Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-170

86 170. országos ülés 1907 június 7-én, pénteken. zadnjeg sluzbenika u Hrvatskoj niko ne urednje drugacije nego hrvatski. (Helyeslés jobbfelöl.) Dakle nije g. dr. Polit nista lijevao ülje u vatru nego mozam kazati da su vlje u natru lijevala gosj)oda Kossuth i Sterényi, kad su tu osnovu iznijeli. (Tahó je! Taps jobb felől.) Konacno osornu cu se na g. Vázsonyija, koji je demokrat, malo doduse cesaro kraljevski demokrat, ali ipák demokrat : (Nevetés jobbfelöl.) On nam predbacuje, sto se toliko esofiramo za jezik. Jezik je pitanje eksistencije narodne. Naravno je stoga, da se in príma linea moramo za jezik esofirati. Budite uvjereni, da sam ja jako ogorcen, sto se s óvóm zakonskom osnovom segnulo u nas autonomni djelokrug pravosudni, i budite nojereni, da smo i mi nasa zemaljska vlada odlucno i protiv tóga. Ali sto nam predbacujete, da se za jezik borimo, a zaboravljamo na opce pravo glasa, budite uvjereni, da mi jako stojimo za ovo opée pravo glasa i meni se cini, da cemo ga mi u Hrvatskoj prije uvesti, nego vi u Ugarskoj! (Elénk helyeslés és taps jobbfelöl.) Ja, kao onaj koji sam nojeren, da je sloga izmetu Hrvata i Madjara protebna, da je conditio sine qua non nase bolje buducnosti, (Tako je! jobb felöl.) ja koji ljubim sve sto je madjarsko, vasú ljuban za slobodu, vas zanos za napredak vasé domovine — to su sve momenti, koji moraju u meni pobuditi simpatiju za Madjare •— ja otvoreno kazein, da imám veliku simpatiju za taj narod, pa ceté zato jos vise uvidjeti, kakova se pogreska radi, kad se ne nastoji o tom kako bi se ta ljubav prosirila i u dalje slojeve nasega naroda. Izbacite tu nesretnu ustanovu iz zakona pak ceté najbolje koristiti suverenitetu madjarske drzave i madjarskog naroda! To vam preporucam. (Taps és éivio kiáltások jobbfelöl. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Ki következik szólásra ? Raisz Aladár jegyző: Keó'k Iván! Reők Iván: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem lehet kétség az iránt, hogy a magyar művelt közönség és mindazon tényezői az országnak, melyek a közgazdasággal, iparral és kereskedelemmel kontaktusban vannak: valóságos lidércznyomástől szabadultak fel akkor, a midőn a mélyen tisztelt kereskedelemügyi miniszter ur a magyar államvasutak alkalmazottainak fizetéséről és szolgálati pragmatikájáról szóló törvényjavaslatokat a" ház asztalára letette. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Reők Iván: Mert, t. ház, az előző kormányok kezéből — mondhatnám: szerencsétlen kezéből — nem csupán az államvasutaknak hálózatát és berendezését vette át ez a kormány a legdezoláltabb állapotban, (TJgy van! a baloldalon.) hanem egyszersmind az alkalmazottak nagy többségét is: züllött munkakedvben, zilált kedélyállapotban, tele elégedetlenséggel kapta kormányzása körébe, ugy hogy méltán táplálhattuk azt az aggodalmat, hogy ha ezek a viszonyok sokáig orvosolatlanul maradnak, akkor a nagy elődök által oly szépen megkonczipiált és korán elhunyt miniszterünk, Baross Gábor genialitása és vaskeze által oly szerencsés gyakorlatisággal életre hivott magyar államvasuti politika a tehetetlenség csődjének küszöbére jut. A kalamitások, mint jól tudjuk, a múlt év folyamán, a, múlt évi nagyobb gabonatermés hatása folytán, továbbá több zavaró körülmény következtében még inkább fokozódtak, a nélkül, hogy a kormánynak módjában lett volna ezeken gyorsan, momentán segíteni. A rekriminácziók, panaszok általánosakká váltak az országban mindenfelé, és még a legutóbb letárgyalt vasúti beruházási törvény is csak csekély mértékben tudta e rekriminácziókat mérsékelni, ugy hogy már £izz3.i is megelégedtünk volna, ha legalább a fizetések rendezéséről szóló törvényjavaslat nyújtatott volna be, a mikor ime véghetetlen nagy munkásság és minden illetékes faktor bevonása mellett sikerült a kereskedelemügyi miniszter urnak e törvényjavaslatokat létrehozni és a ház asztalára letenni. T. ház! Rendkívül szerencsés körülménynek tartom, hogy a két törvényjavaslat együtt, összefüggésben, mondhatni: junktimmal adatott be és vétetik tárgyalás alá, mert a két törvény erős vonatkozásban és összefüggésben van egymással, és hogy ha a szolgálati pragmatika esetleg későbbre maradt volna, akkor letárgyalása feltétlenül jelentékeny nehézségeket okozott volna. Mert a dolog természetéből következik, hogy a szolgálati pragmatika oly mű, a melyben a tisztviselők, alkalmazottak részéről a jogok csak igen kevés helyet foglalnak el. A követelési lapja minden pragmatikának tulajdonképen nagyon keveset tartalmaz, és a dolog természetéből következik, hogy igenis a kötelességek azok, a melyek minden pragmatikákban erősen helyet foglaljanak, különösen egy vasúti pragmatikában, a hol a vasúti üzem biztonsága, a forgalom tökéletessége a tisztviselők és alkalmazottak részéről katonai fegyelmet és pontosságot követel, és a hol a kihágások, mulasztások, szintén sokkal szigorúbb beszámítás alá esnek, mint más szolgálati ágban, és mondhatni, példás megtorlást igényelnek. A magam részéről mindkét törvényjavaslatot szerencsés alkotásnak tartom, és különösen a fizetésrendezésről szólót, a melyben az összes alkalmazottak illetményei ugy az A) mint a kidolgozott B) táblázatban nagy gonddal, humanizmussal, az életviszonyok, a most folyton súlyosodé megélhetési körülmények latbavetésével és az állam anyagi erejének és áldozatkészségének teljes felajánlásával nyernek rendezést. Hasonlókép humánus, liberális alapon van szer-