Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-169
72 Í69. országos ülés 1907 j másodszor pedig ha volna is jogunk, nem érünk el vele semmit mindaddig, a mig a horvát büntetőtörvénykönyvben nem kerülnek bele azonos rendelkezések, mint a milyenek a magyar büntetőtörvénykönyvben vannak. Én szívesen átnyújtom ezt a büntetőtörvénykönyvet. Méltóztassék kutatni benne; én ebben a kiadásban nem találtam, bár ez a kéjiviselőház könyvtárából való. egyetlenegy szakaszt sem, a mely a hivatali visszaélésnek, a hivatali kötelességek megtagadásának azon deliktumait tartalmazná, melyeket a magyar büntetőtörvénykönyvből ismerünk. Már most micsoda szükség van tehát erre a nagyon elhibázott, szerencsétlen intézkedésre ? A czél az, hogy sztrájktörvény alkottassák, még pedig nagyon simán, tapintatosan. Sztrájktörvény megalkotásáról beszélhetünk, vitatkozhatunk, csak az áll vitán kivül, hogy a dolgoknak ilyetén elrendezése, hogy az összes vasúti alkalmazottakat, a magánvasuti alkalmazottakat is, a közúti vasutak alkalmazottait is, az ideiglenes alkalmazottakat, munkásokat, napszámosokat egyetlen tollvonással büntetőjogi szempontból közhivatalnokokká, nem akarom mondani, degradáljuk: ez olyan avancement, a melyet nem köszön meg senki, daczára a nagy megtiszteltetésnek, (Derültség a középen.) de a mely a czélt sem éri el, a mellett jjedig, a mint bátor leszek, a mennyire az idő előrehaladott volta megengedi, bebizonyítani, a leghorribilisebb zavarokra és konfúziókra fog vezetni. (Zaj. Ralijuk! Halljuk!) Egy hang (jobbfelöl): A vasúti sztrájkról beszéljen! Vázsonyi Vilmos: Nem, kérem; ha a vasúti sztrájkra kíváncsi a t. képviselőtársam, szolgálhatok az adatokkal, nekem megvan okmányszerűleg, de nem akarok vele foglalkozni. Szmrecsányi György: Most támogatják a kormányt! Vázsonyi Vilmos: Ha képviselőtársam kíváncsi, én azt okmányszerűleg megmutatom. (Zaj a középen. Elnök csenget.) Ez a rendelkezés, t. ház, teljesen keresztülvihetetlen, felforgatja, feje tetejére állítja büntetőtörvénykönyvünk egész rendszerét. Büntetőtörvényünk a büntetőjogi szempontból való közhivatalnoknak a jogállását nem tágabb körben alkalmazza, mint az állami, községi vagy törvényhatósági tisztviselő fogalmát, hanem szűkebb körben ; a mi büntetőtörvénykönyvünk a büntetőjog szempontjából kevesebb közhivatalnokot ismer, kivéve azt a szakaszt, a mely hatósági közegeknek nyilvánítja a hatósági erőszak ellen való védelem szempontjából mindazokat a vasutasokat, a kik a vasúti üzleti rendtartásban átruházott hatáskörben vasutrendőri teendőket teljesítenek; ettől eltekintve, büntetőtörvénykönyvünk szűkebb körben állapítja meg a büntetőjogi szempontból vett közhivatalnokok inius 6-án, csütörtökön. szféráját, mint a közjogi és közigazgatási jog szempontjából való közhivatalnokoknak körét. A büntetőtörvénykönyv 461. §-a t. i. kimondja, hogy közhivatalnokoknak azok tekintetnek, a kik az állam közigazgatási vagy igazságszolgáltatási, vagy valamely törvényhatóság vagy község hatósági teendőjének teljesítésére hivataluknál, szolgálatuknál vagy különös megbízatásuknál fogva kötelesek. A hatósági teendő imjjériumot jelent; tehát nem minden törvényhatósági vagy községi tisztviselő közhivatalnok, hanem csak ki hatósági teendő teljesítésére kötelezve van, a ki tehát az impériumnak részese. Már most ebből világos, hogy büntetőtörvénykönyvünk egész rendszerét, egész gondolatkörét zavarják meg azzal, ha ott, a hol gazdasági intézkedésről van szó, ott, a hol a vasúti forgalomnak biztonságát, zavartalanságát akarják biztosítani törvényesen, ott átcsapnak a büntetőtörvényhozásnak körébe és közhivatalnokoknak akarják deklarálni a vasúti alkalmazottaknak egész kategóriáját. Erre az intézkedésre semmiféle szükség nincs. Mert ha a magyar törvényhozásnak az a szándéka, hogy a vasutak forgalmát a sztrájk ellen biztosítani akarja, ez módjában van; de ehhez teljesen felesleges az a rettenetes fikczió a melynek beláthatatlan következményei vannak, hogy az összes vasúti alkalmazottakat, az ideiglenes alkalmazottakat is kivétel nélkül — ott is a hol semmi szükség nincs rá — közhivatalnoknak nyilvánítsa. Mert méltóztassanak arra gondolni, minő konzekvencziája lesz annak, hogy ha tényleg törvényerőre emelkedik az a rendelkezés, hogy minden vasúti alkalmazott közhivatalnoknak kell hogy tekintse magát a büntetőjog szempontjából. Ugy a vasúti alkalmazottak, mint a közönség szempotjából ez igen nagy veszedelmeket rejt magában. (Ugy van! Halljuk! balfelöl.) Méltóztassék csak figyelembe venni, hogy a szubaltern, vagy pláne az ideiglenes- és munkásszemélyzetre nézve micsoda borzalmas ridegsége van a Btkv. azon szakaszainak, a melyek a közhivatalnokoknak fokozott felelősségéről szólnak. Itt van pl. a vesztegetési szakasz. Az a vesztegetés, a mely a hivatali kötelesség megszegése nélkül történik, csak vétségnek nyilvánittatik, ellenben az a vesztegetés, a mely a hivatali kötelességek megszegésére irányul, közhivatalnokok részéről már olyan súlyos bűntett, a mely öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő. A közönség szempontjából pedig a vesztegetésnek az a formája, a melylyel nem hivatali kötelesség megszegésére akar valaki rábírni közhivatalnokot, nem büntettetik; ellenben ha a hivatali kötelességek megszegésére akarja az illető a közhivatalnokot csábítani, öt évig terjedhető fogházzal büntethető az aktív vesztegetésnek ez a cselekménye. (Mozgás balfelöl.)
