Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-169

169. országos ülés 1907 június 6-án, csütörtökön. 59 hoz. (Halljuk! Halljuk!) Polit Mihály képviselő ur egész beszédének tenorja, a mint az előbb említettem, arra irányult, hogy az ujabb és régibb történelemből vett idézetekkel felfakaszsza mindazokat a sebeket és felelevenítse mindazokat a kérdéseket, a melyek valaha köztünk, magyarok és horvátok között viszályra, félreértésekre és ellentétekre adtak okot. (Igaz! TJgy van!) Ez volt beszédének tenorja elejétől végig. A tendenczia, t. uraim, egészen világos, ezt nem lehet tagadni. Ennek csak egy tendencziája lehetett: azt az alkalmat, a midőn közöttünk egy kérdésben differenczia merült fel, felhasználni arra, hogy az éket mind erősebben és erősebben verje be közénk. (Igás! TJgy van!) Ezt tagadni nem lehet. Mert a tény és Polit képviselő ur beszéde az én állitásom mellett szólnak. (Igaz! TJgy van!) Én nagyon kérem horvát-szlavonországi képviselőtársaimat, ne hagyják magukat izgatni az ilyen beszédekkel, ne hagyják magukat akkor, midőn a multaknak bűneit, hibáit, tévedéseit és ellenvetéseit itt felsorolják, belesodorni a multak taglalásába és felelevenítésébe; (Helyeslés.) ez nem érdeke Magyarországnak, de még kevésbbé érdeke Horvát-Szlavonországnak. (Helyeslés.) Mi, a midőn többségre jutottunk és a midőn a mi sorainkból alakult meg a kormány, odanyújtottuk horvát-szlavonországi testvéreinknek a békejobbot. Egy hang (a baloldalon): Elég gyengeség volt! Gr. Batthyány Tivadar: És a midőn ezt tettük, t. uraim, hoztunk is és adtunk is t. horvát-szlavonországi testvéreinknek szabadságot, jogokat. Utalok egész röviden, a mire Polit Mihály •t. képviselő ur is rámutatott, a Khuen-Héderváry-féle húsz éves rendszerre, a melyet ostoroztak önök ott és a melyet ostoroztunk mi itt. A midőn kormányra jutottunk, igenis véget vetettünk ennek a rendszernek az egész vonalon. A mióta mi vagyunk többségben és a mióta a mi sorainkból alakult kormány vezeti a magyar szent korona birodalmának állami ügyeit: azóta Horvátországban megszűnt a sajtó elleni izgatás és a sajtószabadság lépett életbe. Megszűntek a terrorisztikus választások, a zsandárokkal való kinevezési rendszer a választásoknál és a szabad választás lépett helyébe HorvátSzlavonországban. (Igaz! TJgy van!) A mióta mi vagyunk kormányon és Magyarországnak megvan a maga nemzeti kormánya, azóta Horvátországban is oly férfiak ülnek a kormányzat élén, a kik az önök soraikból kerültek ki és a kik a horvát nemzetet képviselik abban a kormányban. Megkapták a birói függetlenséget, és a módot arra, hogy a választási reformnak széles alapon való kiterjesztése mellett a népjogokat a legszélesebb mértékig kiterjeszthessék. (Igaz! TJgy van!) Ezek tények, t. barátaim, a melyeket letagadni nem lehet. Olyan tények, melyek a mai kormányzatnak szellemét, irányzatát és önök iránti szeretetét demonstrálják. Tehát akkor, midőn egy konkrét kérdésben közöttünk eltérő felfogás van, ne a multak sebeit fakaszszuk el, hanem igyekezzünk azt a barátságot, a melyet inicziáltunk, másfél vagy két évvel ezelőtt, tovább fentartani, igyekezzünk az eltérést közöttünk lokalizálni arra az egy kérdésre, a melyben véleményeltérés van közöttünk, és ez a vasutasok nyelvi kérdése, melyre nézve hivatkozom most már arra, a mit Polit Mihály t. képviselőtársam mondott, — és ez az egyetlen, a mit aláírok Polit Mihály t. képviselőtársam beszédéből — hogy a vasutasok nyelvi kérdése nem olyan fontos, nem érdemli meg, hogy közöttünk konfliktust idézzen elő. Én tehát nagyon kérem horvát-szlavón testvéreinket, hogy ne ebben az irányban haladjanak, hanem abban az irányban, a mely megértéshez vezet. Ha ebben haladnak, akkor előbbutóbb ebben a kérdésben is meg fogjuk érteni egymást. (Elénk helyeslés és taps.) T. képviselőház! Ezek után méltóztassék megengedni, hogy áttérjek felszólalásomnak tulajdonképeni tárgyára, kezdve az államvasuti alkalmazottak fizetéséről szóló törvényjavaslatnak taglalásán, azután pedig lehető rövidséggel a szolgálati pragmatika egy-két pontjával kapcsolatos kérdéseket legyen szabad előterjesztenem. Itt ismét tekintettel arra, hogy a magyar nemzeti kormánynyal, melynek tulajdonkép látható ellenfele a nép között, eltekintve a nemzetközi szocziáldemokrata párttól, nincs, hogy e kormánynyal szemben egy sajtószervezet áll, a mely minden téren, mindenben a gyanúsításnak, rágalomnak, az elférditésnek fegyverével dolgozik ellenünk: erre való tekintettel legyen szabad lehető röviden konstatálnom, hogy akkor, a midőn ezen törvényjavaslatot a t. képviselőház elé terjesztette Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur, (Éljenzés a baloldalon.) ismét csak azt tettük, a mit egy becsületes kormány megtesz, a mit azonban a mi elleneink igyekeznek velünk szemben tagadásba venni, hogy igenis azt, a mit az ellenzéki padokon Ígértünk, a midőn kormányra jutottunk, programmunk keretében lépésről-léj)ésre, a mint annak ideje elérkezik, tényleg meg is valósítjuk. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) T. képviselőház! 1884-ig az államvasuti alkalmazottak körében folytonos nagy és eléggé indokolt elégületlenség volt illetményeiknek mondhatom kritikán aluli volta miatt. 1884-ben b, Kemény Gábor akkori közmunka- és köz8*