Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-169

169. országos ülés 1907 június 6-án, csütörtökön. 73 Nem tréfából hozom fel a következőt, bár jó a dolgokat élükre állítani, mert akkor derül ki az igazság. (Halljuk!) Ha én egy viczinális vasúti kalauzt, hogy az álllamvasutak tekintélye ne csorbuljon, (Derültség.) egy forinttal megvesztegetek azért, hogy legyen szives engem éjjeli nyugalmamban meg nem zavartatni, akkor, mivel neki kötelessége a közönség számára helyet csinálni, én ó't aktive megvesztegettem és kötelességszegésre csábítottam. Az a viczinális kalauz ur, a ki ezen törvényjavaslat értelmében közhivatalnokká avanzsiroz, ezzel elkövette a vesztegetés azon bűntettét, a melyért, — h cl £IZ cl feljelentő egy malicziózus és éjjeli nyugalmat nem talált utas — öt évig terjedhető fegyházzal büntethető, a hol tehát a minimum a 29. §. alkalmazása mellett is hathavi börtön. Én pedig, természetesen, elkövettem ezen alkalommal az aktiv vesztegetés deliktumát és öt évig terjedhető fogházzal vagyok büntethető. Vagy itt van a lopás deliktuma, a melyre nézve ki van mondva a törvényben, hogy ha azt közhivatalnok követte el, az tekintet nélkül a dolog értékére, bűntettnek minősitendő. Ha már most az államvasutak, vagy egy kisebb vasút műhelyéből aZ £1 hivatalnok elvisz egy darab vasat, hogy abból valamely ismerőse számára egy Íróasztali nehezéket csináljon, ez lopás, hivatali sikkasztás. íme már önmagában ilyen horribilis eredményekre vezetne az, hogy ha mi a büntetőjog rendszerét igy egyszerűen fel akarnók dönteni. Igaz, hogy védelmet is kap e mellett az a vasút, mert hogy ha megsértek egy vasúti munkást vagy ideiglenes alkalkalmazottat, akkor közhivatalnokot sértettem meg. Ez az, a mit a magyar közönség kap viszonzásul. (Elénk derültség.) Azonban nézetem szerint semmiféle védelem itt rekompenzácziót nem nyújt. (Halljuk! Halljuk!) Ne modifikáljuk mi egy tollvonással a Btkv.-et; azt a Csemegi-kódexet becsüljük annyira, hogy annak rendszerét ne dobjuk bele egy káoszba s előre mondom, hogy ha a törvényjavaslatnak ez a szakasza törvényerőre emelkednék, beláthatatlan zavarok és attroczitások fognak beállani a büntetőtörvénykezés terén. Az a czél pedig, a melyet el akar érni a kormány a javaslattal, másként is elérhető teljes őszinteséggel ós nyíltsággal. Nem szükséges a villamosvasúti kalauzok váltóállító gyermekeit, nem szükséges a lapátoló munkásokat közhivatalnokoknak deklarálni azért, mert egy külön rendelkezéssel a vasúti forgalom biztonságát és szakadatlan menetét biztosítani akarjuk. (Igaz! Ugy van!) Azt egyenes utón is el lehet érni, meg lehet csinálni a büntetőtörvénykönyv rendszerének megzavarása nélkül. Még egy dologra vagyok bátor rámutatni, KÉPVF. TÍKV\A. 1 90fi 1911. X KÖTET. a mely valóságos elementáris tréfa jellegével hat. (Halljuk!) Kimondja a szolgálati rendtartásnak az 5. §.-a — az igazságügyi bizottság szövegezésében olvasom fel, a mely enyhített a dolgon — (olvassa) : »Az egyes vasutak szolgálati szabályzata a jelen szakasz a) pontja alól alsóbbrendű személyzet ideiglenes minőségben való alkalmazására kivételeket állapit meg.« Ez az a) pont pedig azt mondja, hogy magyar állampolgárnak kell lennie a vasutasnak. Nem is a rendelkezések ellen van kifogásom, mert az alsóbbrendű munkásoknál erre szükség nincsen. Az osztrák pragmatika nem is ismer korlátozásokat a munkások állampolgársága tekintetében. De mi következik ebből? Minthogy a 2. §. kimondta, hogy ugy az állandó, mint az ideiglenes alkalmazottak büntetőjogi szempontból közhivatalnokoknak tekintendők, ennek következtében lesznek oly közhivatalnokai Magyarországnak, a kik néni magyar állampolgárok. (Elénk derültség bal/elöl és a középen.) Bocsánatot kérek, ez igy van a törvény szerint. Büntetőjogi szempontból kinevezett közhivatalnok az illető, de nem magyar állampolgár. (Derültség.) Ide vezet az, hogy ha mi a büntetőtörvénykönyvet egy tollvonással meg akarjuk változtatni. Már rámutattam arra, hogy semmi szükség erre nincsen, és a világon semmiféle törvényhozás nem ment el addig, hogy közhivatalnoknak deklarálta volna büntetőjogi szempontból az összes vasutasokat. Méltóztatnak tudni, hogy a sokszor hivatkozott porosz-rendszer egyszerűen állami tisztviselőknek deklarálja a vasutasokat, azonban Poroszországban a porosz-rendszer szerint az u. n. kisegítő-tisztviselők és munkások semmi körülmények között sem tekinthetők állami tisztviselőknek és — bár a német birodalmi törvénykönyv meghatározása sokkal egyszerűbb és tágabb, mint a mienk, mert egyszerűen a fizetést veszi alapul: a kit az állam fizet, az közhivatalnok. Daczára ennek, büntetőjogi szempontból csak azok a vasúti alkalmazottak tekintetnek közhivatalnokoknak, a kiket a külön vasúti rendőrségről szóló rendelkezés, a mely a mi vasúti üzleti rendtartásunknak felel meg, vasutrendőri teendők teljesítésével biz meg. Mert mi szükség van arra az államvasutak körében, és hogyan indokolható meg a forgalom biztonságával az, hogy olyan tisztviselőket, kik a forgalom biztonságára semmiféle befolyással nincsenek, a kik vasutrendőri teendőket az üzleti rendtartás szerint nem végeznek, hogy azokat ugyanazon fegyelem és sztrájktilalom alá helyezzük, mint a többieket. Miféle szükség indokolja pl. azt, hogy a műhelymunkások és a szertári munkások, azon ideiglenes alkalmazottak, a kikre nincsenek vasutrendőri teendők bizva, a vasúti üzletrendtartás szerint pláne közhivatalnokoknak deklaráljuk és ellenük sztrájktörvényt hozzunk? 10