Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.
Ülésnapok - 1906-183
[ képviselőház 1907. évi június hó 24-iki ülésén horvát nyelven mondott beszédek forditása. KraszojeviCS György: T. ház! Habár társaim a napirenden levő tárgyat alaki és anyagi részről úgyszólván kimerítették (Zaj. Elnök csenget.), mégis kötelességemnek tekintem, hogy mint szerb, ha mindjárt a legrövidebb vonásokban is megjelöljem az előterjesztett törvényjavaslatokkal szemben elfoglalt álláspontomat. T. ház, mikor a horvát-szerb koaliczió ebbe a házba belépett, akkor a t. Ház által szimpatikusán fogadott deklarácziót tett. Ebben a deklaráczióban a horvát-szerb koaliczió kijelentette, hogy nem fog államjogi kérdéseket felvetni, hanem hogy otthon fogja szabályozni azokat az alkotmánykérdéseket, melyeket a volt rendszer eléktelenített, elmulasztott és elhanyagolt. A horvátszerb koaliczió lojálisán alkalmazkodott tett nyilatkozatához s nem vetett fel államjogi kérdéseket, mikor azonban ilyen kérdést a vasúti pragmatikával rákényszeritettek, kötelességében állónak tekinti, hogy kijelentse, milyen törvényellenes ez a törvényjavaslat. T. ház ! Én nem fogok beszélni arról, vájjon a vasutak az államnak közjogi intézményét, avagy magánvállalatát képezik-e, mert ezt társaim fényesen megvilágították, de szóvá akarok tenni egy jogi esztelenséget, hogy a vasúti alkalmazottak jelen javaslat szerint igenis meg nem is állami hivatalnokok. Nem azok, mikor az állami hivatalnokok jótéteményeit kellene élvezniök, s igenis azok, mikor katonai fegyelem alá kell vetni őket és mikor a büntető bíróság elé kell őket állítani. T. ház ! Én csodálkozom, hogy a szabadság korszakában olyan törvényjavaslat volt előterjeszthető, melyben azoknak az embereknek a szabadsága, kik a magyar alkotmány megvédése végett oly hazafiasán küzdöttek, bilincsekbe veretik. (Ugy van! a jobbközépen.) T. ház ! Ugy tűnik fel előttem, mintha ez a törekvésük megjutalmazása volna, mert a vasúti alkalmazottak illetményeinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat azoknak ad legtöbbet, a kik úgyis a legjobban vannak fizetve. A legrosszabbul fizetett alkalmazottak és munkások csaknem semmiféle többletet sem kapnak. A méltányosság azt követelte, hogy mindnyájan arányosan részesüljenek javításban, azonban — sajnos — ez nem történt. T. ház ! A mi a vasúti pragmatikáról szóló törvényjavaslatot illeti, melyet társaim teljesen szétszedtek, én nekem is meg kell állapitanom, hogy az az 1868 : 1., illetve XXX. alaptörvényczikkel ellenkezik és hogy ezzel a javaslattal azt akarják, hogy a közös országgyűlésen a horvát és sziavon királyság területére nézve alaptörvényileg már megoldott nyelvkérdés megváltoztassék. T. ház ! Hogy ez keresztülvitessék és hogy egy törvénytelen gyakorlat iktattassék a törvénybe, ezért különféle engedmények tétetnek nekünk. De, t. Ház, mi semmilyen engedményeket sem követelünk, mi kegyelmet sem kérünk, de nem adjuk oda jogunkat, mely alaptörvénynyel biztosíttatott részünkre. (Ugy van ! a jobbközépen.) T. ház ! Mi ezt a jogot védelmezni fogjuk s nem térhetünk el tőle, nem fogunk eltérni tőle s nem is szabad eltérnünk tőle, mert a nemzet, a mint ezt Deák mondta, a mely jogáról önként mond le, sohasem fogja ezt a jogot visszaszerezni, ha pedig a nemzettől erőszakkal vétetik el a joga, akkor az azt alkalmas pillanatban vissza fogja szerezni. T. ház ! Az 1868. évi regnikoláris deputácziónk, mely ki lett küldve, hogy Magyarországgal a egyezményt kösse meg, sok jogáról él sok gazdasági érdekéről mondott le, de egy kérdést, a nyelvkérdést olyan helyesen oldotta meg, hogy az vita tárgyát nem képezheti arra nézve, a ki a törvényt ugy akarja értelmezni, a mint meg van irva. Miránk nézve ez a kérdés az egyezménynyel nyert megoldást, s az egyezmény egyben meghatározta azt a módot, melyen az alaptörvény megváltoztatható. S azért, t. Ház, minthogy az egyezménynek minden megváltoztatása, s a nyelvkérdés is a közös országgyűlés hatáskörébe nem esik, hanem a regnikoláris bizottságok illetékességi köréhez tartozik, melyeknek ezen országgyűlés határozataival elébe vágni nem szabad ; tiltakozunk és óvást emelünk az ellen, hogy ez a kérdés más utón oldassék meg, mint ezt a törvény irja elő. (Ugy van! a jobbközépen.) T. ház ! A vasúti alkalmazottak pragmatikájáról szóló törvényjavaslat összeütközést hivott ki. Két elv ütközött össze : az önök elve, mely azt követeli, hogy a vasúti alkalmazottaknak a mi területünkön magyarul kell tudniok és a mi elvünk, a mely ezt perhorreszkálja. önök a maguk álláspontja meüett maradnak, mi a magunk álláspontja mellett maradunk, önök mindamellett, hogy álláspontjaink eltérnek, azt akarják, hogy a maguk álláspontját egyoldalúan iktassák törvénybe. Ez egészen hasonlít ahhoz : ki panaszolt be? A biró. Ki bíráskodik? A biró. Miután ennek nem szabad igy lennie, mig az 1868. évi I. tör-