Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-183

115 vényczikk érvényben van, ennélfogva kijelentjük, liogy ez a törvényjavaslat nem fog minálunk törvényerőre emelkedni, nem emelkedhetik s nem is szabad emelkednie. T. ház ! Ha a mi Mbánkon Mvül kerül ezen kellemetlen összeütközésre a dolog, a mely összeütközést én mélyen fájlalom, ezért mi még sem vetjük el magunktól a fiumei rezoluczió alapeszméjét és ez az: a magyar királysággal való közös egyetértő munkálkodás utáni törekvés. Nagy baj lesz, t. Ház, ha a mi vitás kérdéseinket nem fogjuk megoldhatni, hogy azután teljes erőből működjünk közre a közgazdasági kérdések megoldására, melyek az én mély meggyőződésem szerint mindaddig nem oldhatók meg, mig a gazdasági s áüamjogi osztrák járomtól meg nem szabadulunk. T. ház és t. képviselő uraim! Én látom hogy nehezükre esik, hogy mi a jogainkért küzdünk. De én arra kérem önöket, hogy ne feledkezzenek meg egy másik mozzanatról, ne felejtsék el, hogy közös veszélyben önöknek mi ránk szükségük lesz és hogy akkor leszünk abban a helyzetben, hogy nagyobb erővel védelmezzük az önök jogait és a mi jogainkat, és az önök exisztencziáját és a mi exisztencziánkat, a mennyiben önök velünk szemben előzékenységgel fognak viseltetni és lehetségessé teszik, hog]/- a mi hazánk a mi szellemünkben és a mi nyelvünkön fejlesztessék. T. ház ! Meg vagyok győződve, hogy önök arra a meggyőződésre fognak jönni, hogy a mi követelményeink jogosultak. Befejezem, annak a fölemlitése mellett, hogy ez a küzdelmünk akármiként végződjék, egy ki van zárva, ki van zárva annak a lehetősége, hogy mi Magyarországgal szemben Bécs intenczióit mozditsuk elő. (Taps a jobbközépen.) Darányi Ferencz jegyző: Zagorae István! Zagorac István: T. ház! A ki tárgyilagosan és nyugodtan követte ezt a vitát, mely ime, már három hete foly ezen magyar testületben, a ki latolgatta a mellette és ellene szóló indokokat, az meggyőződhetett, hogy ez a vita olyan alapos, mint még egy sem volt ezen képviselőházban. A mi szónokaink a tárgynak, a melyről szó volt, a mélyére hatoltak és mondható, hogy mindegyikük teljesen kimentette a napirend tárgyát. Mindamellett mindegyikük sok szép és uj mozzanatot hozott föl, melylyel a mi álláspontunkat támogatta és bebizonyította, hogy az az álláspont jogosult, a mely állásponton ennek az oldalnak a képviselői, t. i. a horvát királyság képviselői állanak. Sajgó szivvel határoztuk el magunkat erre a küzdelemre, melyet jelenleg ezen magas testületben folytatunk. Nehéz szivvel határoztuk el ezt a harczot s pedig több okból. Először azért, mert keservesen kiábrándultunk, a mint nem is hittük, a mikor ezen országgyűlési terembe léptünk. Egész más volt a vélekedésünk, egész más volt az érzésünk, a mikor ide jöttünk. Azt hittük, hogy előzékenységet, szeretetreméltóságot, jogaink megértését és megbecsülését fogjuk tapasztalni és hogy ezáltal hazánk javára szót fogunk emelhetni, a mely hazánk oly sokáig nyomorgott és szenvedett. Azon ideális magasságról pedig, a melyen állottunk, hamar letaszítottak bennünket s igy kénytelenek vagyunk a legvégső eszközökhöz fordulni és ezen harczba lépni, a mely harcz reánk hárittatott. Még mielőtt ezen javaslat a t. ház asztalára került, az egész anyagot kívántuk, mert figyelmeztettek arra, hogy mit tárgyal ez a törvényjavaslat. De mikor Kossuth miniszter ur fejtegetéseit hallottuk és azokat megértettük, a mely fejtegetéseknek az igazságügyi bizottságban adott kifejezést, hogy t. i. inkább le fog mondani, mintsem eltérjen ezen törvényjavaslatban elfoglalt álláspontjáról, a mely a nyelv egységéből az összes horvátországi és magyarországi vonalakon áll, akkor azt mondottuk: ha a miniszter ur alaposan átgondolta szavait, mielőtt azokat kiejtette, ha ezen gondolatot nem pillanatnyi elhamarkodásban fejezte ki, akkor az összes hidakat leégettette, a melyek az egyetértéshez, az összhanghoz, a szeretethez vezethettek volna. A mikor később a közlekedésügyi bizottságban a tárgyalást követtük, a mikor láttuk, hogy ezen bizottság hogyan viselkedik társunk és barátunk, dr. Tuskan indítványával, akkor azt mondottuk, ugy látszik, ezen javaslat sorsa már el van határozva. Uraim, önök még annyit sem fáradoztak, hogy indítványának indokait áttanulmányozták volna, hogy alaposan megbírálták volna azt, a mit ő ott felhozott. Ha ezt megtették volna, legalább a jóakarat látszata mutatkozott volna, a mely akarattal a horvátok elé akarnak menni és melylyel a mindkét részről oly nagyon hangoztatott egyetértéshez juthattak volna. Mindebből semmit sem láttunk. Nemsokára a bizottsági tárgyalások is el multak. Az volt a benyomásunk, mint mondtam, hogy ezen javaslat sorsa mái eldőlt. Ezután következett a tárgyalás ezen t. házban, Ezen tárgyalás is kiábrándított, ha egyáltalában kiábrándíthatott.. Annyiban kiábrándított ezen tárgyalás, hogy az összes szónokok, a kik azon oldalról a t. házban szólásra emelkedtek, kevés értelmet tanúsítottak a Horvátország és Magyarország közötti viszony tekintetében, a mi pedig a megértéshez, ha azt a viszonyt jól és helyesen megítélni akarjuk, szükséges. Az önök szónokai részéről az előzékenységnek nyomát sem tapasztaltuk, a mely feltétlenül szükséges, hogy ha azt az összeütközést és egyenetlenkedést elintézni kívánjuk, a mely közöttünk keletkezett és fennáll. Az előzékenység és megértés szükségessége hiányzott a t. ház túloldali szónokai részéről, mindazon szónokai részéről, a kik ezen tárgyban felszólaltak. T. ház ! Mi a vasúti szolgálati pragmatikáról szóló vitába azon benyomással léptünk, hogy általa. Horvátország területére a magyar nyelv törvénybe iktatása szándékoztatik. (Zaj. Elnök csenget.) Nagy, Vázsonyi, Bzterényi és mindazon 15*