Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-183

183. országos ülés 1907 június 24-án, hétfőn. 107 Ez a horvátországi képviselők álláspontja, és ehhez képest van a mostam és jövő akcziónk irányítva. A mostam magyar kormány és a mint látom a magyar képviselők többsége is arra törekszik, hogy ezen elvi vitás ügy azonnal itt intéztessék el oly módon, hogy a vita után egyszerűen megszavaztassák a törvényjavaslat. Tehát a horvátországi képviselők egyszerű majorizálásával. Más szóval, ezen kiegyezési vitás ügyben, nem határozna sem egyetértés, sem az esetleg közösen megállapított Ítélet, hanem az erősebb és a nagyobb számú fél ereje. Ez is megtörténhetik. Azonban kérdem a tisztelt magyar képviselőtársaimat mi lesz ennek a következménye ? A mi egybangu felfogásunk szerint, a kiegyezés, a melyet egyrészről Magyarország, másrészről Horvát- és Szlavonország megkötöttek, oly tényező által változtatik meg, a mely arra, a 70. §. értelmében nincs feljogosítva. Tehát törvénytelenül! A két tényező közül, a melyek a kiegyezést megkötötték, az egyik, a másik tényező figyelmeztetése ellenére, önkényüleg megfogja változtatni annak egyik leglényegesebb rendelkezését. Mi következik ebből ? Természetesen csak az következhetik, hogy ha az egyik faktor nem tartja magát a szerződéshez, a másik faktorra nézve is megszűnik a kötelezettség. Mi ez esetben akaratunk ellenére is a kiegyezésen kivüli álláspontra helyezkedünk, és többé nem ily vitás ügybe, hanem nehéz konfliktusba is keveredünk, a mely mindkét félre nézve nagy következményekkel jár. A mint látni méltóztatik, ez nem apró kérdés, hanem nagy vitás ügy és a mi eddigi magatartásunk bizonyítja, hogy azt mi a legkomolyabban fogtuk fel, s hogy el vagyunk készülve minden következményre, mint sem hogy elismerjünk és megengedjünk egy törvénytelenséget nemzetünk ellen. Horvát beszédemnek további folyamán ezzel tüzetesebben fogok foglalkozni, tisztelt képviselőház, a mire felhívom a tisztelt magyar képviselőtársaim figyelmét, a kik a mennyiben nem értenek horvátul, beszédemet holnap olvashatják magyar fordításban- E magyar beszédemet pedig a következő ajánlattal végzem be. Számos magyar képviselőtársamtól hallottam, hogy a kormány hibát követett el, a midőn e törvényjavaslatokat most ily alakban beterjesztette. A mit négyszemközt elismernek és a folyosókon suttognak, azt jobb nyíltan megmondani. (Mozgás.) Ismétlem, hogy jobb, mint sem, hogy néhány egyén hibájából két nemzet konfliktusba keveredjék és évtizedeken, vagy talán több időn át is szenvedjen. Ezt annál könnyebb elkerülni, mivel a magyarok engedhetnek. Ok offenzívában, mi pedig defenzívában vagyunk. Ok a nyelvkérdéssel a nii területünkre nyomultak előre, nem pedig mi az övékére. A midőn engednek, nem veszítenek semmit, nekünk pedig elismerik azt, a mi a mienk. Ellenfél helyett ismét barátokat ós szövetségest lelnek meg bennünk. Nemes Bertalan: Őszinte, igaz barátokat! Supilo Ferencz: Azért melegen ajánlanám, hogy a dolgot jól fontolják meg, mielőtt a ráerőszakolásra határoznák el magukat. A taktikánkkal mi nemcsak a horvát nyelv jogait védjük, hanem egyúttal időt adunk a megfontolásra. Később — mind a két félre túlkéső lesz. Ez oknál fogva melegen ajánlom társaim indítványait, melyek egyúttal az enyéim is, s a melyek azt czélozzák, hogy mindkét javaslat adassék vissza a kormánynak, hogy horvát kormánynyal egyetértőleg, azokat oly módon igazítsa ki, hogy azokból az 1868. évi alaptörvényt sértő rendelkezések hagyassanak ki. Postovani dome! Menije zao, ako moj akcenat madjarskoga jezika nije bio dovoljno madjarski. Zahvalan sara gospodinu jjredsjedniku, da mi je dopustio da mogu izgovoriti ovu besjedu. Sada da prijedjem na samu stvar. Postovani dome! Kad smo mi hrvatski zastupnici, ja jos nisam bio delegat kraljevine Hrvatske, dosli u ovaj dom, mi smo onda izdali jcdnu izjar u kojoj smo izjavili, da sada necemo poticati drzavno-pravna pitanja. Hódy Gyula : Semmi delegátus! Supilo Frano : Mi hrvati dali smo tu izjavu, a procitao ju je g. biskup Drohobeczky. Mismo porucili naprama madjarskim nasim drugovima, da dolazimo u sabor zeljni, da se borimo rame o rame, s Madjarima s madjarskim narodom za zajednicke ciljeve i ideale. U nasoj dekleraciji kazali smo nadalje da medju nama i madjarskim narodom imade raznih sporova, ali da necemo sada da tóga poticemo s razloga, sto znamo vrlo dobro, da bi to bilo samo na neprilikti madjarskoga naroda, a mi mu tih neprilika u danasnjim prilikama necemo da stvaramo. Nasa izjava. koju je gospodin Drohobeczku procitao jednostavno -akceptira status quo, kao sto ste i vi, gospodo, naprama Becu akceptirali status quo. Izjavili smo, da primamo takodjer fakticmo stanje status quo i u Hrvatskoj i da necemo iznositi pitanja, radi kojih bi moglo doci do tóga da se raskrstimo. Dosla je medjutim ova zakonska osnova o zeljeznickoj pragmatici i zeljeznickim cinovnicima i namjestenici ma, koja bitno dira u temeljni zakón, hrvatsko-ugarsku nagodbu. To su moji drugovi tako detaljno i tako obsirno rastumacili prikazali pred cijelom javnosti i visokom kucom, da ja, kad bi isao da trazim, nisu li sto ispustili i néma li sta nova da kazein, bio bi na veiikoj muci i velikom cudu, jer zbilja néma nista nova istaknem, nego da ponovim ono s o su oni vec kazali. Nase stanoviste u ónom jezicnom sporu tako je jasno tako na zakonu precizno oznaceno, da samo jedna velika rabgulistika, jedan fiskalizam, 14*