Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-169

169. országos ülés 1907 június 6-án, csütörtökön. 59 hoz. (Halljuk! Halljuk!) Polit Mihály kép­viselő ur egész beszédének tenorja, a mint az előbb említettem, arra irányult, hogy az ujabb és régibb történelemből vett idézetekkel fel­fakaszsza mindazokat a sebeket és felelevenítse mindazokat a kérdéseket, a melyek valaha köz­tünk, magyarok és horvátok között viszályra, félreértésekre és ellentétekre adtak okot. (Igaz! TJgy van!) Ez volt beszédének tenorja elejétől végig. A tendenczia, t. uraim, egészen világos, ezt nem lehet tagadni. Ennek csak egy tenden­cziája lehetett: azt az alkalmat, a midőn közöt­tünk egy kérdésben differenczia merült fel, fel­használni arra, hogy az éket mind erősebben és erősebben verje be közénk. (Igás! TJgy van!) Ezt tagadni nem lehet. Mert a tény és Polit képviselő ur beszéde az én állitásom mellett szólnak. (Igaz! TJgy van!) Én nagyon kérem horvát-szlavonországi képviselőtársaimat, ne hagyják magukat izgatni az ilyen beszédekkel, ne hagyják magukat akkor, midőn a multaknak bűneit, hibáit, tévedéseit és ellenvetéseit itt felsorolják, belesodorni a multak taglalásába és felelevenítésébe; (Helyes­lés.) ez nem érdeke Magyarországnak, de még kevésbbé érdeke Horvát-Szlavonországnak. (Helyeslés.) Mi, a midőn többségre jutottunk és a midőn a mi sorainkból alakult meg a kormány, odanyújtottuk horvát-szlavonországi testvéreink­nek a békejobbot. Egy hang (a baloldalon): Elég gyenge­ség volt! Gr. Batthyány Tivadar: És a midőn ezt tettük, t. uraim, hoztunk is és adtunk is t. horvát-szlavonországi testvéreinknek szabadsá­got, jogokat. Utalok egész röviden, a mire Polit Mihály •t. képviselő ur is rámutatott, a Khuen-Héder­váry-féle húsz éves rendszerre, a melyet ostoroz­tak önök ott és a melyet ostoroztunk mi itt. A midőn kormányra jutottunk, igenis véget vetettünk ennek a rendszernek az egész vonalon. A mióta mi vagyunk többségben és a mióta a mi sorainkból alakult kormány vezeti a magyar szent korona birodalmának állami ügyeit: azóta Horvátországban megszűnt a sajtó elleni izgatás és a sajtószabadság lépett életbe. Meg­szűntek a terrorisztikus választások, a zsandá­rokkal való kinevezési rendszer a választásoknál és a szabad választás lépett helyébe Horvát­Szlavonországban. (Igaz! TJgy van!) A mióta mi vagyunk kormányon és Magyarországnak megvan a maga nemzeti kormánya, azóta Hor­vátországban is oly férfiak ülnek a kormányzat élén, a kik az önök soraikból kerültek ki és a kik a horvát nemzetet képviselik abban a kor­mányban. Megkapták a birói függetlenséget, és a módot arra, hogy a választási reformnak széles alapon való kiterjesztése mellett a népjogokat a legszélesebb mértékig kiterjeszthessék. (Igaz! TJgy van!) Ezek tények, t. barátaim, a melyeket leta­gadni nem lehet. Olyan tények, melyek a mai kormányzatnak szellemét, irányzatát és önök iránti szeretetét demonstrálják. Tehát akkor, midőn egy konkrét kérdésben közöttünk eltérő felfogás van, ne a multak sebeit fakaszszuk el, hanem igyekezzünk azt a barátságot, a melyet inicziáltunk, másfél vagy két évvel ezelőtt, tovább fentartani, igyekez­zünk az eltérést közöttünk lokalizálni arra az egy kérdésre, a melyben véleményeltérés van közöttünk, és ez a vasutasok nyelvi kérdése, melyre nézve hivatkozom most már arra, a mit Polit Mihály t. képviselőtársam mondott, — és ez az egyetlen, a mit aláírok Polit Mihály t. képviselőtársam beszédéből — hogy a vasuta­sok nyelvi kérdése nem olyan fontos, nem érdemli meg, hogy közöttünk konfliktust idéz­zen elő. Én tehát nagyon kérem horvát-szlavón testvéreinket, hogy ne ebben az irányban halad­janak, hanem abban az irányban, a mely meg­értéshez vezet. Ha ebben haladnak, akkor előbb­utóbb ebben a kérdésben is meg fogjuk érteni egymást. (Elénk helyeslés és taps.) T. képviselőház! Ezek után méltóztassék megengedni, hogy áttérjek felszólalásomnak tulajdonképeni tárgyára, kezdve az államvasuti alkalmazottak fizetéséről szóló törvényjavaslat­nak taglalásán, azután pedig lehető rövidséggel a szolgálati pragmatika egy-két pontjával kap­csolatos kérdéseket legyen szabad előterjesz­tenem. Itt ismét tekintettel arra, hogy a magyar nemzeti kormánynyal, melynek tulajdonkép lát­ható ellenfele a nép között, eltekintve a nemzet­közi szocziáldemokrata párttól, nincs, hogy e kormánynyal szemben egy sajtószervezet áll, a mely minden téren, mindenben a gyanúsításnak, rágalomnak, az elférditésnek fegyverével dolgo­zik ellenünk: erre való tekintettel legyen szabad lehető röviden konstatálnom, hogy akkor, a midőn ezen törvényjavaslatot a t. képviselőház elé terjesztette Kossuth Ferencz kereskedelem­ügyi miniszter ur, (Éljenzés a baloldalon.) ismét csak azt tettük, a mit egy becsületes kormány megtesz, a mit azonban a mi elleneink igye­keznek velünk szemben tagadásba venni, hogy igenis azt, a mit az ellenzéki padokon Ígértünk, a midőn kormányra jutottunk, programmunk keretében lépésről-léj)ésre, a mint annak ideje elérkezik, tényleg meg is valósítjuk. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) T. képviselőház! 1884-ig az államvasuti alkalmazottak körében folytonos nagy és eléggé indokolt elégületlenség volt illetményeiknek mondhatom kritikán aluli volta miatt. 1884-ben b, Kemény Gábor akkori közmunka- és köz­8*

Next

/
Oldalképek
Tartalom