Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-169
66 169. országos ülés 1907 június 6-án, csütörtökön. kérem, ismét két adresszre ezimezni kérelmemet : az egyiket a kormányhoz és a törvénj rhozáshoz, a másikat a nemzetközi szocziáldemokrácziához. Nemcsak a felsöbbségek kötelesek a szervezeteket tiszteletben tartani, de a szoeziáldemokraták is kötelesek a többi szervezeteket tiszteletben tartani, és mit látunk itt ebben az ominózus beadványban? (Olvassa.) »Azt mondják, hogy a Vasúti Munkások Országos Szövetsége, a mely a vasúti munkásoknak egyedül illetékes képviselete,'a kereskedelemügyi minisztériumhoz intézett emlékiratában stb.« Bocsánatot kérek, mélyen t. szocziáldemokrata munkás urak, de ők egyszerűen több mint 3000 hazafias alapon szervezett munkástól megtagadják azt a jogot, hogy az ő szervezetük is a munkásság érdekében felléphessen, egyszóval ők a mi hazafias szervezetünk jogait tiporják. Rám nézve az, hogy Vörös, Kristóffy vagy pedig Dovcsák vonja meg az egyesülési jogot tőlem, lényegében teljesen mindegy. Én tehát védelmet kérek a felsőbbséggel szemben, de védelmet kérek a társszervezetekkel szemben is arra nézve is, hogy az egyesülési jogot az egész vonalon biztosítsuk mindenkinek. (Helyeslés.) Utóvégre is nem járja, hogy ebben az országban, a hol van 150—200.000 szocziáldemokrata és 20 millión felüli más polgára a hazának, hogy ott ne lehessen gyűlést tartani, mert egyszer Kristóffyék verik szét csendőreikkel, másszor meg megakadályozzák még azt is, hogy Mezőfi Vilmos a híveivel vacsorázhasson egy ünnepnapon, mert betörnek és szétverik őket. (Ugy van!) Én, t. uraim, nyíltan megmondom : követelem a kormányközegektől az egyesülési jogoknak tiszteletben tartását a munkaadó felsőbbségekkel szemben, de viszont követelem, hogy a szoeziáldemokraták is tiszteletben tartsák ezt. (Elénk helyeslés.) A szocziálisták azt hirdetik, és ezt a magasztos jelszót irják fel jelvényeikre, hogy: Jogot a népnek! Ez azonban az ő gyakorlatuk szerint csak annyit jelent, hogy jogot a szocziáldemokrata népnek, a többinek pedig T\e.{Igaz! Ugy van! Zaj! Elnök csenget.) Engedelmet kérek, hogy máris ilyen hoszszura nyúlt felszólalásom, (Halljuk! Halljuk!) de egészen röviden, ezzel a kérdéssel kapcsolatosan, bátor vagyok mégis még egy második junktimról megemlékezni. A sztrájkparagrafussal szemben ugyanis ón azt a junktimot állítom fel, hogy a törvényesen megalakult egyesületek törvényes működését sem a hatóság, sem a munkaadó felsőbbség, sem pedig a munkástársak meg ne akadályozhassák. (Helyeslés.) A második junktirn pedig az, a mit az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur az államvasutak alkalmazottainak fizetésrendezése és a pragmatika-javaslat között felállított. Ezt a junktimot ki óhajtom terjeszteni bizonyos formában a többi vállalatok alkalmazottaira is. A miniszter ur szuppozicziója ugyanis az, — hozzáteszem, igen helyesen — hogy: adok nektek jogot a pragmatikában és adok fizetést, de ezzel szemben adok egy igen szigorú rendelkezést is a munka beszüntetésével, a passzív rezisztencziával szemben. Hogyan állunk azonban e tekintetben a magánvasutaknál és a magánvállalatoknál ? A magánvállalatoknak egyszerűen megadjuk a pragmatikában foglalt jogokat és kötelességeket, de arról a fizetésről, mely ezeket kiegyenlítené, szó sincs, erről nem beszélünk, A magam részéről már eddig is mindent megtettem, hogy buzdítsam a magánvasutakat is, hogy adják meg alkalmazottaiknak a megfelelő fizetésemelést. Magába a törvénybe belevenni, hogy az csak akkor bir hatálylyal erre vagy arra a vállalatra nézve, a mikor már az illető vállalat felemelte a fizetéseket — talán még sem volna indokolt. Ezért én egy másik remédiumot keresek és ez az, hogy egy határozati javaslattal utasíttatni kérem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy a pragmatikáról szóló törvényjavaslat életbeléptetését követő egy éven belül tegyen jelentést a képviselőháznak arról, hogy mindazon magánvállalatok, a melyek alkalmazottaira a pragmatika-törvény kiterjed, — tehát a vasutakra, a közúti vasutakra stb. — mennyiben követték a magyar államot mint munkaadót és mennyiben emelték vagy szabályozták az illetményeket? (Elénk helyeslés.) Ha majd a miniszter ur beterjeszti ide a ház elé ezen jelentését, akkor lesz módunk arra, hogy ellenőrizhessük és megvizsgálhassuk azt, hogy a jogokkal szemben, a melyeket a törvényhozás a munkaadó vállalatoknak adott, mennyiben hajoltak meg ezek a törvény intencziója és a humanizmus előtt, és hogy megadták-e a megélhetőségi lehetőséget az államiakéhoz mérten. (Élénk helyeslés.) Ezeket kívántam felemlíteni. Nem akarván a t. ház becses figyelmét tovább igénybe venni, nem folytatom beszédemet, csupán egyetlenegy kérdést akarok még felhozni. (Halljuk l Halljuk!) Az előbb emiitettem az egyesületeknek és társadalmi szervezeteknek működését. Ezzel kapcsolatban itt most egy másik kérést intézek a miniszter úrhoz, azt t. i., hogy méltóztassék az államvasutak és magánvasutak igazgatóságait utasítani, hogy ne akadályozzák, ne irritálják a személyzetet a maga szervezeti működése körül, mert ha volt — bár én tagadom hogy lett volna — fegyelmetlenség a magyar államvasutak testületében az utolsó évben, méltóztassék elhinni, ezt semmi más nem okozta, mint a felsőbbségeknek, az igazgatóságoknak az a folytonos taktikázása, a mely az osztrákok divide et impera elve alapján mindig éket akart verni a személyzet közé és annak a személyzetnek a társadalmi szervezeteit mindig bomlasztani és szétrebbenteni igyekszik.
