Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-169

169. országos ülés 1907 június 6-án, csütörtökön. 65 veg ellen, épen oly örömmel konstatálom, hogy az a két bizottság módosításaival és a miniszter urnak legnagyobb előzékenységet tanúsító hozzájárulásával oly formát öltött, a melyért, azt hiszem, mindenkinek elismerést kell nyilvánítania. (Élénk helyeslés.) És én szokásom szerint nem is kerülgetem a forró kását, hanem egyenesen nekimegyek a sztrájk kérdésének. (Halljuk ! Halljuk!) Az állam alkalmazottainak sohasem adom meg a sztrájk jogát, de megkövetelem az állam alkalmazottaitól, a kik az alkotmányra esküt tettek, hogy alkotmányellenes kormánynyal szemben a munkát szüntessék meg. (Helyeslés.) E szerint tehát jogot nem ad, de kötelességet szab az eskü szentsége az állam alkalmazottaira, hogy alkotmányellenes időkben szüntessék meg a munkát. A mi a magánvállalatok üzemi alkalmazottait illeti: ellentétben az itt elhangzott közbeszólással, igenis a sztrájkjognak nemcsak hive vagyok, hanem a sztrájkjogot törvénybe is kívánnám iktatni. Kiveendők itt azon üzemek, a melyek a köznek olyan fontos érdekeit szolgálják, hogy ott ezen jognak megóvása egy sokkal nagyobb országos joggal, a milliók érdekeinek jogával állván szemben, a két rossz közül a kisebbet kell választani. A közlekedési vállalatoknál, a világítási ós a vízvezetéki vállalatoknál, továbbá az aratási munkák tekintetében, tehát olyan intézményeknél és olyan munkáknál, a melyeknek hirtelen megszüntetése egész felfordulást idézne elő és óriási csapásnak okozója lenne: bármilyen radikális vagyok is felfogásomban, még sem tudok anynyira elmenni, hogy a sztrájkot megengedhetőnek tartsam. De a midőn idáig elmegyek, a magam radikális gondolkozása mellett kénytelen vagyok a t. ház figyelmét felhívni arra, (Halljuk!) hogy valamint minden jól szerkesztett gőzgépen ott vannak a biztonsági szellentyük, a melyek módot adnak arra, hogy a túlhevített és túlfeszített gőz feleslege elillanhasson a maga rendes utján, mert ha ilyen biztonsági szellentyük nincsenek, az a kazán előbb-utóbb okvetlenül felrobban és igen nagy kárt fog okozni; (Halljuk! Halljuk!) épen ugy akkor, a midőn én ezzel a bajjal szemben remédiumot keresek olyan irányban, hogy azon alkalmazottak, a kiknek most a törvény sztrájkot, a hirtelen való munkabeszüntetést tiltja, érdekeiket mégis megóvhassák, ezt a remédiumot megtalálom az egyesülési jog biztosításában. És itt talán helyesebben járok el, hogy ha- az egyesülési jog mikéntjére nézve véleményemet két konkrét példával leszek bátor illusztrálni. A múlt év őszén, illetőleg még a múlt év tavaszán bérmozgalmak indultak meg a budapesti villamos vasúti alkalmazottak körében. Ezen közúti vasúti alkalmazottak legnagyobb része — több ezerén — a magyar szent korona országai KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. X. KÖTET. vasutas szövetségének tagjai voltak. Ezen szövetség a kereskedelemügyi ós belügyi kormány által jóváhagyott alapszabályokkal bír; teljesen törvényes alajMn áll fenn és működik; alapszabályaiban benne foglaltatik többek között az, hogy ezen szervezetnek joga és feladata az alkalmazottak összességének, vagy egyes csoportjainak, egyes kategóriáinak anyagi és jogi érdekeit képviselni és előmozdítani. Tehát a vasutas szövetségnek nemcsak joga, hanem kötelessége is volt a villamos vasutak alkalmazottainak petitumait az illetékes felső fórumok előtt tolmácsolni. Én mint a szövetségnek ez idő szerinti elnöke figyelmeztető sürgönynyel fordultam a közúti villamos vasút igazgatóságához, figyelmeztettem őket, hogy vigyázzanak: baj lesz, ha legalább bizonyos fokig nem teljesitik az alkalmazottak kérelmeit; ők legjobban tudhatták, hogy alkalmazottaik kriminálisán rosszul vannak fizetve, hogy meg nem élhetnek abból a bérből, a melyet kapnak, és hogy jönni kell egy erupcziónak, hogy ha a tisztességes fizetésemelésbe és a munkaidő megállapításába bele nem mennek. Mi történt? Ezen tisztelt igazgatóságok azt izenték nekem, hogy velem Batthyány Tivadarral szóba állanának privátim, de mert ezen törvényesen megalakult szövetkezetnek az elnöke vagyok, ebben a formában akkor, a midőn alapszabályszerű kötelességemet akarom teljesíteni, velem szóba nem állanak és megtörtént, hogy azután odaállították az alternatíva elé az alkalmazottakat, hogy vagy kilépnek ebből a szövetségből, vagy el vannak bocsátva. Méltóztassanak meggondolni, hogy a sztrájkparagrafus fennáll és az egyesülési jog biztosítva nincsen, akkor azok az urak, a kik a sic volo sic iubeo elvén állva lenézik az alkalmazottak jogait, és akkor a mikor még a sztrájkjog rájuk nézve eltiltva nem volt, igy bántak velük, hogy hogyan fognak majd bánni azokkal az alkalmazottakkal, a midőn majd azoknak szájára szájkosár lesz rakva, a mikor abszolúte módjuk nem lesz arra, hogy a maguk kérelmét valamely formában előadják. (Ugy van! bal felöl.) Nem izgágaság, a mit én előterjesztek, hanem nagyon meggondolandó dolog a jövőre nézve. Méltóztassék venni, hogy egy sok ezer tagból álló alkalmazott seregnek egyrészt egy szigorú fegyelmi paragrafus eltiltja, hogy bármely mozgalmat csináljon, másrészt pedig sehol sincs meg az a szellentyű, a mely módot ad nekik, hogy összeállva, törvényes formában a maguk kérelmét előterjeszszék. Ilyen körülmények között én a sztrájkparagrafust ellenszenv nélkül nagy veszélynek tartom és ezért kérem, hogy egyrészt igenis a sztrájkparagrafust méltóztassék esetleg fentartani, de ezzel szemben a gyülekezési jogot, az egyesülési jogot az egész vonalon méltóztassék biztosítani. Itt kénytelen vagyok, midőn az egyesülési jog tiszteletben tartását 9