Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-170

170. országos ülés 1907 június 7-én, pénteken. 87 kesztve a szolgálati pragmatika is, a melyben a tisztviselők és alkalmazottak polgári jogai, politikai jogai, úgyszintén kötelezettségei szabatosan, világosan vannak köriilirva. Csak az aggályos némileg, hogy a mi a fegyelmi eljárást illeti, az a kéz, a mely a pragmatikát kidolgozta, aczélizmokat, aczélszoritást sejtet, a mi tulaj donképen, ha minden földi salaktól ment bírákra számithatnánk, talán az osztó igazságszolgáltatással összeegyeztethető volna, azonban, mint jól tudjuk, nem lehet emberileg számitani e törvényjavaslat szelleme szerint, hogy a fegyelmi bíróságok teljesen objektivek és függetlenek lennének a felsőbbségtől, épen azért bizonyos paragrafusokat ebből a szempontból méltányossági okokból mérséklendőknek tartok. A tekintetben is sok aggodalmam van, a miről tegnap különben szó volt, hogy a magánpanaszoknak a rendes bírósághoz való utalása nem fog remédiumot nyújthatni a legtöbb esetben a panaszokra nézve, minthogy a rendes bíróság tulajdonkéj>en csak az alakiság megsértése esetében itélkezhetik. Ennélfogva részemről sokkal helyesebbnek látnám, ha egy valóban független, olyan bíróság Ítélkeznék, a mely az érdembe belemehet minden panasz tárgyában és e tekintetben a közigazgatási bíróságot tartom egyedül kompetensnek. Aggodalmam van spontán nekem is a miatt, hogy a vasúti alkalmazottak köztisztviselői minősítést nyernek, épen a vita mostani folyamán tapasztalt, horvát részről kifejezett aggályokra és nehézményekre való tekintettel. Miután azonban ezekkel a kérdésekkel Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam nagy szellemességei és nagy jogászi tudással foglalkozott, én, minthogy nem is a szakmám, ezt a kérdést mellőzni óhajtom és erre nem térek rá. T. képviselőház! Áttérve a fizetési javaslatra, ismétlem, hogy ennek intézkedéseit ugy a fizetések és lakbérek, mint a várakozási idő, valamint a működési pótlékok tekintetében igen emberségeseknek, szerencsésen elkészítetteknek tartom, és pedig nem csupán a magyar 'állami tisztviselők fizetéseire nézve fennálló szabályzatokkal összehasonlítva, hanem az összehasonlításba vett bel- és külföldi vasutaknál fenforgó díjazásokkal szemben is. Nagyon helyesnek tartom annak az elvnek kiszélesítését, hogy a tisztviselők és alkalmazottak bizonyos fokig automaticze haladnak előre a ranglisztán és e tekintetben az egyéni anibiczió, a független érzés a legteljesebb mértékben érvényesül, illetéktelen protekcziók érvényesülésére pedig alkalom nem nyilik. Helyes az is, hogy viszont bizonyos magasabb fokozatoktól kezdve a tisztviselők közül csak a legkiválóbbak, a legtehetségesebbek, vagy a, kik a szolgálatban szolgálati érdemeikkel legjobban kitüntették magukat, számithatnak promoczióra. Helyes továbbá az a distinkczió is, mely szerint a kisebb képzettségű, csupán középiskolát végzett alkalmazottak elég humánusan 1600 korona kezdőfizetéssel lépnek állandó szolgálatba és onnan haladva teszik meg az ő automatikus előhaladásukat,. mig ellenben az egyetemi, főiskolai képzettségű tisztviselők erre az ő szélesebb és nagyobb tudásukra és a tudás megszerzésére fordított nagyobb időveszteségükre való tekintettel 2300 koronás kezdőfizetéssel lépnek az állandó tisztviselők sorába. Ellenben sérelmesnek tartom azt, hogy mig a kisebb kvalifikáczióju tisztviselők a IX., VIII. és VII. rangfokozatokon automaticze haladnak fel és érkeznek a 4400 koronás legmagasabb fizetéshez, addig a mérnökök és jogászok a 2300 koronás fizetésből elindulva csak a VIII. és VII. fizetési osztályokon haladhatnak fel, a minek az a következése, hogy csak mérnöki és segédtitkári rangot érhetnek el a rendszeres előhaladás utján 4400 korona fizetéssel, a mely intézkedés! tulajdonképen az 1904. évi fizetésrendezési eljárással szemben is igen sérelmesnek és méltánytalannak mutatkozik, miután ama szabályzat szerint a nagyobb képesítésű tisztviselők akadály nélkül, szintén automaticze elérhették a VI. fizetési rangosztálynak megfelelő alkalmazást, nevezetesen elérhették a főmérnökök és a jogászok a titkári czimet. Annyival inkább sérelmesnek találom a törvénynek ezt a rendelkezését, mert nyilvánvaló, hogy a kisebb képzettségű tisztviselőknek, kik a forgalmat, a vasút üzemét szolgálják, a kik ennélfogva talán erősebben igénybe vannak véve, több alkalmuk nyilik a közvetlen vasúti élettel való folytonos kontaktus során tehetségeiket, kiválóságukat beigazolni, mint a mérnököknek vagy jogászoknak, kik köztudomásúlag rendszerint a félreeső technikai irodában, műhelyekben, a pályafentartásnál, a jogászok pedig a fogalmazó-irodákban dolgoznak, hol a kitünósre, a tehetségnek és kiválóságnak beigazolására bizony ritkább esetekben nyilik alkalom. Mindezeknél fogva nagyon kérem a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter urat,bogy a részletes tárgyalás folyamán ezen az anomálián ugy, a mint arra nézve javaslatot fogunk tenni, segíteni, illetve javaslatunkhoz hozzájárulni méltóztassék, annyival inkább, mert hiszen ama kívánalom teljesítése, hogy a mérnökök és jogászok automaticze feljuthassanak aVI. fizetési osztályba, és elérkezhessenek az 5000 koronás alapfizetéshez, pénzügyileg semmi nehézségbe nem ütközik, legalább momentán nem, és a költségvetés egyensúlyát nem alterálja. T. ház! Megnyugvással vettük a miniszter ur tegnapelőtti szép expozéjából, hogy ezeket a törvényeket, ha életbe lépnek, ő atyai jóindulattal fogja végrehajtani, azonban viszont a kellő erélylyel és szigorral azokban a vonatkozásokban, hol erre feltétlenül szükség lesz. Ezt részemről