő, még ezek sem voltak ellene a Magyarországhoz való viszonynak. Figyeljünk csak egy pillanatra, hogy mit mond Sztarcsevics Antal (olvas) : »A horvát királyság és magyar királyság helyzete, multuk, mindkettőjük valódi érdekei, mindez nemzetei kapcsolatát és legmelegebb barátságát megköveteli. A legőszintébb kivánságunk lesz, hogy ezen királyságok között a társaság behozattassék és megerősittessék.« Kvaternik Jenő azt mondja : »Nem áll, hogy a jogpárt politikája Magyarországnak ellensége volna. Azt is áldja meg az Isten szerencsével és jóléttel, azt akarjuk, hogy minden más kötelék — a sziv és vér kötelékén, azaz Ausztria örökös fondorlataitól való megvédése czéljából kötötten kivül — örökre megszűnjék. Ezen keretben nyújtjuk a magyaroknak kezünket és szivünket, ezt itt szivesen beismerjük, hogy eddig az ő segítségükkel jobb jövőnknek két óriási kiindulópontját megteremtettük, először, hogy Horvátország már nem fekszik Ausztriában, másodszor, hogy a reánk nehezedő osztrák adósság részesedésétől megszabadultunk, a mely terhet az átkozott osztrák kezek az 1765—7. feliratukkal reánk taszítottak. Hogy soha többé az említett osztrák átkok alá ne kerüljünk, a magyaroknak élet-halálba segítői leszünk; de csak ugy, hogy hazánk »Ungariának« sem^tartománya, sem toldaléka ne legyen és hogy hiábavalóan az osztrák adósságnak »kamatait« se fizessük. íme, t. Ház, ezek az emberek, a kik Horvátországban a nemzet jogai és nyelve par excellence harczosainak tekintetnek, ezek az emberek nem futnak a Magyarországgal való megegyezés elől, hanem ellenkezőleg, nemcsak hogy nem hirdetnek semmiféle viszályt és semmiféle gyűlöletet, sőt azt mondják ; Igenis, mi akarjuk a Magyarországgal való szövetséget! Ez szükséges is és hasznos is. De milyen szövetséget ? Erre felel Kvaternik Jenő azt mondván (olvassa) : »Mi horvátok . . . (Elnöki figyelmeztetés után folytatja.) T. ház ! En azt hiszem, hogy ez mégis összefüggésben áll a tárgygyal, azért kérem, engedtessék meg nekem, hogy ezt a kérdést a napirenden levő tárgygyal összefüggésben röviden megindokolhassam, még pedig a következő indokokkal;